2019. 12. 10.

Isten másképp gondolkozik

Szombaton elhunyt egy ember, aki rengeteget tett a kereszténységért, és aki fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy Afrikában is megismerjék az emberek Jézust. Ő róla szól ez a vendégírás.

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim- így szól az Úr! (Ézs 55:8)”

Isten, ezt számos alkalommal bizonyította a Bibliában. Soha senki nem gondolta volna:  a világ megmentésére az lesz a megoldás, hogy elküldi egyszülött fiát és feláldozza értünk. Ilyet egészen egyszerűen egy ember se találna ki! De az sem hétköznapi gondolat, hogy egy halásznak jelenti ki : „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat”. Az is elég valószerűtlen, hogy tanítványai közül arra bízza a pénzkezelést, akiről biztosan tudja: el fogja árulni. Lássuk be, a fenti mondat, igaz: Isten nem úgy gondolkozik, ahogy mi.

De vegyünk egy kétezer évvel későbbi példát. Vegyünk egy kontinenst, ami mind közül talán a legelesettebb. Afrika, ahol emberek tömegei élnek mély szegénységben. Háborúkkal sújtott országokban, szenvedők milliói várnak teljes szívükből jó hírre. A jó hír pedig adott, csak valaki(k)nek el kell mondani, hogy igenis a szenvedések ellenére, van cél az életben és Isten látja azt, amit ők elszenvednek. Sőt már régen elkészítette a megváltásukat. 

Én biztosan nem egy német kisvárosból választanék egy kisfiút. Pedig Isten ezt tette. Egy 9 éves kissrác szívébe súgta, hogy ő egyszer Afrikában fog szolgálni. A fiúcska gyorsan el is mesélte a lelkipásztor apjának óriási lelkesedéssel, aki úgy reagálta, ahogy sokunk tenné: persze-persze… Majd telnek múlnak az évek, a fiú felnő és megállás nélkül képzi magát, a kitűzött cél eléréséhez. De nem indul el Afrikába, egy újságnál helyezkedik el. Megházasodik és egyik nap egy álom kezdi el gyötörni: egy vérmosta Afrikát lát maga előtt és egy hang szól hozzá álmában: „Africa shall be saved!” (Afrikát meg kell menteni). Ezt persze lehet magyarázni sokféleképpen, egy nehéz vacsora is tud érdekes álmokat okozni… Amikor viszont már a negyedik este is ez történt, odafordult feleségéhez és ennyit mondott: Drágám, azt hiszem Isten mondani szeretne nekem valamit!

Ekkor otthagy csapot-papot – a feleségét nem – és elutaznak Afrikába, annak is egy kis országába, Lesothoba. Elkezdett a helyieknek prédikálni és: senkit nem érdekel. Pofára esés.

Majd továbbáll Botswanaba és ugyan az a hang megszólal a szívében: Béreld ki a nemzeti stadiont. Lássuk be tízből tízen azt mondanák, hogy biztosan nem. Nem így ez a fiatal ember, aki legalább annyira bizonytalan a dolog kimenetelében, viszont a hite előre vezet. Ezt követően egészen emberien lát neki a feladatnak, elmegy a helyi gyülekezetekbe és megpróbál toborozni, megtölteni a többezres stadiont. Eljön a várva várt pillanat, kinyílik az ajtó és: összesen százan jönnek el. Pofára esés.

De ha már eljöttek, akkor csak elkezdi nagy csalódottságában az igehirdetést. De egyszer csak az ott lévő emberek elkezdenek kiabálni: Látok!! Hallok!! Mint utóbb kiderült, ezeket vakok és süketek jelentik ki és Istent magasztalva ugrándoznak a gyógyulásuk miatt. Az alkalom pár hét múlva újra meg lett hirdetve. A stadionban egy tűt sem lehet leejteni, annyian vannak és hasonló események zajlanak le.

Telnek múlnak az évek, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba megy evangelizálni. Ez a férfi és a családja létrehoznak egy szervezetet. A nullák pedig csak gyűlnek: tízezres rendezvényből lesz százezres, százezresből lesz milliós. Eltelik bő harminc év és ezen az emberen keresztül Isten hetven millió embernek adja át azt a jóhírt, amit rábízott,  és a vérmosott Afrikáról utóbb kiderült: Jézus vére mosta át. 

Hogy ki volt ez az ember? Reinhard Bonnke. Aki nem hiszi, nézze meg ezt a videót, még a sokat látott szem is csak pislog:

Ez az ember most arra a helyre költözött, amelyről már nagyon sokat mesélt és bemutatkozik végre személyesen annak, akiről már annyi mindent mondott. Bármelyik prédikátor megörülne, ha személyesen találkozhatna a mennyben azokkal, akiknek az életére nagy hatással volt. Mindez Reinhard műve lenne? Nem. Isten a munkaadó, ő csak egy hűséges alkalmazottja volt itt a Földön.

Jó lehet így nyugdíjba menni. Viszontlátásra, Reinhard!

Reinhard Bonnke (1940-2019)

Csontos Ádám

Blog Nagyvilág
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás