10 dolog, amit a depresszió tanított meg nekem

Megrendítő és felemelő egyben, amikor valaki a betegségéből már a tanulságokat tudja levonni, és keresni benne a jót, azt, hogy Isten milyen módon segíti. Névtelenséget kérő olvasónk a depressziójáról küldött írást, és azokról a dolgokról, amelyeket ezáltal megtanult az életről.  

1. Türelmesnek lenni magammal és másokkal

Elvártam, hogy mindenki legyen megértő velem a betegségem miatt, de az elején még én magam sem adtam meg magamnak a kellő elfogadást. Időbe telt beletörődni abba, hogy gyengébb vagyok, fáradékonyabb, és nem tudok ugyanúgy működni, mint eddig. A depresszió türelemre nevelt. Megtanított, hogy ne legyek olyan szigorú magammal. És így másokkal sem. Még azokkal sem, akik nem értenek meg, hanem elítélnek és lustának, komolytalannak könyvelnek el. 

2. Pihenni

A depresszióm előtt csak akkor éreztem magam jónak, értékesnek, szerethetőnek, ha valamit bizonyítottam, teljesítettem, és e mellé a téves felfogás mellé még azt is elhittem, hogy a pihenést nem érdemlem meg, mert nem dolgoztam meg érte eléggé. Most rá vagyok kényszerülve, hogy megadjam a testemnek, ami jár neki. A depresszióm óta, ha egész nap dolgozom, akkor másnap ki vagyok készülve, fel sem tudok kelni… Sőt, gyakran előfordul, hogy délután is alszom ahhoz, hogy rendesen tudjak működni. Több pihenés, eredményesebb munka. 

3. Örülni

Sokáig nem tudtam örülni. Az élet üresnek és értelmetlennek tűnt. Még az sem hozott lázba, ami idáig motivált és fellelkesített. Amint a gyógyszerek segítségével jobban kezdtem érezni magam, eszembe kellett juttatni, mit is szeretek az életben… Lassan újra megtanultam örülni, még a legbanálisabb dolgoknak is, mint a kisgyerek.

4. A jelenben élni

Ahhoz, hogy a napokat, amelyeket a depresszióm miatt még sötétebbnek látok, túléljem, meg kellett tanulnom csak a jelenre koncentrálni. Nem a múlt felett keseregni, de nem is görcsösen aggódni a jövő miatt. Persze, tudatában vagyok annak, ami mögöttem van, és van tervem, merre menjek előre, de ugyanakkor úgy élek a mostban, mintha csak ez a pillanat számítana. Most jó.

hirdetés

5. Kihasználni az időt

Mint minden betegségnél, itt is vannak rossz és még rosszabb időszakok. Rájöttem, hogy érdemes addig aktívnak lenni, míg nagyjából jól vagyok, mert nem tudni, mikor esem ágynak megint, és hogy ez meddig tart majd.

6. Szervezettnek lenni

Épp ezért nagyon szervezettnek kell lennem. Be kell osztanom az időmet, hogy a teendőimet, munkámat elvégezzem,  ugyanakkor időt kell adni a pihenésnek, a töltődésnek, az imának, a lazításnak. A listák és a táblázatok a napi programban is segítenek, illetve abban, hogy monitorozzam az állapotomat.

7. A munka öröme

A depresszió miatt elveszítettem a munkámat, az ideálisat, amelyet Isten ajándékaként kaptam meg. Nem bírtam a betegségem miatt teljesíteni a kötelességeimet, így sok vita és konfliktus után távoztam onnan. Egy ideig nem dolgoztam, és az utána való próbálkozásaim sem végződtek sikerrel. De tudom, milyen öröm, ha van egy feladatom és azt elvégzem. És azt is tudom, milyen, amikor nincs semmi… és létezésemet hiábavalónak érzem. Dolgozni jó! Nem csak (egybe) anyagi jutalom, hanem öröm is vár cserébe.

8. Még kitartóbbnak lenni

Minden egyes nap győzelem, mert nem vetettem véget az életemnek. Pedig nagyon sokszor eszembe jut. Sőt, egy folyamatos gonosz hanggal élek a fejemben: ,,nem tartozol ide!”, ,,meg kell halnod”, ,,semmi értelme”. Megtanulni ezeket figyelmen kívül hagyni: nem kis munka és erőfeszítés. Lehet hogy egész nap csak fekszem, de ez a küzdelem nagyon leterhel.

9. Szükségem van másokra

Nyilvánvaló, hogy szükségem van másokra. A családom és barátaim mellett ott van a terapeuta, az orvos, a lelkivezető és sok jóakaratú ember. Megdöbbentő, hogy nem vagyok egyedül. És bár eleinte nehéz megengedni, hogy hordozzanak, így könnyebb.

10. Isten szeretetét megélni

És végül mindebben a pokolban megélni Isten szerető jelenlétét. A semmiben, az ürességben érzem, hogy Ő azért ott van. Tiszteletben tartja a kért távolságot, de ugrásra készen áll, ha kiáltanék Hozzá. És kiáltok is. Ritkán, gyakran, mérgesen, hálásan, fáradtan, lelkesen… Mindegy, a lényeg, hogy Isten szeret engem. Szeret így, hogy ebben a sok bajt okozó betegségben szenvedek, s ugyanazzal a szent kézzel karol fel, amellyel Jairus lányát keltette életre.

Fontos: a depressziód nem a jellemhibád, hanem a betegséged! Csupán az akarattal lehetetlen legyőzni. Ne hibáztasd magad, rendben van, ha nem vagy rendben. Ilyenkor pedig az is rendben van, ha segítséget kérsz!

hirdetés