2023. 06. 01.

Lili és a Szeretet pöttyei

Ahogy a napokban bejelentettük, már előrendelhető a Hetedhét határon című mesekönyvünk, melyet az ősszel meghirdetett “Mesék élni tanatínak” elnevezésű pályázatunkra érkezett legjobb mesékből állítottunk össze. Az akkor beérkezett mesék közül szeretnénk most ismét megmutatni nektek egyet Dömötöri Lilla tollából, amely ugyan a mesekönyvbe nem került be, de mindenképpen értékes történetnek tartjuk.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi katicalány, Lili, aki épp abba a korba ért, hogy repülni kezdett tanulni. Alig várta a napot, mikor hasonló korú társaival először az égbe, a virágok közé felszállhatott. Sokat gondolkodott róla, milyen lesz majd a virágok szirmain lebegni, suhanni levélről levélre, egyre-egyre csak… De ugyanakkor félt is egy kicsit. Egyre csak ilyen kérdések jártak a fejében:

– Mi történik, ha nem fog menni? Ha leesek a sziromról vagy levélről, s eltörik a szárnyam, és soha többet nem suhanhatok ágról ágra…

Nagyon ijesztőnek tűntek ezek a gondolatok, és elszomorodott. Ahogy így búslakodott egy kis lehullott ágacskán, apukája bandukolt hozzá. Látta, milyen szomorú és megkérdezte:

– Mi van, kis katicám? Mi fáj? Az előbb még olyan boldog voltál! Lassan jön a repülés ideje, várod már?
– Hát épp ez az… – panaszkodta búslakodva Lili.
– Mi? – kérdezte apukája.
– Hogy mi lesz, ha nem fog menni? Mi lesz, ha tudok majd szállni, de leesek, eltörik a szárnyam, és soha többé nem repülhetek? Inkább meg sem akarom próbálni… – sóhajtott majdnem sírva Lili.

Katica papa leült mellé és magához ölelte kicsi katicáját, majd így szólt melegen:

– Megértelek. Minden új dolog előtt fél az ember, de van, hogy még közben is. Ez nem baj, ez természetes. De hallgatni minden félelemre nem szükséges. És nem is leszel egyedül. Hisz az első repülésben mindannyian ott leszünk, s Pötty-himnuszunkkal kelünk útra együtt. Utána meg magadnak is menni fog.

Lili odabújt még jobban édesapjához, vigasztalódott csendesen apukája szavain. Új erőre kapott, s kezdett felvidulni az arca, majd így szólt:

– Köszönöm, Apa.  – szemei csillogtak a hálától és a békességtől.
– Szeretlek. Örülök, hogy meg tudtalak vigasztalni.
– Én is szeretlek – szólt Lili kedvesen, és azzal megölelték egymást, majd bementek a házba, mert esteledett. Megvacsorázott csendesen a család, majd lefeküdtek, hiszen másnap jött a nagy nap.

Reggel lett. A nap gyönyörűen terítette a földre fátyolszoknyáját, a madarak csicseregtek lelkesen, mintha ők is készültek volna a mai jeles eseményre. Lili nagyon izgult, bár édesapja szavai ott csengtek nyugtatólag szívében.

Elkezdődött lassan a jeles esemény, az első repülésre készülő kis katicalányok és katicafiúk körbeálltak családjaikkal s elkezdték dalolni a himnuszuk. Ugyanis a katicacsaládok úgy segítették első útjukra gyermekiket, hogy nagy körben álltak, egymás kezét fogva, és a hét pettyükről szóló dalukat énekelték:

A Hit pettyével
Repülj magasba!
A Bizalom pettyével
fogd a másik kezét!
A Kedvesség pettyével
hozz örömet másoknak!
A Segítség pettyével
tarts meg, ha elfáradnék!
A Bátorság pettyével
segíts előre!
A Vidámság pettyével
hozz örömet mások életébe!
Az Elfogadás pettyével
hozz békét a világba!
A Szeretet pöttyeivel repülj magasba!
Szállj békével, örömmel dalolva!

Elkezdtek rezegni a szárnyak, s egyre csak emelkedtek a magasba… Lilinek kicsit csukva volt a szeme, de egyszer csak elkezdett ámulni, hogy megy ez neki! S egyre magasabbra és magasabbra szálltak, már látták a virágokat, az elnyúló dombokat.

– Olyan gyönyörű a táj – gondolta Lili.
– Most próbáld meg magad a repülést, elengedünk kicsit, de itt leszünk melletted – szólt Lili apukája és anyukája.

Lili picit félve még, de elengedte szülei kezét, s bukdácsolt a levegőben. Még kicsit nehezen ment neki, de nem adta fel. Oda s vissza repült, egyik virágról a másikra. A nap vége felé már csak úgy suhant sziromról sziromra. Nagyon vidáman telt ez a nap. Közben Lili szívében forgatta a pöttyök jelentését.

– A Szeretet pöttyei… – gondolkodott róla magában.

Este aztán lefekvés előtt megkérdezte édesapját:

– Apa, a Pötty-himnusz, amivel felszálltunk, abban a pöttyeink valójában mit jelentenek?

Apa odakucorodott Lilihez, majd így szólt:

A Hit pettyével repülj magasba! Ez azt jelenti, hogy higgyünk a Jóságos Teremtőben, hogy segít minket utunkon, és hozzá fordulhatunk, imádkozhatunk.
– Mint ahogy Veletek együtt is szoktunk imádkozni?
– Igen. A Bizalom pettyével fogd a másik kezét!  Bízzunk egymásban és segítsük egymást.
– Ahogy ma együtt repültünk először a többiekkel.
– Pontosan. A Kedvesség pettyével hozz örömet másoknak! Tehát adjunk örömet egymásnak. 
– Ahogy ma én is segítettem a társaimnak, akiknek nehezebben ment a repülés, mint nekem, igaz, Apa?
– Igen.
A Segítség pettyével tarts meg, ha elfáradnék! – Azt jelenti, hogy segítsünk egymásnak úgy, mint ahogy tegnap te vigasztaltál engem, igaz, Apa? 
– Igen.  – szólt édesapja. A Bátorság pettyével segíts előre! Ne hagyjuk, hogy a félelmeink gátoljanak minket.
– Ahogy ma én is egyre csak gyakoroltam a repülést – nevetett lelkesen Lili.
– Pontosan. A Vidámság pettyével hozz örömet mások életébe! Legyen jó élményünk, mint ma is volt, együtt.
– Igen! Igen! A sok játék…  – mondta mosolyogva Lili.
Az Elfogadás pettyével hozz békét a világba! Legyünk magunkkal és egymással is türelemmel, megbocsátással, ha például valami nehezen megy.
– Mint ahogy elfogadtatok és türelemmel segítettetek ma engem, mikor még nehezebben ment a repülés, ugye, Apu? 
– Igen, bizony.
– Hmm… értem. Azt hiszem. – szólt gondolkodva a katicalány.

Apukája kedves mosollyal megölelte és így szólt:

– Meglásd, egyre jobban érteni fogod!

Lili végig csillogó, elmerülő szemekkel nézte édesapját, s kezdte megérteni, hogy a dal róluk szólt, a  Szeretetről. Olyan jó érzés tört rá, megint elmosolyodott.

– Köszönöm, Apa. Úgy érzem, egyre jobban értem és érzem.
– Örülök – szólt Apa.

Anya közben bejött a szobába, és így szólt melegen:

– Gyere, Apa, lassan aludni kellene ennek a kislánynak. Miről beszélgettetek eddig? – kérdezte kíváncsian.
– A Szeretet pöttyeiről.
– Oh, az jó dolog. Azt én is mindig szerettem, mikor Apu mesélt nekem róla. De most már lassan aludjunk, holnap folytatjátok.

Jó éjszakát kívántak Lilinek, puszit adtak neki, ő pedig kedves érzésekkel kezdett csendesen álomba merülni.

– Milyen jó dolog katicának lenni! Szeretek a Szeretet pöttyeivel élni – gondolta magában, majd álomba merült. Másnap újra gyakorolták a repülést, és az a nap is olyan vidáman telt, mint az előző.

Dömötöri Lilla

Kép: Delbars | Dreamstime.com

 

Mesekönyv
hirdetés