2023. 08. 12.

Imádkozd el Te is az IVT megható, fiatalos keresztútját – magyarul!

Augusztus 1. és 6. között rendezték meg Lisszabonban az Ifjúsági Világtalálkozót (IVT), melyen katolikus fiatalok százezrei gyűltek össze a világ minden tájáról, hogy megünnepljék a hitüket, és találkozzanak Ferenc pápával. A hét során több lelki programon is feltöltődhettek, az egyik legkülönlegesebb élményt sokak számára a péntek esti keresztút jelentette, amely nem hagyományos módon zajlott le.

Egy keresztút, ami mélyen megérint, amin nem unatkozol, nem kalandozol el, mert a szövege valóban hozzád szól, a téged érintő problémákat tűpontosan leírva – és tánckoreográfiával a színpadon megjelenítve. Ilyen volt az IVT péntek esti keresztútja, ami nagy sikert aratott a fiatalok körében. A találkozó szervezői portugál jezsuita szerzeteseket bíztak meg azzal, hogy megírják a keresztút szövegét, a szerzetesek pedig azt tartották a legjobbnak, ha minél több ország fiatalját megkérdezik, milyen problémákkal, nehézségekkel küzdenek, hogy így igazán hiteles tudjon lenni az elmélkedés. Ennek köszönhetően született meg ez a formabontó, szívhez szóló szöveg, amelyet most magyarul elimádkozhattok – nemcsak a nagyböjtben. A keresztút előtt Ferenc pápa beszédet intézett a fiatalokhoz, mely segíthet minket a lelki hangolódásban. Ennek egy részletét közöljük most itt:

„Jézus útja ez: Isten kilép önmagából, hogy mellettünk járjon. Gyakran halljuk a szentmisén, hogy ’az Ige testté lett és közöttünk élt’. Emlékeztek erre? Az Ige emberré lett és mellettünk járt; és ezt szeretetből teszi. A kereszt a legnagyobb szeretet jele, a szereteté, amellyel Jézus át akarja ölelni az életünket. A mi életünket? Igen! A ti életeteket, mindannyiótok életét, mindannyiunkét. Jézus értünk járja végig a szenvedésnek ezt az útját. Mindannyiunknak ki kell mondanunk: „Jézus vállalja ezt az utat értem, hogy életét adja értem”. És senkiben sincs nagyobb szeretet, mint azokban, akik életüket adják barátaikért és másokért.

Jézus végig járja a keresztutat, de valamit remél; vágyik a társaságunkra, reméli, hogy rá szegezzük tekintetünket. Talán azt reméli, hogy megnyílik az én lelkemnek, a te lelkednek és mindannyiunk lelkének ablaka. Mennyire nem vonzóak azok az énközpontú lelkek, amelyek csak befelé törekszenek! Jézus mégis végig járja az utat, szeretettel és gyengédséggel fejezi ki reményét, hogy vigaszt nyújtson nekünk, hogy felszárítsa életünk könnyeit.

hirdetés

Most felteszek nektek egy kérdést; sírtok néha? Vannak olyan dolgok az életetekben, amelyek sírásra késztetnek benneteket? Mindannyian sírtunk már az életben, és fogunk is még.

Jézus ott van velünk, velünk együtt sír, mert elkísér minket azokra a sötét helyekre, amelyek sírásra késztetnek minket.

Most egy pillanatnyi csendben mindannyian osszuk meg Jézussal, mi az, ami miatt sírunk az életünkben; mondjuk el neki, most, csendben…Jézus gyengédségével felszárítja rejtett könnyeinket, és közelségével szeretné enyhíteni magányunkat. A magány pillanatai valóban szomorúak, Ő mégis ott van; szeretné enyhíteni ezt a magányt. Le akarja csillapítani félelmeinket, a te félelmeidet, az én félelmeimet; vigasztalásával le akarja csillapítani ezeket a mélységes félelmeket. Arra is bátorítani akar minket, hogy vállaljuk a szeretet kockázatát. Valóban, ti jól tudjátok, jobban, mint én, hogy szeretni kockázatos. Vállalnunk kell a szeretet kockázatát. Bár kockázatos, megéri vállalni, és Jézus elkísér bennünket, amikor ezt tesszük. Ő mindig elkísér minket, mindig velünk jár. Életünk során mindig mellettünk van.

Most pedig, egy újabb pillanatnyi csendben, mindenki gondoljon a saját szenvedéseire, a saját gondjaira, a saját gyengeségeire. Ne féljetek, csak gondoljatok rájuk. És gondoljunk arra a vágyra, hogy lelkünk újra felragyogjon… Jézus azért megy a kereszthez, azért hal meg a kereszten, hogy lelkünk felragyoghasson. Ámen.”

Bevezető imádság

Mária felkelt és útnak indult. Jézus az Édesanyjától tanult, még a kereszt súlya alatt is. Jézus felkelt és útnak indult. Uram, taníts minket, fiatalokat arra, hogy felkeljünk és elinduljunk, még akkor is, ha az élet nehéz.

  1. állomás – Jézust halálra ítélik

Uram, Pilátus aláírta a rendeletet. Aláírta a rendeletet, amely kioltja a jövődet. „Ennek az embernek meg kell halnia; nem lesz többé jövője”. Sokan közülünk, fiatalok közül ma így érzünk, Uram; hogy a jövőnket elveszik tőlünk. Azt mondják nekünk, hogy az élet tele van lehetőségekkel, de nehéz meglátni, hol vannak ezek a lehetőségek, amikor nincs elég pénzünk, amikor nem találunk munkát, és amikor az oktatáshoz való hozzáférés lehetetlen.

Uram, még, amikor halálra ítéltek Téged, akkor sem hagytad, hogy a helyzeted letörjön Téged. Elmagyaráztad Pilátusnak, hogy nem lenne hatalma feletted, ha Isten nem engedte volna ezt meg. És az Atyával az oldaladon továbbmentél, bízva a jövőben. Taníts minket is erre!

  1. állomás – Jézus vállára veszi a keresztjét

Egy nehéz fatörzs került a hátadra, és már megkínoztak Téged. Micsoda erőszak, Uram! Erőszakos világban éltél, és az erőszak áldozata voltál. A mi világunk talán nem sokban különbözik ettől. Háborúk, támadások, tömeges lövöldözések, de a házasságokban és más kapcsolatokban is gyakran jelen van az erőszak, a gyermekbántalmazás, a zaklatás, a hatalommal való visszaélés, és sok családban olyan szavakkal bántják egymást az emberek, ami a kő ütésénél is rosszabb.

Keresztet tettek a hátadra, de te, Uram, nem adtad fel. Hol találtál erőt a járáshoz, a továbblépéshez? Elképzelem, ahogyan azt mondod magadnak: „a szeretet legyőzi az erőszakot”. Uram, adj nekem erőt a szeretethez!

  1. állomás – Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

Sajnálom Uram, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy a hőseimet elhagyatottan, a földön fekve, homokkal a szájukban lássam. Miért vetetted alá magad a keresztnek? Ez egyszerűen túl nagy elhagyatottsággal, túl nagy magányossággal jár. Te, egyedül. Néha én is így érzem magam, amikor várom azt az üzenetet, ami nem érkezik meg, vagy az ölelést, amit aztán nem kapok meg. Néha azt gondolom, hogy az én hibám, hogy kínos vagyok, hogy túlságosan zárkózott; máskor meg azt, hogy egy olyan önző világban élek, ahol mindenki csak magára gondol. Nem tudom, mi az igazság. Csak azt tudom, hogy sok fiatal érzi magát egyedül. Még akkor is, ha mások körülveszik őt. Rád nézek, Uram, ahogy a földön fekszel. Elképzelem, ahogy felemeled a fejed és rám nézel. Elképzelem, ahogyan azt mondod: „azért esek el, hogy velem együtt felemelkedj te is. Gyere, állj fel és menj előre. Menjünk együtt.”

  1. állomás – Jézus édesanyjával találkozik

A tömeg sikolyai közepette valószínűleg meghallottad édesanyád hangját. Egy lágy és félreismerhetetlen hangot. „Fiam. Itt vagyok.” Kerested az arcát. Megtaláltad benne a nyugalmat, ahogy bólintott. „Igen.” Ez volt minden, amit látnod kellett. Megerősítés. Egy jel, ami a tiszta szeretetben gyökeredzik. Mintha azt mondaná: „menj előre, kötelezd el magad a jó mellett. Isten segíteni fog.”

Súgj a fülembe, Szűz Mária. Beszélj hozzám a szeretetről, az elköteleződésről. A jó melletti elköteleződésről, döntésről. Ne hagyj engem csak ülni és várni. Várni a „tökéletes pillanatra”, a tökéletes emberre, a tökéletes munkára, a tökéletes Egyházra. Ne hagyd, hogy csak üljek és eltűnődjek, miközben a világ nélkülem megy tovább, és mindazok a dolgok nélkül, amiket fel tudok ajánlani. Mária, segíts, hogy kibontakoztassam a hivatásomat!

Fotó: Vatican News

  1. állomás – Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

A katonák egy Simon nevű férfit kényszerítettek arra, hogy vigye Jézus keresztjét. Nem kérték, hanem kényszerítették. Simon egy vidéki ember volt, társadalmában jelentéktelennek számított, nem voltak jogai, nem volt beleszólása a dologokba.

A mai világunk is tele van kirekesztéssel és az elfogadás hiányával. Vannak olyan kisebbségek, akiknek nincs joguk megszólalni, sőt, létezni sem. Sok országban nem gyakorolhatod szabadon a vallásodat. Sokan vannak, akik nem fejezhetik ki szabadon a gondolataikat. Minden csoport a saját álláspontját akarja érvényesíteni, és el akarja azokat kerülni, akik másként gondolkodnak. Néha ez a hozzáállás az Egyházon belül is megjelenik. Néha a szívünkben is.

Te, Uram, a kirekesztés áldozata lettél. De nem hagytad, hogy a gyűlölet legyőzzön téged; ezért tudsz híd lenni minden ember között. Taníts minket, hogy hídépítők legyünk, bárhol is vagyunk!

  1. állomás – Veronika letörli Jézus arcát

Uram, egy asszony áttört a tömegen, hogy megtörölje arcodat, és a te vonásaidat vésette kendőjébe. Ez a szeretet: hagyni, hogy meghatódjunk a másik arca láttán, még ha az eltorzult is. Egy szeretett gyermek, egy barát, egy szegényember, a szeretett feleség vagy férj arca. Az Egyház arca, amely akkor is szeretve van, ha eltorzult. Szeretni annyi, mint hagyni, hogy a másik arca megszólítson, megindítson.

Mi, fiatalok individualista világban élünk. Annyiszor hangsúlyozták azt nekünk, hogy legfőképp a saját imázsunk és az önmegvalósítás számít. Hogy jogunk van a boldogsághoz, és elsősorban magunkra kell gondolnunk. És lám, itt vagyunk, énközpontúan, mindenki a telefonjára, a saját dolgaira, a saját kis szigetére koncentrálva, várva azt a boldogságot, ami soha nem jön el. Mert az igazi boldogság abban rejlik, hogy hagyjuk, hogy a másik arca megindítson minket.

  1. állomás – Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt

Megint a földön, Uram? Ha egyszer elesünk, azt hisszük, hogy baleset volt, hogy a körülmények a hibások. Amikor azonban többször elesünk, félni kezdünk. Attól félünk, hogy valami alapvető probléma van velünk. Egyensúlyhiány.

Manapság, Uram, sok fiatal küzd mentális nehézségekkel. Szorongástól és depressziótól, étkezési zavaroktól és kiégéstől szenvedünk. Néha elgondolkodunk azon, hogy kik is vagyunk, és hogy érdemes-e egyáltalán élni az életet. Néha nagyon mélyen érezzük magunkat, a mocsokban. Magának a problémának lenni nehezebb, mint problémákkal küzdeni.

Nézlek, ahogyan a földön fekszel. Elképzelem, ahogy azt mondod: „azért esek el, hogy velem együtt te is felemelkedj. Menj, kérj segítséget, állj fel és lépj előre. Menjünk együtt”.

  1. állomás – Jézus a jeruzsálemi asszonyokkal találkozik

Útközben Uram, olyan nőkkel találkoztál, akik érted sírtak. „Ne engem sirassatok” – mondtad nekik. „Sirassátok inkább magatokat és gyermekeiteket.” Nem akartál könnyen jövő könnyeket, amelyek nem változtatnak semmin. Azt akartad, hogy gondoljanak magukra és a világra, amelyet a következő nemzedéknek itt hagynak.

Mi is feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen lesz a jövőnk ezen a bolygón. Látjuk a Föld erőforrásainak féktelen fogyasztását, a fajok kipusztulását és az erdők pusztulását. Félelemmel tölt el bennünket a klímaváltozás, és nagyon bizonytalannak érezzük a jövőt. És mindez összefügg a rendezetlen életmóddal, amelynek következtében egyesek éheznek, mások pedig megbetegszenek a túlevéstől.

Uram, taníts meg minket az egyszerűség és a szolidaritás életmódjára, hogy jobban tudatában legyünk tetteink következményeinek, és közelebb kerüljünk a lényeghez. Hogy jobban hasonlítsunk Rád.

  1. állomás – Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Harmadszor is a földön, Uram? Aggódom Érted, attól tartok, hogy nem leszel képes felállni. Vagy hogy újra elesel, amint talpra állsz. Talán közel akarsz kerülni azokhoz a fiatalokhoz, akik minden alkalommal, amikor megpróbálnak felállni, újból és újból elesnek. Azzal vádolják őket mások, hogy gyengék, és nem képesek ellenállni a drogoknak, a pornográfiának, az alkoholnak, a képernyőnek. Egyszerűen nem értik meg, hogy a felkeléshez esetleg olyan erőre van szükségük, amivel már nem rendelkeznek. És olyan hitre, amit már elvesztettek.

Nézem, ahogy a földön fekszel. Elképzelem, ahogy azt mondod minden függőségben szenvedő fiatalnak: „azért esek el, hogy velem együtt te is felemelkedj. Menj, kérj segítséget, állj fel és lépj előre. Ezúttal velem együtt sikerülni fog. Menjünk együtt.”

  1. állomás – Jézust megfosztják ruháitól

Levetkőztettek téged, Uram, levették a ruháidat. Nézlek Téged, ahogy higgadt és magabiztos maradsz mezítelen igazságodban. Annak ellenére, hogy ruhátlan vagy, az maradsz, aki vagy, mert soha nem építettél ki magadról egy képet. Téged látlak, a Te alázatosságodban, tisztességedben, igazságodban.

Mi viszont a tükrök világában élünk, ahol csak a külsőnk számít. Szelfik egymás után. A tökéletes test és a tökéletes mosoly zsarnoksága. Fotók rólunk a közösségi média felületein, gondosan betanult pózokban. Jól megkreált posztok, amelyek a like-okra várnak. Szörnyű érzés, hogy nem lehetünk azok, akik vagyunk, hogy el kell magunkat adni annak érdekében, hogy az emberek értékeljenek minket, és ne legyünk elszigetelődve. Végül azonban a nárcizmus az, ami magunkra hagy minket, egymástól távoli szigeteken.

De Te, Jézus meztelenül állsz, szégyenkezés nélkül, úgy, ahogy vagy. Nem az imidzsedért éltél, hanem a Jóért. Taníts engem, Uram! Adj erőt, hogy merjek más lenni, ne a képmásom rabja, hanem a lelkiismeretem szerint éljek!

  1. állomás – Jézust a keresztre szegezik

Egy-egy szög mindkét csuklódba, egy harmadik a lábadba. Nem tudtál megmozdulni. Odalentről mégis kiabáltak neked: „nem Te vagy az Isten fia? Szállj le a keresztről!” De nem véletlenül sodródtál bele ebbe a helyzetbe; a keresztre szegezésed az elkerülhetetlen következménye volt annak, hogy a végsőkig kitartottál a szeretet mellett. A szeretet és a világ erőszakossága közötti összecsapás volt ez.

Manapság sokan kétségbeesetten próbálnak menekülni az embertelen helyzetekből. Menekülnek a háború, az éhség, a vízhiány és a politikai üldöztetés elől. Az otthonuk megszűnt menedékük lenni, és a haláluk valószínű helyévé vált. Menedéket keresnek a világ egy másik pontján, amelyet egy napon talán otthonuknak nevezhetnek majd.

A kereszten függve, Uram, adj bátorságot minden fiatalnak, akinek menekülnie kell, hogy ne veszítse el az életét. Azoknak pedig, akik otthonukban kényelmesen élnek, adj a Tiédhez hasonló szívet!

  1. állomás – Jézus meghal a kereszten

„Atyám, a Te kezedbe ajánlom lelkemet.” Önmagadat az Atya karjaiba adtad. Utolsót lélegeztél, majd meghaltál. És Veled együtt elment minden szó, amit nem mondhattál ki, minden ölelés, amit nem adhattál, minden gyógyítás, amit nem tehettél meg.

Ez pazarlásnak tűnik, Uram! Mennyi jót tehettél volna, ha még néhány évtizedet élsz! Mégis ezt mondtad: „beteljesedett”. Nem volt már mit véghez vinni. Mert ott, a kereszten hagytál nekünk mindent, amire szükségünk van ahhoz, hogy megmenekülhessünk: a tiszta szeretetet, még akkor is, ha az erőtlen és látszólag haszontalan.

Napjainkban csak a produktivitás számít. Nem számítanak az idősek, nem számítanak a fogyatékkal élők, nem számítanak a munkanélküliek, nem számítanak az álmodozók. Nem számítanak a gyerekek álmai sem, akiket oly gyakran kényszerítenek arra, hogy dolgozzanak, hogy pénzt keressenek, vagy hogy egyre többet tanuljanak, hogy egy nap igazi nyertesek legyenek a munkaerőpiacon.

Ami valójában megment, az a szeretet. Uram, rejts el engem a Te szerető sebeidbe!

  1. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről és édesanyja ölébe helyezik

A fájdalmas anya. Jézus Mária karjaiban. Egy fiú az anyja ölében. Az önzetlen szeretet legtisztább igazsága. A csendben pihenő Ige. Mi gyakran elveszünk az elhamarkodott szavakkal, információkkal, hírekkel teli világban, amelyben már nem tudunk különbséget tenni igazság és hazugság között, és azt sem tudjuk, kinek higgyünk.

Uram, nem kell mindent tudnom, és nem is akarok mindent tudni. Csak azt akarom tudni, ami szükséges ahhoz, hogy jobb emberré váljak, és egy emberibb világot teremtsek. Adj nekem nagy szeretetet minden iránt a világon, ami tiszta, igaz, egyszerű és emberi!

  1. állomás – Jézus testét sírba helyezik

A temető. A vég. Amikor a kő elzárta a sír bejáratát, úgy tűnt, hogy mindennek vége. Úgy tűnt, Uram, hogy Te és a szereteted nem volt más, mint illúzió. A jónak a gonosz felett aratott győzelmébe vetett csalóka remény. Úgy tűnt, hogy mindennek vége, hogy reálisnak kell lennünk, hogy a világ valóban az okosoké, és nem azoké, akik a Jóról álmodnak, mint Te.

Oly’ gyakran tűnik úgy, hogy az életünkben nincs jövő. Nem látjuk a fényt az alagút végén. Félünk előre nézni. Nem tudunk döntéseket hozni, nem látjuk, hogyan folytatódhat a történet, csak nagy sziklákat látunk, amelyek elzárják előttünk az utat.

Ilyenkor van szükségünk arra, hogy meghalljuk Mária hangját, aki mesél nekünk végekről, amelyek valójában kezdetek. Egy fáról, amely látszólag meghal télen, valójában csak készül a tavaszi virágzásra. Sírokról, amelyek a feltámadás kapui.

 

Érdemes megnézni a keresztútról készült felvételeket, mert a színpadi játék és tánc még inkább segít a lelki elmélyülésben!

Lelkiség
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás