20 éves, hívő, magyar fiú csinálta meg a világon ötödikként a Gannicus nevű zsákolást versenyen, majd térdre borulva adott hálát Istennek. Tóth Bercel világbajnok akrobatikus kosárlabdázó nyertes zsákolásáról 66 millió ember látta a videót, és még az NBA is ráírt, hogy megoszthatják-e. Az interjúban hitről és sportról beszélgettünk, és arról, hogy a küzdelmek által mit tanított neki Isten.
Tóth Bercel 13 éves kora óta akrobatikus kosárlabdázik, a sportág legnehezebb trükkjével nyert versenyt, de a dicsőséget a Jóistennek tulajdonítja.
Hogy jött az életedbe a sport?
Már egész kiskoromban sportoltam, mert nagyon szerettem mozogni: el kezdtem járni edzésekre, először karatéztam, aztán néptáncoltam. Rengeteg sportágat kipróbáltam, de úgy tűnt, hogy a parkour lesz a kedvencem, megfogott, de két év után egy edzőváltás következtében úgy döntöttem, abbahagyom. Az akrobatikus kosárlabdával YouTubon, egy videóban találkoztam és annyira megtetszett, hogy anyukámmal elintéztem, hogy elmehessek egy edzésre. Ekkor voltam 13 éves.
hirdetésMesélj kérlek az akrobatikus kosárlabdáról, hogyan kell elképzelni?
Elrugaszkodik a hagyományos kosárlabdától, csak a labda, a palánkszerkezet és a gyűrű közös. Van egy mini trambulin, amelyet nagyjából a büntető területen helyezünk el, arról ugrunk, majd csinálunk mondjuk egy szaltót és belezsákoljuk a labdát a gyűrűbe. Végül egy szivacsra érkezünk. Vannak különböző versenyek is: országos bajnokságok, világkupák, zsákolóversenyek, egyéni zsákolóversenyek. Már 15 éves korom óta járok, illetve járunk a csapattal országon belül több helyre is az eseményekre. Ezen kívül van fellépés is, mivel ez egy nagyon látványos sport. Külföldön és Magyarországon belül is szoktunk menni fellépni, ahol az a lényeg, hogy minél extrémebb trükköt csináljunk, amelyet a bírók pontoznak és az alapján dől el, hogy ki nyer.
Fotó: Tóth Bercel
A híres, eddig 66 millió ember által látott videó milyen eseményen és milyen céllal készült rólad?
Az Akrobatikus Korsárlabda Országos Bajnokság idei utolsó fordulóján készült. A videón egy egyéni zsákolóversenyen lett felvéve, amelyet hála Istennek, megnyertem. A videón látható mutatványt, az edzőm, Takács Áron találta ki és csinálta meg először 2014-ben.
Azóta rajta kívül még 3-an mutatták be ugyanezt, és most én lettem az ötödik a világon, illetve a legfiatalabb, aki megcsinálta.
A testem maximális kapacitását ki szeretném hozni magamból és ebben a sportágban ez a legnehezebb trükk egyenlőre. Ezért szerettem volna bemutatni ezt a zsákolást, majd versenyre is elvinni. A zsákolóversenyen, majd a csapatversenyen is sikerült elsőre megcsinálnom.
A videó végén az látszik, hogy térdre borulsz és hálát adsz Istennek. Miért fontos, hogy nyilvánosan is megköszönd az Úr támogatását?
Fontos, hogy lássák az emberek: ez nem csak én vagyok, nem az én dicsőségem, nem én veregetem a mellemet, hanem beletettem a megfelelő munkát, amit kell, de aztán
Isten adta végig az erőt, a kitartást és az áldását is arra, hogy ez mind megtörténjen!
Nem akarom az embereknek a képébe tolni, de nem is szeretném elrejteni, hogy senki ne tudja meg.
Mert az istenhite nélkül nem Tóth Bercel a Tóth Bercel!
A sportágamban is rengeteg mindent Istennek köszönhetek!
A sport segít, hogy közelebb kerülj a Jóistenhez?
Igen. Amikor érzékelem a fizikai határaimnak a legeslegszélét és elkezdek mélyen hinni önmagamban és az ugrásban, akkor, ha elfogy az erőm, becsatlakozik Isten és tud extra erőt adni, ami fantasztikus érzés!
A jelenlegi helyzetedben, a videó népszerűségével mit érzel, Isten mire hív?
Ez a berobbanás pont azt üzeni Tőle, hogy fél évvel ezelőtt azért sem lett felkapott egy előző videóm ugyanerről a trükkről, mert nem volt még ennyire stabil az istenkapcsolatom. 9 hónapja tértem meg úgy igazán, egy lelkigyakorlaton. Mostmár látta rajtam, hogy nagyon komolyan veszem a hitemet, a vallásomat, az Ő szavát, a tanításait. Szerintem ezért is adta meg:
tudta, hogy a dicsőséget Neki fogom adni, nem pedig magamnak, hiszen annak semmi értelme nem lenne!
A sportbeli küzdelmeid által milyen tanulságot szűrtél le, amit megosztanál most az olvasókkal?
Azt, hogy az Úr azt kéri, hogy higyjünk magunkban addig, amíg el nem érjük az álmunkat. Ez nem klisé, mert erre építettem a sportkarrieremet. Elhittem, hogy sikerülni fog, akkor, amikor mások azt mondták, hogy lehetelen,
elhittem akkor is, amikor én is éreztem, hogy ez nem feltétlenül reális. De az istenhitben nagyon sok dolog van, ami nem reális!
hirdetés
