Hírek

A járvány sem szabhat határt az önkéntességnek

Véget ért a három történelmi egyház által szervezett 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes akció, amelyen a járványveszély mellett is nem várt számban vettek részt a jelentkezők. Több mint 5000 fiatal döntött úgy, hogy a közönyösség helyett a segítségnyújtást választja ezen a hétvégén.

A járvány sem állíthatja meg a fiatalokat, ha önkénteskedésről van szó. A már 13. alkalommal megrendezett „72 óra kompromisszum nélkül” országos önkéntes ifjúsági akció keretében több mint ötezren segítettek közel 100 településen október 8. és 11. között. Az idei évben a jelentkezők saját maguk kereshettek olyan feladatokat a környezetükben, amelyek a járványveszély mellett is biztonságban elvégezhetőek.

„Mindannyiunk otthona a Föld, és nem szabad közönyössé válnunk egymás iránt”

– ezekkel a szavakkal nyitotta meg Mohos Gábor, a Magyar Katolikus Egyház Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke október 8-án este az országos akciót, utalva ezzel Ferenc pápa legutóbbi, Mindnyájan testvérek vagyunk című enciklikájára. A 72 óra egy nagyszerű keretet ad a fiataloknak a kreatív segítségnyújtáshoz, arra bátorít, hogy tegyünk a mellettünk élőkért, a környezetünkért. Ennek megfelelően nagyon sok szociális, fejlesztő és ökológiai projekttel regisztráltak az önkéntesek, akiknek a kreativitására idén kifejezetten nagy szükség volt.

hirdetés

Fotó: 72 óra kompromisszum nélkül

Elsősorban szabadtéri programokat választottak a jelentkezők, pl. idősotthonoknál festettek kerítést, padot, rendbe tették az udvart. Vállaltak utcarendezést időseknél, templomkertek, játszóterek, parkok szépültek meg a hétvégén. Több helyen végeztek szemétszedést, lombgyűjtést, virágültetést, illetve temetőrendezést az önkéntesek, de Vecsésen pl. a helyi tanösvény madárodúit takarították ki és madáretetőit töltötték fel eleséggel az iskolások. A szociális segítségnyújtásnak sem szabhatott határt a járvány, csak a megszokottól eltérő formában valósulhattak meg az ilyen projektek idén. Volt, ahol kulturális programmal készültek a fiatalok, amelyet online közvetítettek a helyi szociális otthon lakóinak, máshol pedig szerenáddal köszöntötték az idősotthonok lakóit. Pilisen az idősebb rászorulókhoz mentek el kertet rendezni, bevásárolni, szemetet szedni. Több helyen véradást és adománygyűjtéseket is szerveztek erre a néhány napra.

Nemcsak a fiatalok aktivizálták magukat a hétvégén, Kocséron például a Gyümölcsfát a legfiatalabbaknak a legidősebbektől programot folytatva a település két legidősebb tagja, a 100 éves Jónásné Marika néni és a 93 éves Laczi Sanyi bácsi személyesen segített őshonos gyümölcsfák ültetésében a falu legifjabbjai számára. Táplánszentkereszten pedig a helyi baba-mama klub ugróiskolát festett a járdára a gyerekeknek. Sok helyen a cserkészek, pedagógusok, egyházközségek, vagy éppen a helyi jegyző szervezte az akciót, de az egyházmegyei munkatársak is aktívan részt vállaltak a feladatokban.

Fotó: 72 óra kompromisszum nélkül

Nagyon sokan hálásak voltak az önkénteseknek a munkájukért, több helyen megálltak az autósok, a gyalogosok, hogy megköszönjék például a szemétszedést, de olyan helyszín is akadt, ahol bográcsos ebéddel fejezték ki hálájukat a fiatalok munkájáért, lelkesedéséért és legfőképp a feláldozott idejükért.

„Be kell vallanunk, hogy ekkora lelkesedésre még mi magunk sem számítottunk” – nyilatkozta Szabó Tibor, a 72 óra kompromisszum nélkül főkoordinátora.

„Az idei év mindenkinek sok bizonytalansággal jár, nehéz tervezni, de szerencsére a fiatalokat ez egyáltalán nem tántorította el az önkénteskedéstől.

Rendkívül fontosnak tartom, hogy ha némiképp más formában is, de a rendezvény idén is megvalósult, mert hatalmas erő rejlik ezekben az összefogásokban. Erre most nagyon nagy szüksége van azoknak is, akiknek segítséget nyújtanak, és maguknak az önkénteseknek is.”

(Támogatott tartalom!)

Borítókép - Fotó: 72 óra kompromisszum nélkül
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Filipánics Tibor 2020. 10. 15. 11:32

    „Mindannyiunk otthona a Föld, és nem szabad közönyössé válnunk egymás iránt” Nagyon jó,ezt többször kellene hangsúlyozni.
    “Mindnyájan testvérek vagyunk” De jó! Felfedeztem,hogy visszafelé megyünk a fontossági sorrendben.
    “tegyünk a mellettünk élőkért, a környezetünkért.” Így sem rossz,én sajnos nem ilyen szépen szoktam kifejezni magamat,de a lényege ez.
    “Erre most nagyon nagy szüksége van azoknak is, akiknek segítséget nyújtanak, és maguknak az önkénteseknek is.” (igaz fordítva de..) Végre elérkeztünk a forráshoz:”maguknak”.
    Kivételesen jó írás volt ez! Minden elismerésem a 777-nek. Ha megfordítjuk a történetet,láthatjuk,hogy “magunknak” ,”tegyünk a mellettünk élőkért”, “Mindannyiunk otthona a Föld” a sorrend.
    Ha csak ezt a hármat megteszed,akármilyen hited is van,Isten mosolyog rád anélkül,hogy dicsőítetted,megalázkodtál volna.(nem mintha e nélkül nem mosolyogna,de egy nyelvet szeretnék beszélni veled)
    Ezek a könnyebbik része a dolgoknak,a nehezebb az,hogy elsősorban önmagadban kialakíts egy egészséges, pozitív istenképet és bizalmat felé.
    Csak zárójelben,a bizalom jele az is,hogy nem érzed,hogy le kell borulnod Isten előtt. Persze ezt a gondolkodásmódot nem lehet ripsz ropsz felül írni,hisz évtizedekig hittél a leborulásban.( erre mindig emlékeztetnem kell magam)