Ma ismét közösségben ünnepelhettük, Soroksáron a Fatimai templomban, október 13-hoz legközelebb eső vasárnapon a 104 évvel ezelőtt történt eseményeket. Bese Gergő atya gondolatai az emléknap kapcsán.
A három pásztorgyermek 1917 októberében a 6. találkozásra készült Máriával. Már az újságok címlapjain szerepeltek és óriási tömeg, közel 70.000 ember érkezett az Íria-völgybe. Kíváncsiskodók, hitetlenek és hívők ezrei akartak részesei lenni az égi csodának, illetve bizonyítékot akartak kapni arról, hogy a gyermekek nem szélhámosak, hazugok, hanem ténylegesen kiválasztottak.
13-án szakadó eső fogadta a tölgyfa köré sereglett ezreket. Átázva, fázva, sárban taposva kémlelték az eget, figyelték a gyermekek tekintetét, viselkedését és imádkoztak. Egy pillanat alatt minden megváltozott. Francesco, Lucia és Jacina térdre rogytak a Jelenés kezdetén és ragyogó tekintettel hallgatták Mária búcsúszavait.
Az utolsó találkozás alkalmával azonban a tömegek kíváncsisága sem maradt kielégítetlen. A Nap táncot járt az égen és mindenki szeme láttára bebizonyosodott, hogy mindaz, amiről hónapok óta a gyermekek beszéltek, igaz, és Istentől való.
Fatima a Katolikus Egyház lelki központjává vált, VI. Pál pápa a Világ Oltárának nevezte a Szent Helyet, és Mária figyelmeztetése eljutott a döntéshozókhoz. Azonban nem történt komoly lépés a kérések teljesítésének irányában. A Világot nem ajánlották fel Mária Szeplőtlen Szívének, Oroszországgal együtt, így a második világháború beköszöntött és nagyobb pusztítást végzett, mint az első világégés.
A szörnyűségek bekövetkezése után Mária kérései még inkább aktuálisak. A megtéréssel, a bűnbánattal és a szentolvasó imádságával fel tudjuk venni a harcot a Gonosszal szemben. Hiszen a Vörös Démon fenyegetése ma veszélyesebb, mint valaha.
Fatima 104 évvel később is figyelmeztet, csak még mindig süketeknek, érdekteleneknek bizonyulunk.
A koronavírusjárvány negyedik hullámának elején a zarándokokkal megtöltött Soroksári Templomban megéreztük, hogy Mária oldalán találunk erőt, reményt és örömöt, ezért a Szentély az a hely, ahol erőt találunk a nehézségek és szenvedések leküzdéséhez.
Hálatelt szívvel tekintettem a zarándokokra, hogy útra keltek és kinyilvánították elköteleződésüket, de ez még kevés, lépéseket kell tenni az úton az Úr felé fordított szívvel és bizalmas tekintettel Mária felé. Mennünk kell az Egyházzal, de figyelmet kell fordítani azokra, akik nem tudnak járni, mert legyengültek, szenvednek. Különösen azokra, akiket megtámadott a halálos kór, akik eltévelyedtek.
Útra kell kelni, ahogy a három kis pásztor elindult otthonuk biztonságából, azért, hogy Mária iskolájában megerősödjenek hitükben, együtt haladjanak az úton Jézus felé és megtanuljanak minden nap igent mondani Isten akaratára.
2021-ben nekünk is be kell iratkozni ebbe az iskolába, újra meg kell tanulnunk hallgatni, odafigyelni, elfogadni és tanúságot tenni az Úr akaratáról, tanításáról.
Az Élő Egyház tanúivá kell válnunk,
olyanokká, akik nem rémülnek meg a kihívásoktól, akik szembeszállnak a Gonosszal és hitet tesznek Mária Szeplőtelen Szívének Győzedelmében.
Bese Gergő atya
Még nem érkezett hozzászólás