Az Életvédő Generáció csoportjába a napokban bekerült egy hír egy meddő házaspárról, akiknek végre gyermekük születik. A biológiai szülők a pár, de a gyermeket nem a feleség hordja ki, hanem az ő édesanyja, vagyis a nagymama.
Legtöbb esetben pár pillanat szomorkodással túl vagyok ezeken a távoli, szomorú híreken, mert nem érzem azt, hogy változtatni tudnék a dolgokon. Ezt a posztot mégis elolvastam és egy benne lévő felsorolás hosszan elgondolkodtatott, sokkolt, fájdalmat ébresztett bennem és arra késztetett, hogy írjak erről a saját tapasztalataimból kiindulva.
Ez volt a felsorolás, ami padlóra küldött:
„1311 nap
476 injekció
64 vérvétel
7 sebészeti beavatkozás
3 kör petesejtbegyűjtés
19 fagyasztott embrió
8 IVF fagyasztott embrióbeültetés összesen
4 sikertelen embrióbeültetés
1 spontán vetélés
1 ikervetélés
1 méhen kívüli terhesség
számtalan könny”
hirdetésEgyszerre lázadt fel az erkölcsi, vallási és emberi énem és az igazságérzetem. Hirtelen én is szerettem volna odalökni a pár orra elé a saját listámat, hogy lássák, vannak náluk is többet várakozó emberek is, akik különbek náluk. (Igen, sajnos nem annyira jó keresztény módjára itt például magamra gondoltam.) Én már 1805 napnál járok a várakozásban, 60-nál is több orvosi vizsgálaton, vérvételen és konzultáción vagyok túl. Három gyermekem az Atya színe előtt élhet már a mennyben. Egyetlen gyermekemet (vagy ha úgy jobban tetszik, egyetlen embriómat) sem küldtem az Északi-sarknál is kegyetlenebb körülmények közé a laboratóriumok fagyasztókamráiba. De arra is képtelennek érzem magam, hogy klinikákon bütyköljenek meg engem és a férjemet és mint a legódarabokat rakják össze bennem vagy rajtam kívül a leendő gyermekeimet. Bocsánat a nyers fogalmazásért, de hol van ez az eljárás ahhoz képest, amit Isten tökéletesnek alkotott és nekünk ajándékozott?
Hol van ez a teljes önátadásból fakadó, gyümölcsöző szexualitástól, melynek ajándéka a gyermek?
Miközben az elmúlt években a saját számtalan könnyem között igyekeztem választ találni a kérdéseimre, a Biblia meddő asszonyainak történetét olvasva értettem meg, hogy Istennek sokkal fantasztikusabb tervei vannak a tudomány esetleges megoldásainál. Mielőtt azt hinné valaki, hogy én a kegyelem különleges állapotában állandó békében töltöttem ezt az 1805 napot, elárulom, hogy én is rengeteg dühöt, értetlenséget, keserűséget, fájdalmat és elhagyatottságot éltem meg. Azt hittem, Isten nem foglalkozik a vágyaimmal, nem hallja az imáimat, kipécézett engem és nem szeretne gyermekkel megajándékozni, mert bűnös vagyok. Nekem is megvoltak és megvannak a kérdéseim és nehézségeim, tehát nem a semmiből beszélek a meddőség állapotáról, érzéseiről.
A Biblia olvasása közben a legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy nincs jogom a gyermekhez. A teremtéstől kezdve Isten ajándékként adja mindenkinek a gyermekeket és szeretné ezt az áldását minél több embernek adni, de az ajándékok nem járnak nekünk. Az ajándékra nem formálhatunk jogot. Az ajándékot kapjuk valakitől, aki önzetlen szeretettel szeretne bennünket megajándékozni. A gyermekáldással Isten szeretne megajándékozni bennünket, és ezt nem zsarolhatjuk ki tőle, nem követelhetjük, mint a jogos jussunkat. És főleg nem ültethetjük az Ő trónjára a tudományt, ami hajlandó betölteni a vágyainkat.
A tudomány csak eszköz, melyet akkor használunk helyesen, ha Isten terveit valósítjuk meg vele az Ő elképzelései szerint.
Ez most úgy hangzik, mintha elítélném azokat, akik például lombikoznak. Mintha nem lenne bennem megértés feléjük és az ő mérhetetlen, mélyről fakadó gyermek iránti vágyuk felé. Ezt semmiképpen nem szeretném még csak sugallni sem! Pontosan átérzem ennek a vágynak a mértékét. Pontosan tudom, milyen érzések és vágyak vezérlik ezeket az embereket és tudom, hogy a vágyuk tiszta, érthető és jó. Sokan egészen egyszerűen nem kapnak tájékoztatást arról, hogy vannak más lehetőségek is. Másokra nyomást gyakorol a környezetük, tekintélyszemélyek uralják le őket az irányított kérdésekkel, fölényes megjegyzésekkel és az igazságot takargató bagatellizáló mondatokkal. Legtöbben pedig egészen egyszerűen nem ismerik Istent, akinek fantasztikus tervei vannak mindnyájunk életére. Olyanok, melyeket el sem tudunk képzelni!
Tudom, ez egy jó nagy keresztény közhely, amin lehet mosolyogni. Pedig nem az!
Tapasztalatból tudom, hogy Isten nem hagy senkit cserben. Nem ígéri, hogy könnyű életünk lesz, de azt igen, hogy bőségesen megáld bennünket.
Lehet, hogy nem gyermekekkel, de akkor bátor szívet ad és új utakat. Aki nem hisz nekem, az olvassa el a Biblia meddő asszonyainak történeteit!
Kép: Breanna Lockwood
hirdetés
2 hozzászólás
Miért kell versenyezni, hogy kinek mennyi szenvedést, hány nap fájdalmat okoz a meddőség? Borzasztó nehéz út, és nem gondolom, hogy Istent játszik, aki a tudományt hívná segítségül, főleg, ha szervi oka van a meddőségre. Ezzel az erővel a transzplantáció is Isten-játszás lenne. Személy szerint nagyon fáj, hogy a vallásom, amire az életemet építettem, csak kirekesztéssel tud erre válaszolni. Én megértem, ha valaki, nem akarja a tudományt segítségül hívni, de igeneis van az a helyzet, hogy erőszakosan kell kopogtatni Isten ajtaján. A lombikos gyermek is Isten ajándéka. Nem, nincs jogunk a gyermekre, és nagy félreértelmezés azt kijelenteni, hogy aki lombikozik, az azt hiszi joga van a gyermekre. Nem hiszi. Vágyik rá, és alázattal vágyik rá ugyanúgy, mint aki nem tesz semmit. Hatalmas út, és rengeteg alázat kell a lombikozáshoz. És lehet jönni az örökbefogadással, de vannak okok, amik abból is kizárnak egy párt. Vagy valaki csak nem kész rá. Mi megpróbáltuk 2x is, de nem ment. Miért kell a gyermektelenségre ítélni azokat, akiknek az orvostudomány meg tudja oldani a problémáját? Olyan emberektől, akik gyermektelenek, még ezt el is tudom fogadni, de kicsit nekem ‘farizeuskodásnak’ tűnik, ha egy többgyermekes család oktat ki arról ,hogy legyek boldog gyermektelenül. Nem akartam ezzel a possztal senkit megbántani, remélem nem is úgy jön át. Kívánom, hogy a Ti utatok is gyümölcsöző legyen!
Együttérzésem szeretném kifejezni a szerzővel.
Másrészt bennem ott van a gondolat, hogy ha Isten valakibe nagyon erős vágyat ültetett a gyermekvállalásra, akkor miért nem adja meg a lehetőséget is hozzá?
“Isten ajándékként adja mindenkinek a gyermekeket és szeretné ezt az áldását minél több embernek adni”
Én bizonyos értelemben már elvesztettem a hitemet, ezt a mondatot például nem vagyok képes elhinni. Rengeteg példát látok, hogy Isten olyanoknak ad ajándékba gyermeket, akiket ez egyáltalán nem érdekel, nem is akarták. És azoktól pedig megtagadja, akik szívük minden vágyával szeretnék. És utóbbiéként nagyon nagy haraggal és fájdalommal nézem az előbbieket, és végtelenül igazságtalannak tartom.