„Ő ne prédikáljon nekem, a szememben teljesen hiteltelen. Ő akarja megmondani a tutit?”, „A keresztények egyáltalán nem hitelesek, mind képmutatóak.”, „Na, ő egy hiteles ember, rá fogadnék is.”…
Ezer és egy hasonló gondolatot hallhatunk családunk, ismerőseink között, amivel kifejezik, hogy ki az akire lehet hallgatni, és ki az, akire nem.
Úgy tűnik a megoldáshoz a hitelesség a kulcs. De mi is pontosan a hitelesség? A hitelességet néha nem tévesztjük össze a szimpátiával? Van valami, ami objektíven elválasztja a hiteles, és nem hiteles embereket? Elsősorban nem keresztény szemmel nézve. Hiszen ismerünk olyan híres és hétköznapi embereket, akik akár nem keresztények, de hitelesek.
Akkor mit is jelent hitelesnek lenni? Az értelmező kéziszótár szerint egy személy hitelessége: „Egy személy megbízhatósága, amely becsületességén és igazmondásán alapszik.” Megbízható, becsületes, igazmondó… mint egy klasszikus ógörög szobor. Semmi hiba, semmi folt nincs. Ezek valóban kellenek a hitelességhez, de így önmagukban céltalanok. Miért legyek becsületes? Miért mondjak igazat? Mi hasznom származik abból, ha megbízható vagyok? A világ nem ilyen. A filmekben azt lehet látni, hogy az jut a legmagasabbra, az él a legtovább, aki hazudik, és köze sincs a becsülethez. („Az átverésekből élek, a megtévesztés, a játék ad nekem örömet, és valószínű ezért vagyok még életben” – Tyrion Lannister).
Szerintem a hitelesség nem cél, inkább következmény. A becsületesség, igazmondás, megbízhatóság is csak következmény. A cél az, hogy keressünk valamit a világban, ami nálunk nagyobb, jobb, és amiért érdemes energiát befektetni. Legyen ez a környezetvédelem, szerelem, haza, barátság, életpálya… valami, ami elhív minket a semmittevésből a „valamiért élni” állapotába. Ha ez a cél ténylegesen vonz minket, ezért szívesen áldoznánk, akkor megvan a hitelesség legfontosabb alapja, az elköteleződés. Mivel nálunk nagyobb a cél, nem fogjuk azt érezni, hogy csak rajtunk múlik, de ettől még mindent megteszünk érte. Mivel nálunk jobb, szebb ezért motiválva is leszünk, hogy a cél felé haladjunk. És ha ez mind megvan, akkor mintegy következményként jön a többi. Ha a cél jó, szép és motivál, akkor nem kell engem ellenőrizni, hogy jól dolgozom-e, hiszen magamtól is csinálom becsületesen. Miért ne mondanék igazat, miért akarnék másokat megtéveszteni, ha amit szeretnék az jó? A jó dolgokhoz nem kell hazugság.
Ha kitartunk a döntésünk mellett, akkor értelmes életünk lesz, és hitelesek leszünk mások előtt, de a legfontosabb, hogy saját magunk előtt is.
Kit tartunk hitelesnek? Akin sugárzik, hogy amit csinál azért motivált, akit a nehézségek nem tántorítanak el a céljától. Az ilyen emberekre ösztönösen hallgatunk, mivel vonz minket a lelkesedésük. Milyen a hiteles keresztény? Akin sugárzik, hogy hisz Isten uralmában, hisz Isten emberszeretetében. Hisz abban, hogy a világ igazi mély valóságában igazából egy mérhetetlenül, személyesen szerető Atya van, és feltétlen bizalommal van iránta.
Ez az újszövetségi Jézuskövetés, ami ma is vonzó!
Lábán Tamás
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás