Üdvösségfókuszú az én kereszténységem?

Hamarosan húsvét, amikor a legnagyobb ajándékot ünnepeljük, méghozzá azt, hogy Isten egyszülött fia meghalt értünk, hogy örök életünk legyen. Ennek ellenére magamon is észre szoktam venni, hogy nem élek mindig úgy, mintha tudatában lennék ennek a hatalmas ajándéknak.

A napokban azon gondolkodtam, vajon mi jut eszébe elsőre az embereknek, amikor a halál utáni élet szóba kerül. Üdvösség? Pokol? Tisztítótűz? Ítélet? Dicsőítés? Várakozás? Félelem? Van egy olyan gyanúm, hogy annak ellenére, hogy Krisztusban üdvösségünk van, nem ez az első, ami eszünkbe jut. Sokszor tapasztalom azt, hogy az emberek a tisztítótűzre készülnek a halál után. Jó eséllyel valóban szükségünk lesz egy megtisztulási folyamatra a halálunk után, de mégis mennyi időbe fog az kerülni az üdvösség végtelenjéhez képest? Nyilván az idő sem úgy fog telni, ahogy itt a Földön, de ha mégis, mi az a pár óra, nap, hónap vagy akár év az ÖRÖK élethez képest?

Ezzel természetesen nem a bűneink súlyát szeretném bagatellizálni. Egyáltalán nem lényegtelen, hogyan élünk, milyen döntéseket hozunk az életünk során. El kell majd ezekkel számolnunk, ez egészen biztos, de az nem fog örökké tartani. Ellenben az üdvösség, ahol az angyalokkal, szeráfokkal együtt dicsőítjük Istent és láthatjuk Őt színről színre, örökké fog tartani. Egészen másként szemléljük az életünket is, ha erre fókuszálunk, és nem a tisztítótűz időszakára. Egészen más hangsúlyt kap a kiengesztelődés, a megbocsátás, a szeretet gesztusainak megtétele, ha minden nap tudatosítjuk magunkban, hogy az üdvösség várományosai vagyunk. Ha arra készülünk, hogy az Úr elé fogunk állni, hogy egyetlen úrnak elismerjük, akkor természetes, hogy tiszta szívvel szeretnénk ezt tenni. Törekedni fogunk a jóra, mert ezt találjuk méltónak, és ezzel a tiszta szívvel fogunk odaát is élni. Miért ne akarnánk már most is erre törekedni?

Ugyanakkor, ha a tisztítótűzre fókuszálunk, akkor akaratlanul is bekúszik a gondolataink közé a félelem. Nem szeretnénk sok időt tölteni semmilyen tűzben, sem igazi, sem átvitt értelemben. Ki szeretne szégyenkezni az Úr előtt a hibái, bűnei miatt? Nyilván senki, így tartunk tőle. Kényszeressé válhatnak a jócselekedeteink, pánikolni kezdünk a megfelelési kényszertől. Holott Jézus már meghalt értünk, és az Atya minden pillanatban kész rá, hogy elvesse a bűneinket, melyeket megvallunk neki.

hirdetés

Nem büntetni szeretne, hanem ölelni.

Nem nevelni akar, hanem szeretni.

Nem a megfélemlítés a célja, hanem a teljes önátadás.

Ha az üdvösségen, a feltámadáson van a fókuszunk, és nem a kővel eltorlaszolt síron, akkor természetes módon minden a helyére kerül. Jó motivációval fogjuk tenni a jót és nem félelemből. Nem ostorozzuk magunkat végletekig esendőségünk miatt, hanem Istenhez fordulunk és bizalommal nézünk bele az irgalmas és szerető tekintetébe.

Bízom benne, hogy ez a húsvét elhozza mindnyájunk számára a feltámadásnak azt az átütő örömét és megértését, melyben örömmel tudjuk megélni a földi életünket is.

hirdetés