Zarándokok nélkül emlékeztek a fatimai jelenések 103. évfordulójára: 1917-ben három pásztorgyereknek jelent meg a Szűzanya, a hatodik találkozást egyes becslések szerint akár hetvenezren is láthatták a helyszínen., ez volt az úgynevezett napcsoda.
Május 12-én és 13-án a zarándokok seregétől elzárva emlékeztek Fatimában a Jelenések 103. évfordulójára. Szívbemarkoló volt az üres tér és a kihalt utcák látványa. Csak a kegyhely őrei és az ország két bíborosa vett részt a rózsafüzéren, a körmeneten és a szentmisén.
A pára, az eső és a napsütés felváltva tette különlegessé a szertartásokat. Olyan érzés volt, mint amikor a természet visszafoglalja korábbi területét, az Íria völgyét. A terület nagyon megváltozott az elmúlt 100 év alatt, a tölgyfabokrok, legelők, bárányok eltűntek, helyükre zarándokok, és persze bámészkodók, turisták érkeztek. A liturgikus téren elhaladva olyan érzése van az embernek, hogy a világ népeinek nagy olvasztótégelyéhez érkezett, számtalan nyelven hallani imádságot, éneket, ami a kegykápolna varázsát, békéjét háttérbe szorítja.
hirdetés
Fotó: PATRICIA DE MELO MOREIRA / AFP / Europress
A járványnak köszönhetően ma ismét olyan a hely, mint 103 évvel ezelőtt. Visszatért a csend. Francesco, Jacinta és Lucia ebben a csendben hallották meg Isten Anyjának szavait. A természet nyújtotta békesség is kellett ahhoz, hogy élesen bevésődjenek a szívükbe Mária üzenetei. Az elmélyülés pedig sikeres volt, mert hiába érte őket presszió az állam vezetése vagy családjaik részéről, ők nem rettentek meg, hanem következetesen visszhangozták Mária szavait, kéréseit. Bátran kiálltak igazuk mellett, mert tudták, hogy kiválasztottak, és feladatukat az Istentől kapták.
A járvány elhozta a várva várt lassulást és nyugalmat az életünkbe, most újra megszólít bennünket az Isten, és munkára hív. Elég volt a langyos, vasárnapi keresztényekből, a három pásztorgyermekhez hasonlóan bátor hitvallókra van szükség
Most a bezártság ideje nem más mint a felkészülés iskolája. A járvány hatására sok mindenről le kellett mondanunk, olyan dolgokról, melyekről önmagunk akaratából képtelenek lettünk volna. Többet vagyunk szeretteinkkel, csinosítjuk a környezetünket, hosszú ideje elmaradt feladatokat oldunk meg és akarva vagy akaratlanul is foglalkozunk a lelkünkkel. Visszatértünk 1917-be: a háború éveibe, az istentelen ideológia kirobbanásának kezdetére. Mária akkor és ma is mentőövet nyújtott az emberiségnek: lehetőséget arra, hogy elkerüljük a szörnyű pusztításokat, szenvedéseket. 103 éve nem igazán fogadtuk el a segítséget.
De 2020-ban új esélyt kaptunk. A koronavírus lelassította az önpusztításunkat azért, hogy még a 24. órában észbe kapjunk. Lelassította, de nem állította meg a halál kutúrájának burjánzását. Több hónap kényszerpihenő, gondolkodás után lassan beindul a gazdaság, megnyílnak a határok és kinyílnak az otthonok ajtajai. A kérdés már csak az, hogy neked mi lesz az első cselekedeted? Egy jó vacsora a kedvenc éttermedben, hosszú utazás külföldre, kicseréled a ruhatáradat? Ha így teszel, akkor neked a COVID-19 nem sokat jelentett és a fogyasztói szokások újra bedarálnak. Olyan pásztorgyermek lennél, aki részese volt a csodának, a nagy találkozásnak, de az első fenyegetés, nyomás hatására megrémül és meghátrál: beállnál a névtelen pásztorok táborába.
Máriának a járvány után bátor csapatra van szüksége. Olyanokra, akik felismerték a jeleket és képesek cselekedni a Krisztus ügyéért. Levetni a régi embert és felölteni az újat. 2020-ban az Íria völgye visszavezeta gyökerekhez, a kezdetekhez: arra hív, hogy újraprogramozzuk az életünket és váljunk hasonlóvá a fatimai pásztorgyermekekhez: Francescohoz, Jacintához és Luciához.
Bese Gergő atya
hirdetés
