Ítélkezés helyett reménykedés

A mostani időszak sok tekintetben okoz nehézséget a pároknak. Az utóbbi időben egyre több cikk születik arról, hogy mit kéne azoknak a jegyespároknak csinálnia, akik erre az évre tervezték az esküvőjüket. Nos, mi is ezek közé a párok közé tartozunk.

Az a típusú lány vagyok, aki amióta az eszét tudja menyasszony és anyuka szeretne lenni. Már tizenévesen tervezgettem, hogy milyen ruhát, frizurát szeretnék,  De a legtöbbet arról a férfiról álmodoztam, akivel mindezt majd megélhetem.

A férfi nagy szerencsémre rám talált! Aki a nekem való társ, és aki…. félig lengyel és félig belga. Őszinte leszek, esküvőt szervezni három nemzetiség számára nem a legegyszerűbb dolog. Viszont ezért is nagyon fontos esemény a számunkra, hiszen a családjaink teljes egészében valószínűleg máskor nem fogják már látni egymást. 

Annyiból szerencsések vagyunk, hogy mi októberre tervezzük  a nagy napot, így még reménykedünk abban, hogy a terveink szerint tudjuk megtartani. Viszont egyre többet beszélgetünk arról, hogy mit tennénk, ha nem lenne lehetőségünk a nagy esküvőre és lagzira.

A baráti körömben is nagyon sok esküvőt terveztek az idei évre, és látom a különböző megoldásokat, amiket választottak. Már szinte minden hétvégére jut egy online esküvő, vagy csak megosztják a képeket, hogy szűk körben egybekeltek. Viszont vannak, akik inkább a halasztás mellett döntöttek. Úgy gondolom, – és azt is tapasztalom – hogy mindegyik megoldás mögött egy alaposan és sokszor átgondolt, nehezen meghozott döntés áll.

Egész egyszerűen nincs egy jó megoldás erre a helyzetre, valamint nagyon emberfüggő, hogy ki hogyan szeretné megélni az esküvője napját. 

Igen, a házasságkötés  ugyanannyira érvényes öt, mint 501 fő jelenlétében. De bennem személy szerint még él a kislánykori álom a nagy esküvőről, ahol ott van az egész családom (ami szintén nem sűrűn történik meg), a vőlegényem rokonsága és a barátaink, mindenki, aki végigjárta velünk azt az utat, amíg végre egymásra találtunk. Nélkülük nem lenne ugyanaz a “nagy nap”, és emiatt nem gondolom magam felszínesnek.

Elképesztő jó érzés olyan emaileket és telefonokat kapni, hogy mennyire hálásak az emberek a meghívóért, hiszen ez egy kis reményt ad nekik. Reményt, hogy egyszer vége lesz ennek a mostani időszaknak, és lesz alkalmunk találkozni, megölelni egymást es együtt ünnepelni. Én pedig nagyon remélem, hogy ez teljesülni fog, hiszen ez a nap jelentős határvonal az életünkben. Testileg-lelkileg. Ez az a nap, ami elválasztja a mögöttünk lévő életet az előttünk lévőtől, ezért nem mindegy hogyan ünnepeljük meg. Ez nem ugyanolyan, mint a születésnapunk, amelyet minden évben megünneplünk: jó esetben az ember csak egyszer házasodik! 

Éppen ezért bennem óriási tiszteletet váltanak ki azok, akik most pár fővel megtartották az esküvőjüket. Könnyes szemmel ülök az online szertartásokon, és nagyon örülök az örömüknek, hiszen látszik, hogy számukra igy is tökéletessé vált a nagy napjuk, ami számomra is reményt ad. 

Mi jelenleg úgy gondoljuk, hogy ha csak pár fővel lehet is, akkor is szeretnénk októberben megházasodni és későbbi időpontban a szeretteinkkel ünnepelni. De amiben biztos vagyok, hogy nincs jogunk kijelenteni egy jegyespár döntéséről, hogy az helyes vagy sem. 

Bartos Lidia Lelle

hirdetés