Blog, Harmati Dóra

Nem nagyobb a szolga az uránál

Mit jelent Krisztus követése a hétköznapi életünkben? Jézus kemény szavakkal teszi helyre bennünk elképzeléseinket: az Ő követése egészen mást jelent, mint amit mi hinnénk.

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.” (Jn 15,18-20)

Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy mi a különbség az őseim Istenképe és az enyém között. Hogyan tudta a dédapám száját a háború borzalmai, az életüket megkeserítő, igazságtalan kommunista rezsim alatt olyan mondat elhagyni, hogy: „Isten olyan örömöt ad, hogy alig bírom elhordozni!” 

Mégis miért érzem gyengébbnek a hitemet az övékénél? Mi az, ami hiányzik? Isten állandóan önvizsgálatra késztet és a fenti ige elég pontosan rávilágít pár dologra, amelyeket helyre kell raknom magamban; és remélem, másoknak is segít. 

„Nem nagyobb a szolga az uránál.”

Úgy gondolom, ez az a mondat, amelyeket a modern embernek nehezebb megemésztenie, mint az őseinknek volt. A világ csalóka lett: elhittük, hogy tudunk uralkodni a természet elemei és az életünk eseményei felett: automatizált háztartás, hipermodern mezőgazdasági gépek, minden akaratunk szerint működik.

Urak lettünk, és nem akarjuk átadni az irányítást senkinek.

Megszoktuk, hogy az élet kiszámítható és úgy alakul, ahogyan azt mi szeretnénk. Azonban ez csak illúzió, a koronavírus ebből adott is nekünk egy kis kóstolót. 

Sokszor én is bedőlök annak a hibás elképzelésnek, hogy minden rólam szól. Építgetem magamat, a kis életemet, a házasságomat, és mintha ezzel ki is merült volna a felelősségeimnek a sora. Mintha Isten is csak azért lenne, hogy az én életemet megkönnyítse, a buktatókat elegyengesse. Böjte Csaba nagyon jól fogalmazott egy interjújában, amelyben kifejtette, hogy a mi feladatunk Isten országának az építése. Ne higgyük magunkat fontosabbnak vagy nagyobbnak Jézusnál! Minden egyes nap Őt kéne követnünk, Róla kéne példát vennünk.

Jézus nem magáért élt, hanem másokért szenvedett kínhalált. 

Hatalmas erőt hordoz magában a fenti igének a következő sora is: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.” Mindamellett, hogy keresztényként nem kerülhetjük el az üldöztetést (akár verbálisan, akár fizikailag), Isten azt ígéri, hogy az igehirdetésünk nem lesz hiábavaló. Ahogyan az Ő igéit, úgy a mieinket is meg fogják tartani az emberek. Micsoda ígéret! Micsoda megtiszteltetés! Isten követei lehetünk ezen a Földön! Felfogjuk egyáltalán?

A sátán biztosan felfogta, hiszen minden erővel el akar bizonytalanítani vagy hallgattatni minket, akárhányszor csak tanúságot akarnánk tenni, vagy bátran kilépni az emberek elé a hitünkkel. Ő tudja, mi forog kockán, ő tudja, hogy Isten embereinek hatalma van, hiszen a Szentlélek működik rajtuk keresztül. Se nagyobbak, se kisebbek ne akarjunk lenni ennél!

Úgy gondolom, ma leginkább alázatra van szükségünk Isten előtt. Elfogadni az Ő hatalmát, elfogadni a döntéseit, elfogadni, hogy teremtmények vagyunk, azonban egy türelmes, szerető Isten alkotott minket, aki mindent megtesz azért, hogy egyszer újra Vele lehessünk! Ha ezt tudjuk, akkor bele tudunk nyugodni abba, hogy nem vagyunk nagyobbak a mi drága Urunknál, és egyre jobban, egyre többet Rá tudunk majd bízni az életünkből. 

Borítókép: Unsplash
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás