Generációk nőttek fel meséin – elhunyt Fésűs Éva

Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva író és meseíró, akinek generációk köszönhették kedvenc meséiket. A Kaposvárott elhunyt, több díjjal kitüntetett Fésűs Éva gyakran beszélt hitéről.

Fésűs Éva 1926-ban született Cegléden. Gyermekkorát Kiskunhalason, fiatalkorát Vácon töltötte. 1950-ben kötött házasságot Temesi Lajossal Kaposváron. Itt született három gyermeke, itt dolgozott, alkotott, s a mai napig itt él.

Mindig nagy családra vágyott: 12 unokája és 18 dédunokája született.

Meseírói pályafutása a Gyermekrádiónál kezdődött 1958-ban. Családja támogatásával a meseírást hivatali munkája mellett is bátran vállalta. A Rádió állandó külső munkatársaként két évtizeden át számtalan esti mesével, havonta két teljes óvódásoknak szóló műsorral, évente két mese-hangjátékkal és még egy gyermekopera szövegkönyvével is megörvendeztette hallgatóit.

hirdetés

1969-től dolgozott a Magyar Televíziónak is: báb- és mesefilmek készültek műveiből.

Írásban eleinte csak a Dörmögő Dömötör című gyermekújságban, illetve elszórtan antológiákban jelentek meg versei és meséi. 1968-ban jelent meg első mesekönyve, a „Csupafül”. Nyugdíjazása után férje buzdítására kezdte el meséit, mesejátékait mesekönyvekké átdolgozni. Első komoly önálló kötete, „Az ezüsthegedű” 1987-ben jelent meg. A könyv azóta 12 kiadást ért meg. Ezután sorra születtek a mesekönyvek.

Felnőtteknek szóló verseit – amelyeket fiatal korától írt – 2016-ban ismerhette meg a közönség. Több évtizedes gyermekirodalmi munkássága elismeréséül számos kitüntetésben részesült. A Magyar Rádió, Somogy megye és Kaposvár városa is többször kitüntette; Kaposvár és Vác díszpolgára. 2001-ben életműdíjat kapott az I.B.B.Y. (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) részéről.

A Szent István Társulat 2014-ben Stephanus-díjjal tüntette ki. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét 2006-ban, a Kossuth-díjat pedig 2017-ben vehette át.

„… bizonyosságot nyert, hogy jól döntöttem, amikor egyik hivatásomul a meseírást választottam. Olyan meseírást, ami nem valamiféle hobbi, hanem minden játékos szépsége, tarkasága mellett fontos nevelési eszköz, és része lehet a gyermekirodalomnak. Amit csak szívvel-lélekkel lehet vállalni.” (Díszpolgári köszöntő beszéd 2004-ben Kaposváron.)

Hitéről így nyilatkozott az Új Ember című újságnak még 2014-ben:

“Kisgyerekként beleszülettem egy szeretetteljes, hívő családba. Később, Vácon, a Karolina iskolában pedig apácák tanítottak. Kegyelemként éltem meg, hogy katolikusként nem kellett keresgélnem, milyen úton induljak el, és hitemet mindig következetesen képviseltem. Isten védelmét érzem, így mindenkor bátran vállalhattam meggyőződésemet. Gondolom, sokkal nehezebb lehet azoknak, akik nem „készen” kapják a hitüket, hiszen rövidebb- hosszabb ideig tartó, vargabetűkkel tarkított útkeresés vár rájuk, míg rájönnek létük értelmére. A lelki érettség viszont további pluszt jelenthet számukra.”

Több alkotásában is megjelenik hite, Tavaszi imádság című verse különösen szép:

Fésűs Éva: Tavaszi imádság

Ha sírdogálnak halkan a csatornák 
és elcsöppen a télnek jégcsap-orra, 
ha zöld ruhácskát adsz a sok bokorra, 
taníts meg, édes Istenem, szeretni! 
  
Ne azt, ki mindig mosollyal melenget, 
hanem a rossz-szavút, azt simogassam, 
azt, aki bánt, vagy aki nevet rajtam, 
taníts meg, édes Istenem, szeretni. 
  
Ha felpattannak mind a fagybilincsek, 
gyümölcsöt sejt az ágak reszketése, 
ne járjak zsibbadt, téli szívvel én se, 
taníts meg, édes Istenem, szeretni! 
  
Hogy amit adtam, vissza ne kívánjam, 
mert értük vagyok én, s ők vannak értem, 
hogy szívünk kötelékeit megértsem, 
taníts meg, édes Istenem, szeretni. 
  
De ne csak itt, a szépség záporában, 
és ne csak azt, kire kegyelmed árad, 
hanem az elbúvókat és csúnyákat 
taníts meg, édes Istenem, szeretni. 
  
A szép szavak szájamból mind kihullnak, 
csak azt tudom: lelkem kívánja fényed, 
Ki egyformán szeretsz galambot, férget, 
taníts meg, édes Istenem, szeretni. 
  
És adj világosságot is, hogy lássam, 
ha tüskéik fonákján fájdalom van; 
s hogy ítéletem durván ki ne mondjam, 
taníts meg, édes Istenem, szeretni. 
  
Mily együgyű dal! Cérnahangú ének! 
De lásd, így bontogattam szét a vágyam, 
mint a göröngy, lelkét egy hóvirágban: 
taníts meg, édes Istenem, szeretni! 

Önéletrajz forrása: fesuseva.hu

Fotó: Kaposvármost

hirdetés