Evangelizáció

Az evangelizáció védelmében

Hiánypótló cikk érkezett hozzánk. Andaházy Álmos az utcai evangelizációról ír, méghozzá a vonatkozó bibliai részekkel sem marad adósa az érdeklődőknek, kételkedőknek. Miért van rá szükség? Hogyan lehet jól csinálni? Hol írja a Biblia, hogy evangelizáljunk? Lássuk a válaszokat!

Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan emberek között ismerhettem meg Istent, akiknek az evangelizáció keresztény életük szerves részét képezi. Több mint öt éven át szolgáltam köztük, és ez alapján bátran és meggyőződéssel állítom, hogy ma is van értelme evangelizálni, és lehetséges az evangéliumot befogadható és érthető formába önteni! Az a vágyam, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba az evangelizációval kapcsolatban, és ezen a cikken keresztül megmutathassam, hogyan érdemes hirdetni az örömhírt.

Az első és egyben legfontosabb okunk az evangelizációra: Jézus, mielőtt felment a Mennybe, parancsot adott nekünk, hogy hirdessük őt, tehát kötelességünk, hogy ezt tegyük.

,,Ezután így szólt hozzájuk: “Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16:15)

hirdetés

,,Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 18:19-20)

,,Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Péter 2:9)

Ha valóban szeretjük Istent, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy feladatot adott nekünk.

Jó ha tudjuk azonban, hogy az evangelizáció nem egy könnyű feladat. A Biblia egy készségként beszél az evangélium hirdetésének képességéről, és több helyen is felhívja a figyelmet arra, hogy az örömhír hirdetésére tanácsos megfelelően felkészülni:

,,Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.” (Ef 6:14-15)

,,Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” (Kol 4:5)

Lehetséges viszont az igeversekben leírtakkal ellentétben bután viselkedve, az adódó alkalmakat rosszul felhasználva, és a készség teljes hiányával is hirdetni az evangéliumot. Akár utcai, akár személyes kapcsolatokban való evangelizációban gondolkodunk tehát, rendesen fel kell készülni ahhoz, hogy mi ne járjunk így. Fontos, hogy ezt komolyan vegyük.

,,legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1 Péter 3:15)

De mit jelent ez a gyakorlatban?

Az egyik első és legfontosabb, hogy figyeljünk alaposan oda arra, akinek elmondjuk az evangéliumot. Pál apostol ezt a következőképpen fogalmazta meg:

,,A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.” (1 Kor 9:20-23)

Nem árt, ha tudunk róla, hogy mi, keresztények többé-kevésbé burokban élünk. Ez különösen azokra igaz, akiknek keresztény a családjuk, keresztény gyülekezetbe születtek, keresztény baráti körük van, keresztény ifjúsági alkalom jelentette számukra a közösséget, keresztény iskolákba jártak, stb.

Könnyű szem elől téveszteni, hogy még annál is sokkal másabb a kinti világ, mint ahogyan azt korábban gondoltuk.

Amikor nem keresztényeknek hirdetjük az evangéliumot, ki kell lépnünk ebből a biztonságos burokból, és ahogyan Pál apostol is írja: egy kicsit olyanná kell lennünk, mint ők, azaz meg kell értenünk a nem hívő emberek gondolkodását ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk velük.

Erre az egyik legkézzelfoghatóbb példa az úgynevezett „kánaáni nyelvezet”. Egy nem keresztény számára egyáltalán nem magától értetődő szó a bűn, a megváltás, a kegyelem, a hit, az üdvösség stb., számunkra viszont ezek olyan mindennapos alapfogalmak, hogy egészen váratlanul érhet minket, ha érthetően körül kell írni őket.

Egy kis odafigyeléssel és gyakorlással azonban el lehet kerülni ezeket a nehéz szavakat, illetve megtalálhatjuk a módját, hogyan lehet őket érthetően és világosan elmagyarázni.

Idővel feltérképezhetjük pl. a hit szóval kapcsolatos jellemző hiedelmeket, és előre kitalálhatjuk, hogy hogyan is magyarázzuk el a szó megfelelő jelentését. Nem árt az sem, ha megvan már a válasz a tarsolyunkban bizonyos kérdésekre (Mi változott meg benned, amikor te lettél keresztény? Te hogy lettél keresztény? Evolúció, és/vagy Teremtés? stb.)

Egy másik nagyon fontos szempont, hogy hogyan közelítjük meg ezeket az embereket az evangéliummal. Sok keresztény azért nem szereti ma az ún. utcai evangelizációt, mert elképzelhetetlennek tartja, hogy egy ismeretlen emberrel értelmes beszélgetést lehet kialakítani Jézusról. Pedig a helyzet az, hogy ez nem is olyan nehéz; remekül lehet beszélgetést kezdeményezni ún. elő-evangelizációs módszerek, például egy előre összeállított kérdőív segítségével. Az utcán való kérdőívezés a világban is bevett szokás, az emberek pedig, ha ráérnek, szeretik elmondani a véleményüket szinte bármiről. Egy kérdőív remek lehetőséget adhat, hogy megértsük a keresztény burkon kívül élők gondolkodását egyes kérdésekben, valamint hogy felmérjük, hogy mekkora az érdeklődés az evangéliumra, és hogy érdemes-e éppen megosztanunk, vagy sem.

Ugyancsak sokat számíthat a megfelelő helyszínválasztás. Ha utcai evangelizációban gondolkodunk, érdemes olyan helyeket megcélozni, ahol ráérnek az emberek, pl. parkokban, plázákban, strandokon, stb. Ha pedig valami nagyobb evangelizációs eseményt szervezünk, érdemes lehetőleg olyan programokat szervezni, ami egy nem hívő számára is értelmezhető (a dicsőítés és egy klasszikus igehirdetés például nem biztos, hogy olyan jó ötlet). És jobban tesszük, ha nem a saját imaházunkba, vagy templomunkba szervezzük az eseményt, hanem valamilyen nem hívők számára (is) otthonos helyszínre.

Fontos viszont, hogy ne akarjuk mindenáron eladni sem az evangéliumot. Jézus megváltásának és feltámadásának üzenete az, ami, és el kell fogadnunk, hogy ez egy olyan üzenet, amit ha érthetően mondunk is el, nem fog mindenkinek tetszeni.

,,Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.” (1 Kor 1:17-18)

,,Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége.” (1 Kor 1:21-24)

Nem az számít jó evangelizációnak, amire megtérnek az emberek. Nem az eredménye minősíti. A mi feladatunk abból áll, hogy elérjük az embereket és érthetően átadjuk az örömhírt.

Megváltoztatni azonban nem tudjuk a másik embert, az ő döntése az, hogy fogja-e követni Istent, vagy sem. És fontos tudnunk azt is, hogy ebben a folyamatban Isten maga is aktívan közrejátszik.

,,Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, 31 hogy amint meg van írva: “Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1 Kor 1:30-31)

,,Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid 4:2)

Tapasztalatból tudom, hogy az itt felvázoltak szerint kivitelezett evangelizáció fogadtatása miatt nem kell aggódni. Természetesen van, akinek nem tetszik, és van, aki számára a Biblia mese, Jézus áldozata pedig marhaság, de az emberek túlnyomó többsége, akivel az evangéliumról beszélgettem, kimondottan hálás volt azért, hogy világosan és érthetően magyaráztam el, miben hiszek, még akkor is, ha egyébként nem értettek velem egyet, vagy nem változtattak az álláspontjukon. Nem beszélve azokról, akik érdeklődőek voltak, és sikerült őket komolyan elgondolkodtatni.

,,Milyen kedves a jövetele azoknak, akik az evangéliumot hirdetik!” (Róma 10:15)

Személyes életem is tanúság arra, hogy a felkészült, átgondolt, komolyan vett engedelmesség Isten evangelizációra hívó parancsának bizony meg tudja hozni a gyümölcsét, hiszen jó eséllyel nem lennék keresztény, és nem írnám most ezeket a sorokat, ha nem léteztek volna az Isten parancsának engedelmeskedő, bátor emberek. És tanúság abban az értelemben is, hogy saját szememmel láttam emberek életét megváltozni.

Nincsen ahhoz fogható boldogság, mint amikor hús-vér emberek állnak melletted, akik megmenekültek a kárhozattól, és napról napra elkezdik felfedezni Isten csodálatosságát.

Andaházy Álmos

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás