„Ma is megfogalmazódik többekben: hol van Isten? Miért engedi a szörnyűségeket?” Szeverényi János evangélikus lelkész gondolatai az Útmutató mai igéiről.
„Isten elküldi szeretetét és hűségét.” (Zsolt 57,4b)
„Bár [Isten] nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek, és termést hozó időket, bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet.” (ApCsel 14,17)
Tegnap imaesten a bazilikában láttam, hogy hív valaki Messengeren, akinek nem egyszerű az élete. Annyit írtam neki, hogy templomban vagyok. Ő erre azt válaszolta, hogy „én meg bajban”.
Dávid is bajban volt, egy barlangban bújt el. Saul, a király üldözte, meg akarta ölni. „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” Itt mondja el a mai igét: „Isten elküldi szeretetét és hűségét.” A barlangba!
Ma is megfogalmazódik többekben: hol van Isten? Miért engedi a szörnyűségeket? Miért nem avatkozik be? Ő bármikor leállíthatja a történetünket és a történelmet is.
De az életünket mi tesszük pokollá.
Nem Ő hagyott el minket, hanem fordítva. Velünk együtt sír és szenved az Isten. Szeretete megérkezett Dávid szívébe, ezért így énekel a barlangban: „Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér (és a szívemig-SzJ), hűséged a magas fellegekig.”
Szeverényi János, evangélikus lelkész
1 Komment
Szabad akaratunk van.
El tudunk rontani mindent.
Ó, jaj!