Hírek

„A közösségeké a jövő” – Beer Miklós és Navracsics Tibor beszélgetett a kereszténydemokráciáról

A kereszténydemokrácia 21. századi szerepéről beszélgetett Beer Miklós váci megyéspüspök és Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa a Részigazság Klub estjén november 9-én, a Háló Közösségi és Kulturális Központban.

A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Közösségi és Kulturális Központ által szervezett estet Feledy Botond, a Társadalmi Reflexió Intézet vezetője moderálta.  A beszélgetés első felét Szőnyi Szilárd újságíró vezette fel, aki feltette azt a kérdést, hogy egy kereszténydemokráciában annak értékei, a perszonalitás, a szolidaritás és a szubszidiaritás vajon mennyire tudnak érvényesülni. A szolidaritás, a Krisztusi szeretetben jelenik meg, a perszonalizmus a tömeg és az individuális egyén helyett a személyiség erejére helyezi a hangsúlyt, a szubszidiaritás pedig egy olyan alapelv, ami szerint minden problémát a lehető legalacsonyabb szinten kell rendezni, szükségszerűen ott, ahol ez fölmerült. Felvezetőjét azzal zárta, hogy vajon beszélhetünk-e napjainkban egységes kereszténydemokráciáról.

A beszélgetést ezután Feledy Botond indította el, aki megkérdezte a meghívott felektől, mi volt az első reakciójuk, amikor felkérték őket a beszélgetésben való részvételre? Beer Miklóst a téma aktualitása fogta meg elsősorban. A váci egyházmegye püspöke szerint fontos, hogy meghallgassuk egymást és átgondoljuk a véleményünket, hiszen még mi is annyira keveset tudunk a témáról. Navracsics Tibor kiemelte, hogy mára a politika eljutott arra a szintre, hogy nyugati képviselői érvelésük gyengítéseként élik meg, ha Istenre vagy bármilyen transzcendenciára hivatkoznak. „Mégis abban a pillanatban, amikor valaki arra hivatkozik, akár egy szociálpolitikai érvelésnél – még az Európai Néppárton belül is -, akár a kereszténységre, akár a Szentírásra, akár bármi olyan kinyilatkoztatásra, akkor ezt már úgy élik meg, mint érvelés gyengítő, nem tudományos, nem tényalapú megnyilatkozást.” – mondta a politikus.

A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy egy szekuláris társadalomban a kereszténydemokrácia megújulása lehetséges-e, vagy ebben a folyamatban elveszti eredeti jelentését? Beer Miklós szerint a kereszténység ősi jelentéséhez kell visszanyúlnunk, különben az átalakulás során semmi sem fogja megkülönböztetni a kereszténydemokratát a többi politikustól. Navracsics Tibor kiemelte, hogy a kereszténység és a politika találkozása mindig feszültséggel jár. Ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy ki a jó kereszténydemokrata? Aki jó keresztény, vagy aki jó politikus? Navracsics szerint a hit és a politika logikája ütközhet egymással, sőt, ellentétet is jelenthet.

Égető kérdés az is, hogy a hívő ember politizálhat-e? Beer Miklós szerint a hívő embernek nemcsak lehetősége alakítani a társadalmon, hanem kötelessége is. Ugyanakkor a püspök szerint még mindig ránk nehezedik a kommunizmus öröksége, ami a hitet magánüggyé akarta tenni. Az est folyamán Beer Miklós egy kérdésre adott válaszában szót ejtett arról is, hogy nem szerencsés az, amikor egy politikus papként nyilatkozik. „Egy politikus ne legyen pap, egy pap pedig ne legyen pártpolitikus.” – mondta.

A kereszténydemokrácia jövőjét illetően egyhangúan pozitív véleményt fogalmazott meg Beer Miklós és Navracsics Tibor is. Utóbbi történelmi kontextusában helyezte el a kereszténydemokráciát és rávilágított arra, hogy első nagy korszakában sikeresen adott választ az osztálykonfliktusokra, majd a második világháború után a totális rendszerekkel szemben fogalmazott meg egy határozott ellenvéleményt. Navracsics Tibor szerint az európai embereknek már nem kell nyomorban és veszélyben élniük, így az identitásukat érintő kérdések foglalkoztatják őket. Ezekre a kérdésekre véleménye szerint a kereszténydemokrácia tud megfelelő választ adni. „Azt látom, hogy a világ abba az irányba mutat, hogy a közösségeké a jövő, a közösségi identitásoké, és a közösségi identitások megtartásában ennek a fajta kereszténydemokráciának óriási szerepe lesz a jövőben.” – hangsúlyozta Navracsics Tibor.

A közösségek megtartó erejét emelte ki Beer Miklós is, aki szintén nagy reményt lát az egyre aktívabban, alulról szerveződő családos és fiatalokból álló közösségekben.

A beszélgetés másik felében a hallgatóság kezébe került a mikrofon és olyan égető kérdések is felmerültek, mint a korrupció és az iszlám európai terjedése. A korrupció kapcsán Navracsics Tibor elmondta, hogy ez nem ideológiai, hanem nemzetbiztonsági kérdés. Azért nem ideológiai, mert egy politikai ideológia sem teszi megengedhetővé a korrupciót. „Nem a kereszténydemokrácia bűne a korrupció, hanem vannak korrupt kereszténydemokrata, korrupt szocialista, korrupt kommunista, korrupt liberális politikusok. Úgy is fogalmazhatnék, hogy vannak korrupt emberek és nem korrupt emberek. A politikában én számomra mind a mai napig alapszabály az, hogy vannak rendes és nem rendes emberek.” – összegezte. Az iszlám kérdésével kapcsolatban Beer Miklós azt mondta „Ha hitében nem tud Európa megújulni, akkor vége van. Ne féljünk az iszlámtól, hanem kihívásként éljük meg és szedjük össze magunkat. De a hitben való megújulás nem parancsszóra történik, és nem fölülről jön, hanem azt tényleg belülről kell újra és újra elkezdeni.”  A megyéspüspök összességében bizakodóan tekint a jövő felé és bízik a megújulásban. Navracsics Tibor szerint a keresztény megújulás mindenképpen be fog következni, ahogyan láthattuk azt a huszadik században is. Szerinte olyan időszakot él meg a világ, melyre természetes válasznak tartja a hitbeli ébredést.

A beszélgetés konklúziójaként egy buzdítás fogalmazódott meg a két résztvevőben és Feledy Botond moderátorban. Eszerint küldetésünk van abban, hogy saját környezetünkben változásokat érjünk el, és cselekedeteinkkel és életünkkel is hirdessük hitünket és keresztény értékeinket.

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás