Blog, Harmati Dóra

Mi mind influenszerek vagyunk

Amikor azt mondom, hogy ti, én, tehát mindannyian influenszerek vagyunk, akkor nem egy trendre, népszerűség-hajhász , könnyű megélhetést kereső dologra gondolok, hanem arra, hogy felelősségünk van. Keresztényként elképesztően fontos, hogy kicsit influenszerkedjünk.

„Az influenszerek olyan emberek, akik véleményükkel, viselkedésükkel hatással vannak embertársaikra. Ilyenek lehetnek a celebek, sztárok, bloggerek, vloggerek és a különböző közösségi hálók hírességei, személyiségei. Közös tulajdonságuk, hogy saját látásmódjukkal, egyedi hangjukkal tömegek véleményét, gondolkodásmódját tudják alakítani. Közvetlenül a rajongótáborukhoz szólnak, akik rendkívül befogadóak az influenszer véleményére.” – olvashatjuk a Wikipédián. 

Az influenszerek létezése szorosan összekapcsolódik a marketinggel. A cégek versengenek a nagyobb követői bázissal rendelkező bloggerek kegyeiért, akik egy-egy termék bemutatásával, pár elismerő mondattal tömegeket tudnak rávenni a vásárlásra. Mivel nagyobb betekintést engednek nekünk az életükbe, ezért jobban is hallgatunk rájuk, bízunk bennük, akárcsak a családunkban vagy legjobb barátainkban. Mára már szinte mindenki influenszer akar lenni – tisztelet a kivételnek. Szinte kényszert érzünk arra, hogy megosszuk az életünk minden egyes pillanatát a közösségi médiában.

Sokan felismerték, hogy mennyire káros tud lenni, ha függünk az online világtól, ha megszűnik az offline életünk és az örömünk a lájkoktól, elismerő kommentektől, minél nagyobb követői bázistól függ. Ezért sokan sportot is űznek abból, hogy megvetik a közösségi médiát, tüntetve törlik magukat róla. Azonban pár pontban szeretném felvázolni neked, hogy miért is tartom fontosnak, hogy keresztényként jelen legyünk ezeken a felületeken és megosszuk a nézeteinket, hitünket. 

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. “(Mt 5,16)

A fenti bibliai idézet Jézustól származik, aki arról beszél, hogy nem szabad elrejtenünk – nem is tudjuk elrejteni – azt a mennyei fényt, amely Isten gyermekeiből sugárzik. A teljes idézet így hangzik:

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14-16)

Designer491 | Dreamstime.com

Mi az, ami belőlem ,,sugárzik” a közösségi médiában? Természetes számomra, hogy képviselem a hitemet? Vagy pont a rossz oldalamat erősítik fel ezek a felületek? Indulatosan posztolok, kommentelek? Annyit tudjuk szidni ezeket a felületeket, de mit tettünk meg mi azért, hogy tartalommal töltsük meg? 

Negatív influenszerkedés

Akarjuk vagy sem, az internet az életünk része lett, és sajnos sokkal könnyebb a személyes kapcsolat hiányában háborúkat vívni másokkal. Azonban jusson eszedbe, hogy semmi sem múlik el nyomtalanul; és sokkal könnyebb félreérteni dolgokat. De az első és legfontosabb mégiscsak az, hogy itt is ugyanaz az ember vagy, mint a valóságban. Keresztényként pedig még nagyobb felelősséged van, hogy hogyan viselkedsz online. Az itt elkövetett vétek nem kisebb azért, mert online történt. Ugyanúgy bűn. Ráadásul még többen szemtanúi lehetnek egy-egy mérges kommentednek. Képzeld csak el azt a keresőt, aki elolvas egy szép cikket, vagy lelki írást egy keresztény oldalon, aztán azt látja, hogy a hívek egymást marják a kommentekben… Ez aztán a negatív influenszerkedés… Mégis ki akarna tagja lenni egy ilyen közösségnek? Ha szeretnél világítani a kis lámpásoddal a világban, akkor kezdd a javítást magadon. 

Hello, itt vagyok!

Számtalan olyan visszajelzés érkezik a szerkesztőségünkbe, hogy milyen jó látni azt, hogy fiatalok is felvállalják a hitüket. Sőt, volt, aki azt hitte, nincsenek is fiatal keresztények. Ez erősen elgondolkodtató. Vajon miért hiszik ezt? Talán nekünk sem természetes az, hogy megosztjuk a hitünket másokkal? Félünk, hogy mik lesznek a reakciók? Vagy nem lesz elég lájk egy ilyen bejegyzésen? Vagy magunk sem érezzük elég erősnek a meggyőződésünket, hogy ki tudjunk állni mellette? Ugyanakkor, mi okunk lenne a láthatatlanságra? Amikor a magánéletünknek minden mérföldkövét kiteregetjük az interneten, akkor miért félünk megosztani egy idézetet, vagy cikket, amely a meggyőződésünket tükrözi? Miért csak panaszkodni tudunk a világ változásáról, miért nem teszünk ellene valamit? Vegyünk egy példát, a házasság előtti szexet. Sokan azért nem tudják elképzelni, hogy lehet várni a házasságig, mert egyszerűen nem látják ezt a példát maguk körül. Szépen, szemérmesen elbújunk a meggyőződésünkkel, néha egy-egy bulvárlap vagy tévé készít egy műsort azokról a csodabogarakról, akik szüzen házasodnak, de ennyi. Ne csodálkozzunk, hogy a világ ilyen irányba halad, amikor nem mutatjuk fel az alternatívát. 

Mi mind influenszerek vagyunk. Ez egyszerre felelősség és lehetőség is. Felelősség, mert számon lehetünk kérve a bűneinkért, a hibáinkért, jobban mint mások. Ugyanakkor lehetőség arra, hogy változást hozzunk a világba, azzal a fénnyel, ami nem tőlünk jön, aminek csak a közvetítői vagyunk, de ha engedelmesen hagyjuk, akkor be tudja ragyogni a környezetünket, a világot. 

Kiemelt kép: Robert Kneschke | Dreamstime.com

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás