Korábban már megmutattunk egyet a ,,Mesék élni tanítanak” elnevezésű meseíró pályázat meséi közül. Most érkezik egy újabb gyöngyszem Habó Márta tollából.
Hol volt, hol nem volt, mese mese mátka, az üveghegyen innen, de a Kurcán túl, tán valahol ott, ahol a kis kurta farkú malac túr – volt egyszer egy kisváros. Ebben a kisvárosban élt egy Anyuka és egy Apuka. Volt nekik három fiuk. A legnagyobb fiatalember az ész professzora, a középső fiú az erő bajnoka, a legkisebb legényke pedig a legkisebb. No, de nem csak a családban volt ő a legkisebb. A korabeli lurkóknál is sokkal alacsonyabb volt.
Sokat csúfolták társai. Nevezték törpének, hívták stöpszlinek, szólították tökmagnak, gúnyolták zsebcirkálónak és cikizték töpörtyűnek is. A legkisebb legényke szeretett volna megnőni. Kitalálta, hogy ha ágról csimpaszkodik, az segít. Lógott-csüngött-függött az almafáról naphosszat, de csak a keze fájdult meg. Nem lett magasabb. Megkérdezte a szüleit:
− Anyu, Apu, mit tegyek, hogy magasabb legyek?
hirdetésAnyu megsimogatta a buksiját és mosolyogva ezt mondta:
− Nagyra nő, ki korán lefekszik!
A legkisebb legényke a fecskékkel egy időben, még naplemente előtt ágyba bújt és belelebegett az álmok fodros bárányfelhőjébe. Jól kialudta magát, de reggel szomorúan állapította meg, hogy nem nőtt egy centit sem.
Odasomfordált hát bátyjaihoz.
− Bátyusok, mit tegyek, hogy magasabb legyek? – kérdezte bánatosan.
Eszes bátyja a könyv mögül sandított fel, erős bátyja edzés közben tekintett rá, és így viccelődtek:
− Az esőn villámgyorsan növekszik a gomba is.
A legkisebb legény naphosszat várta, hogy eleredjen az eső, és mikor megjött a zuhé, hosszú órákon át állt a kertben. Bőrig ázott. Másnap nagyokat tüsszögött, de a legkisebb legényből nem lett kevésbé kicsi legény.
Nem volt más hátra, elmenetelt a Doktor bácsihoz tanácsért.
− Doktor bácsi, mit tegyek, hogy magasabb legyek? – kérdezte elcsukló hangon.
Doktor bácsi megigazította szemüvegét, és bölcs, atyai hangon így szólt:
− Egyél minél több zöldséget.
A legkisebb legényke kicsattanó jókedvvel poroszkált haza. Bőségesen belakmározott mindenféle földi jóval, almával, répával, borsóval, dióval, barackkal és burgonyával. Jól tele lett a pocakja. Mozdulni is alig tudott, de csüggedten meg kellett állapítania, hogy így sem lett egy arasznyival sem nyúlánkabb.
A legkisebb legényke elkeseredett. „Hát senki sem tud nekem segíteni?” – gondolta bánatosan, mikor eszébe jutott valami és valaki.
− Nagyanyó! – rikkantotta vidáman. – Ő biztos tudja, mi a megoldás.
Elbaktatott hát a bölcs, öreg Nagyanyóhoz.
Nagyanyó épp a konyhában sürgölődött. A frissen sült mézeskalács illata belengte a kis kunyhót.
− Nagyanyó, mit tegyek, hogy magasabb legyek? – kíváncsiskodott a legkisebb legényke, miközben jóízűen elmajszolt egy harang alakú finomságot.
− Hát kis unokám, erre a kérdésre egyedül a mi jó Atyánk tudja a választ.
‒ A mi jó Atyánk? ‒ tűnődött a legényke, majd felcsillant a szeme. ‒ Ki ő? És hol találom meg?
‒ Hát ott ‒ mutatott az ég felé. ‒ Meg itt ‒ nézett körül sejtelmesen. ‒ No és legfőképp itt ‒ tette lisztes kezét a legkisebb legényke szívére Nagyanyó.
A legényke körbeforgatta fejét. Fel-le, balra-jobbra és a háta mögé. Majd alaposan megvizsgálta zöld pulóverét, melyen apró fehér lisztfoltocskák virítottak. Végül nagyot sóhajtott.
‒ Én senkit sem látok.
‒ Nem sokaknak adatik meg, hogy lássák Őt itt, a Földön, de mindenkinek megadatik, hogy hallja hangját a szívében. Főképp mikor imára kulcsoljuk kezünket és beszélgetünk Vele. Gyere, drága kis unokám! Ülj ide az ölembe, a kemence padkájára. Hallgassuk meg közösen jótanácsát.
A legkisebb legényke és Nagyanyó együtt imádkoztak, majd Nagyanyó mesélni kezdett a jó Istenről, az ő egyszülött fiáról, Jézusról, és a mindent átható mennyországi titkokról.
‒ No. Hallottad-e, mit súgott neked a jó Isten? ‒ kérdezte végül.
A legényke kissé megrántotta a vállát.
‒ Nem igazán.
‒ Nem baj, drágaságom ‒ nevetett fel Nagyanyó. ‒ Majd én megsúgom neked. Azt mondta, hogy „Én úgy szeretlek, ahogy vagy. Kicsinek, nagynak, soványnak, kövérnek, szépnek vagy csúnyának. Nekem te vagy a tökéletes. Én alkottalak téged, a saját hasonlatosságomra. Így vagy jó és különleges, ahogy vagy.”
Kezdetben hitte is, nem is mindezeket a legkisebb legényke, de Nagyanyó szavai egy magocskát ültettek a szívébe, mely lassacskán kirügyezett, leveleket, virágokat, gyümölcsöket hozott, és egyszer csak ő is meghallotta a jó Isten hangját.
És hogy végül megnőtt-e a legkisebb legényke? Azt sajnos én nem tudom. Azt viszont igen, hogy nagyon szerencsés volt. Hogy miért? Mert megismerte a jó Istent, és megtanulta, mi az a szeretet. Így boldog volt, és nem számított többé, hogy kicsi-e vagy nagy.
Habó Márta
Kép: Tatyana Tomsickova | Dreamstime.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás