A várandósság végéhez közeledve már minden gondolatom a baba körül forgott. Nagy boldogságomban és növekvő türelmetlenségem legyőzésére babás videók, képek nézegetésével ütöttem el az időt. Ennek érdekében az Instagram-on is követni kezdtem minden cuki csecsemős oldalt, amit végül vissza is vontam, mert nem bírtam elviselni a sok ostoba videót.
A posztok között megtalálható minden, a felhízlalt, Michelin baba kinézetű csecsemőtől kezdve, az édesapa katonai nadrágjának oldalzsebéből kilógó újszülöttön, és az otthon megrendezett családi videón át – amelyen a gyerek lerúgja alvó édesanyát az ágyról – odáig, hogy az egyedül hagyott (?!) pelenkás gyermek a fejénél fogva fennakad az erkély rácsain, ahonnan épp lemászni készült. A dühöm folyamatosan nőtt, és végül egy olyan videónál telt be a pohár, ahol a kapaszkodni igyekvő bébi, a neki háttal ülő, telefonozó édesanyja hajába csimpaszkodva próbálja felhúzni magát, aki erre válaszul hátranyúl, és gyermeke haját kezdi el húzni, annyira, hogy az abbahagyja előbbi tevékenységét, és a fájdalomforrás felé nyúl. A kommentek egytől-egyik pozitív hangvételűek, gratulálnak a maminak okos nevelési módszeréért, és ígérik, maguk is alkalmazni fogják.
Mielőtt még azt gondolná az ember, hogy ez csak néhány felkapott Insta-videó, de az életben ilyet senki nem csinál, épp a napokban voltam tanúja egy hasonló esetnek. Egy ruhaüzlet kasszájához álltunk sorba férjemmel, amikor az előttünk álló apuka rászólt a 3-4 év körüli fiára, hogy tegye vissza a polcról leemelt játékot, amíg szépen mondja. Mivel a fiú nem tett eleget a kérésének, a férfi belemarkolt a gyermek hajába és azzal a lendülettel fordította a polc irányába, ezzel kényszerítve őt a helyes cselekedet elvégzésére. Az ilyen nevelési módszerekkel lehet a legkönnyebben megalázni a gyermeket, lerombolni az önbecsülését.
hirdetésAmióta a kislányom megszületett, minden nap azon munkálkodom, hogy boldog élete legyen, ebbe beletartozik az, hogy egészséges keretek között próbálom megóvni minden fájdalomtól, igyekszem egészségesen táplálni, lelkileg is gazdagítani, az ő szintjéhez igazodva, nem hogy még én okozzak neki szándékosan testi/lelki fájdalmat. Azt gondolhatná az ember, hogy ez anyai ösztön, de ilyen tartalmakat látva elbizonytalanodok ezt illetően.
Instamamiknak üzenem: a gyermeked nem a tulajdonod, nem egy vicces tárgy, amivel bármit megtehetsz, sem a magad, sem mások szórakoztatására! Ne alázd meg őt emberi mivoltában, mondván, úgysem érzékel belőle semmit! A gyermek Isten csodálatos ajándéka, gyönyörködj benne, és oszd meg másokkal, hogy ők is gyönyörködhessenek, de ne csinálj belőle cirkuszi majmot!
Faragó Renáta
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
