Blog, Martí Zoltán

Csíksomlyó minden magyar otthona

Rendhagyó búcsúra készül Csíksomlyó, hiszen ezúttal nem telik meg a nyereg zarándokokkal, azonban a kegytemplomban így is megtartják a szentmisét. Sokunk számára hatalmas veszteség, hogy nem lehetünk személyesen jelen az eseményen, de egyúttal hatalmas lehetőség. Felismerhetjük, hogy mit jelent számunkra a hagyományos pünkösdi búcsú, ahol minden magyar otthon érezheti magát.

Ez a búcsú más lesz, mint a többi: a csíksomlyói nyereg ezúttal nem fog megtelni százezrekkel a pünkösd szombatján, nem lesznek különvonatok, amelyek bejárják Erdély és Székelyföld csodálatos tájait, nem fogják a vasútállomásokon népviseletbe öltözött magyarok köszönteni a honfitársaikat – és nem lesz lehetőségünk kicsit hazamenni.

Mert Csíksomlyóra mi magyarok a világ valamennyi tájáról hazamegyünk. Igazság szerint, aki még nem járt a búcsúban, az nehezen értheti meg, hogy mit is jelent ez a különleges ünnep. Összetartozást, testvériséget, Istenhez való közelséget – és feltöltődést.

Amikor ezeket a sorokat írom, akkor járványmentes esetben már vagy izgatottan pakolnék a táskámba, hogy útnak indulhassak – vagy már úton is lennék. Habár az elmúlt napok leplezetlen szomorúsággal töltöttek el, mégis hiszem, hogy rengeteget tanulhatunk ebből a mostani „csonka búcsúból”. Leginkább hálát adni – mert ennek a hétvégének a szokatlan üressége fog ráébreszteni bennünket arra, hogy mennyi mindennel telik meg a szívünk Székelyföldön.

A csíksomlyói búcsú sokunk életében egy iránytű: megérkezünk az élet nehézségeit cipelve a hátunkon, gyakran tanácstalanul és segítségre szorulva. De amikor lejövünk a nyeregből, már érezzük, hogy merre kell mennünk, mi a helyes irány, és megértjük, hogy a keresztünk nélkül kevesebbek lennénk.

Most fogunk csak igazán rájönni, hogy milyen pótolhatatlan kincs ez az ünnep, amely találkozás Istennel és emberrel – a Szűzanya közbenjárásával. A gyönyörű táj, a nyeregbe való megérkezés leírhatatlan érzése, a székely vendégszeretet – igen a pálinkára is gondolok -, az ismeretlen zarándoktársakkal szövődő mély barátságok. Van miért hálát adnunk Istennek, sőt, most tudunk majd igazán hálát adni, mert látjuk, hogy milyen ajándékban részesülhetünk évről évre. Ha ezt felismerjük, akkor ez az egész akadály egy pozitív lökést fog adni mindannyiunknak, hogy jövőre még többen és még nagyobb hittel és reménnyel legyünk ott a nyeregben.

Isten, áldd meg a magyart!

 

Martí Zoltán

Borítókép - Fotó: Salajean / Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás