Szemle

Nem feltételezték róla, hogy bárkinek kellhet

A Várkonyi házaspár közel két évig várt arra, hogy örökbe fogadjon egy gyermeket, végül aztán ők találták meg Bendét, akit súlyos fejlődési rendellenessége ellenére szeretnének teljes értékű emberként nevelni. Az ő megható történetükről írt a delmagyar.hu, amelyet most szemlézünk.

Bendénél a várandósság alatt nem vették észre az orvosok, hogy milyen súlyos fejlődési rendellenességei vannak: nyitott gerinccel, dongalábbal, csípő- és térdficammal, valamint agykamratágulattal jött világra. Ezt követően édesanyja nem vitte haza a kórházból. A kezelések után félő volt, hogy állami gondozásba kerül, azonban egy ismerősüknek köszönhetően Várkonyi Beáta és férje, Várkonyi Gábor – akiknek nem született vér szerinti gyermekük, ezért elhatározták, hogy örökbefogadó szülők lesznek – találkozott Bendével és hamar megtalálták vele a közöshangot.

„Az örökbefogadó-tanfolyamon azt mondták, akkor vegyünk magunkhoz egy gyereket, ha mindketten azt érezzük, hogy akarjuk őt. Nekem ez akkor nagyon furcsa volt, nem értettem, miről beszélnek, hiszen minden gyerek valamilyen szempontból egyforma. De ott már tudtam, miről beszélnek” – nyilatkozta Gábor a delmagyar.hu-nak.

Az örökbefogadáshoz kellett az is, hogy vér szerinti édesanyja lemondjon Bendéről, ugyanis a kisfiú nem volt rajta az örökbefogadható gyermekek listáján. Ugyanis nem feltételezték, hogy bárkinek kellhet. A Várkonyi házaspárnál azonban jó otthonra talált, ahol 4 hónapos kora óta él Bende.

„Kihozzuk belőle a legtöbbet, amit lehet, és megtaláljuk majd azt, amiben pedig ő lehet majd jobb, mint a kortársai.

Mi abban hiszünk, hogy lehet teljes életet élni úgy is, ha valaki fizikailag lemaradásban van a többiekhez képest”

– árulták el a szülők.

Azt még az orvosok sem tudják, hogy a jövőben Bende segédeszközzel képes lesz-e sétálni, vagy kerekesszékes lesz-e. Az viszont biztos, hogy nevelőszüleitől minden segítséget megkap. Ráadásul eltettek a kisfiú számára egy emlékkönyvet, amelybe azok a kórházi dolgozók írtak, akik élete első négy hónapjában körülvették és rajongásig szerették.

„Ebben leírták például, hogy annak ellenére, milyen súlyos állapotban volt, mindig jókedélyű, mosolygós baba volt, ami egy hosszú nap után is feltöltötte az orvosokat, ápolókat. Ha majd nagyobb korában netán Bende időnként elkeseredne, hogy nem olyan, mint kortársai, erőt adhat majd neki, hogy már csecsemőkorában is milyen sok embert inspirált és mutatta meg nekik, hogy a legnehezebb helyzetből is van kiút.”

Ez pedig számunkra is példaértékű lehet!

Forrás: delmagyar.hu

Borítókép - Fotó: Alexandra Peshekhonova | Dreamstime.com (illusztráció)
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás