2022. 09. 09.

Te kinek szánod az idődet?

Az idő a legdrágább dolog, ami létezik – micsoda közhelynek hangzik, pedig mennyire igaz ez a mondat! 

Milyen gyakran fekszem le úgy este, hogy azt érzem, kicsúszott a kezeim közül a nap. Eltékozoltam az időmet mindenféle szükségtelen dologra,  elpazaroltam a 24 óra igen jelentős részét – így érzek gyakran, még ha kicsit túlságosan is szigorú vagyok magammal. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül ezzel, sőt azt gyanítom, hogy kevesebben vannak azok, akik jól, hasznosan és ügyesen osztják be a mindennapjaikat, és az igazán fontos dolgokra koncentrálnának. Vagy ha jól is csinálják, mégsem érzik így, sokkal inkább, hogy elmennek mellettük a napok, a hetek, a hónapok.

Az idő a legdrágább kincsünk: egyszeri és megismételhetetlen minden másodperc. Szinte nagypapának érzem magam, amikor hozzáteszem, hogy a mi időnkben különösen nagy érték a minőségi idő – pedig sokaknak ez az igazi szeretetnyelvük. Peregnek a hírek, jönnek a bejegyzések, pittyeg a telefon, üvölt a zene a szobában. Dolgozol – tanulsz -, görgetsz, alszol. És vége a napodnak, ennyi.  Az agyad megtelik minden szükségtelen információval, lezsibbadsz, nem tudsz koncentrálni, az emberi kapcsolataid felszínesebbé válnak – hányan éljük így a mindennapjainkat! Az online világ elhiteti velünk a szoros emberi kapcsolatokat, közben csak küldjük az emojikat, írjuk a három szavas válaszokat – egyszerre öt embernek, úgy hogy közben egyikre sem tudunk igazán mélyen odafigyelni. 

Milyen sok ismerősöm van, aki több órát tölt egy légtérben a házastársával, fizikai közelségben, de mégsem érzi úgy, hogy az minőségi idő lenne. Vágyik rá ő is, a házastárs is – mégis abba az illúzióba kergetik magukat, hogy a mindennapos Netflix-ezés eléggé minőségi időtöltés, pedig igazából mindketten érzik, sejtik, hogy nem az. 

Korunk abszurditása, hogy mennyire vágyunk a minőségi időre – Istennel, másokkal vagy csak egyedül – de mégis képtelenek vagyunk rá. Napközben többször eszünkbe jut, hogy de jó lenne többet imádkozni – egyedül, társsal vagy egy közösséggel – mégis a nap végén bezuhanunk az ágyba és elmarad. Vagy hogy milyen jó lenne úgy beszélgetni a barátokkal, hogy a telefonunkat még véletlenül sem vesszük elő. Mikor volt utoljára olyan mély beszélgetésünk valakivel, hogy egyszer sem (!) néztünk rá a telefonunkra? 

Elképesztő mennyiségű inger ér bennünket egy átlagos nap, össze sem lehet hasonlítani a nagyszüleink életével a miénket. Beszippant minket a képernyő, a telefon, a “húdenagyonfontos email”, az Insta-kedvelés. A minőségi időnket elpazaroljuk, a legdrágább kincsünket elgurítjuk – és a legrosszabb, hogy közben pontosan érezzük, hogy ez  nem jó.

Mert a minőségi idő az boldogít, épít, fejleszt, élményt ad. Pótolhatlan élményeket.

Gary Chapman, a szeretetnyelv megalkotója így ír erről a témáról: ” A minőségi idő olyan együttlét, melynek egyetlen lényege és célja van: hogy együtt legyünk, hogy egymás személyiségével, gondolataival, terveivel, vágyaival, gondjaival foglalkozzunk. Ez nem azt jelenti, hogy ezalatt mindvégig egymás szemébe mélyedünk. Hanem hogy együtt csinálunk valamit, figyelmünket egymásnak szenteljük. Az egymást közt szövődő és áramló érzelmek a fontosak.”  

A The Sign együttesnek van egy slágere, amit nemrég kezdtem el – egyre gyakrabban – hallgatni, ha őszinte akarok lenni ez inkább egy szerelmes dal, mintsem egy filozófiai eszmefuttatás, mégis nagyon megérintett a refrénje:

“Csak egy életem van e világon
Se gazdag rokonom, se virágom
Amit adhatok, nincs semmi másom
Az összes időmet neked szánom
Csak neked szánom
Csak neked szánom”

Egy életed van – még akkor is, ha van gazdag rokonod, meg virágod. Lehet, hogy tudsz adni értékes ajándékokat a szeretteidnek, de annál értékesebbet, mint a figyelmed, a saját személyiséged, egészen biztosan nem adhatsz. 

Biztosan remek tanácsokat tudnál olvasni az interneten arról, hogy hogyan oszd be jól az idődet, de azzal megint elmenne rengeteg óra. Ezért inkább azt ajánlom, hogy próbáld meg minden este átgondolni, hogy mivel telt a napod. Hogy mi volt belőle hasznos, építő, fontos – de igazán fontos – és mi az, ami inkább elvett az életedből. Elvett időt, élményt, gondolatot, szeretetet.

Ha minden nap ezt megteszed, látni fogod, hogy tényleg az idő a legdrágább kincs, amelyre nagyon vigyáznod kell. 

Borítókép - Fotó: Dreamstime
Blog Martí Zoltán
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás