Egyéb

Egy édesapa megható kérése a várandósság hatodik hónapjában meghalt kisfiához

A várandósság hatodik hónapjában szívnagyobbodás következtében meghalt kisbabája temetésének napján az édesapa megható, ugyanakkor humorral teli beszéddel fordult fiához, Pióhoz. Mert Pio nem „egy angyal”, hanem egy igazi gyermek, akit szeret az Atya és aki az emberek és az égiek világának tagja.

Clémence és Pierre-Louis de Fenoÿl házasságának gyümölcseként a szülők fontos szerepet bíznak kisfiukra: legyen házasságuk védelmezője és a család egységének kovásza. Pierre-Louis üzenete talán lehetővé teszi, hogy képesek legyünk elfogadni egy kisbaba halálát és segítséget jelenthet azoknak a szülőknek, akiknek hasonló fájdalommal kell megbirkózniuk.

Pio!

Mindaz, amit a szüleid ma reggel mondani szeretnének neked, egyetlen mondatban összefoglalható.

hirdetés

Drága Pio, teljes méltósággal felruházott emberi lény, a fiunk, ezáltal pedig az itt jelenlévő családunk teljes jogú tagja és Isten gyermeke voltál, vagy és leszel mindörökké.

Vártunk, reméltünk és szerettünk téged. Teljes ember vagy, megismételhetetlen és mi nagyon szeretünk. Ezért fájdalmunk nem egyszerűen csalódás egy „gyerekprojekt” sikertelensége miatt, amivel majd később újra próbálkozhatunk. Fájdalmunkat a te hiányod jelenti. Az üresség, amit édesanyád mélyen belül, a testében érez, és amit mindketten a szívünkben érzünk, az a Te hiányod, egyetlen és helyettesíthetetlen Pio.

Ha valaha is megkapjuk még a gyermekáldás kegyelmét, azokat a gyermekeinket is teljes szívünkből fogjuk szeretni, úgy mint Mahét, a nővéredet és téged; és ők tudni fogják, hogy nem kell egy túl korán elment testvérrel versenyezniük.

Néhányan közületek talán azon gondolkodnak, milyen is lehet egy hat hónapos magzat? Nos, túl azon, hogy az emberi méltóság a fogantatás pillanatától kezdődik, múlt szombaton egy tökéletes kis emberi lényt tarthattunk a karjainkban, csak egy kicsit kisebb változatban: a hasa, a háta, a lábai, a feje, a nyaka, a kezei, a körmei, a szemei, az orra, a szája… mindene megvolt. Igen, ahogy mondom, mindene. Az apuka jól megnézte rajta azt is, hogy kék vagy rózsaszín sapkára van-e szükség, és mondhatom, nagyon büszke volt.

Pio, boldogok vagyunk, hogy láthattuk az arcodat. A miénk voltál, karjainkba zárhattunk és úgy mondhattuk: „kisfiam”. Tehát önálló lény voltál, Pio, csak kicsiben. Vagyis nem egészen. A szíved túl nagy volt, ezt szívnagyobbodásnak hívják. Olyan banális dolog arra gondolni, hogy azért haltál meg, mert túl nagy szíved volt! Mindenesetre ez a betegség jelképesen fertőző: a mai napon mindnyájunknak nagy szíve van itt körülötted. Van pillangó hatás… és van Pio hatás, ami kitágítja a szívet.

Nagy szív ide vagy oda, a lényeg nem változik: teljes méltóságú kis ember vagy.

Felétek, családunk felé az a kérésünk, hogy úgy tekintsetek Piora, mint önálló emberre, családunk tagjára. Pio nem Pierre-Louis és Clémence nem létező gyermeke, hanem dédunokátok, unokátok, unokaöcsétek, unokatestvéretek. Nos, Pio, ezzel meghatároztuk a helyedet a családban. Most már te is tudod, jobban, mint mi, hogy te mindenekelőtt és örökre az Atya szeretett gyermeke vagy. Ez nem épp a legrosszabb leszármazás!

Nem vagy angyal, nem is váltál angyallá. Ez az elnevezés vigasztaló akar lenni, mintha a szárnyas angyalka mandolinnal a vállán bármilyen vigaszt adhatna… Talán segít több carpacciot eladni a római bisztrókban, de rád nézve egyáltalán nem igaz.

Nem vagy angyal, sokkal több vagy annál, egy kis ember, Isten gyermeke.

Pio, figyelj rám, kérlek! Segíts édesanyádnak megtalálni a lelki békét akkor is, amikor fizikai hiányodtól szenvedünk. Emlékezz rá, hogy ő adott neked életet, ő segített neked eljutni az örök életre. Vedd rá az égieket, hogy vigyázzanak anyukádra!

Én pedig, Clémence, itt mindenki előtt elmondom, mennyire csodállak bátorságodért és erődért, amivel egyáltalán nincsenek ellentmondásban az utóbbi napokban túlműködést mutató könnyzacskóid. Nem a vízhatlanságtól vagyunk erősek, hanem attól, hogy belekapaszkodunk a kegyelembe és a nem kevésbé szent családi kötelékekbe, ahogyan ezt tettük is. Egyszóval, drága feleségem, újra kimondom neked az IGENt, ahogyan kimondtam 2012. szeptember 22-én is.

Ahogyan a házasságot mindenki előtt kötjük, mindenki előtt kell megújítani is ezt az elköteleződést. De ehhez én nem leszek mindig elég, ezért szüntelenül kérd Máriát, hogy segítsen. Ő tudja, milyen érzés elveszíteni egy fiút.

Clémence, szívem, azt mondtad nekem, attól félsz, hogy elveszíted az életörömödet. Tudd, hogy a mosoly, a nevetés nem tilos, nem jelenti a fiunk gyászának megcsúfolását! Éppen ellenkezőleg, azt a valódi örömöt mutatja, amit mostantól a fiunk állandó jelenléte jelent. Clémence, szeretném azt is elmondani, mennyire hálás vagyok neked azért, hogy velem együtt éled át ezt a megpróbáltatást és nem zárkózol magadba.

Pio, ez a második kérésem: legyél egész földi életünkben az egység kovásza szüleid házasságában, családunkban, családjainkban és tárd ezt a kérést a te ellenállhatatlan nagy szívedben Isten elé. Veled együtt, Pio, Felé fordulunk most mi is. Te már az istengyermekség tökéletes örömében vagy. Ott fenn, a szívnagyobbodás nem jelent hátrányt.

Még egy utolsó dolog: földi életed úgy fejeződik be, ahogyan elkezdődött: szeretetben. Teljes szívünkből szeretünk téged.

Nálad a szívnagyobbodás azt jelenti, hogy a megnagyobbodott szív nagy szívvé változik. Most pedig kérünk, Urunk, Pio és védőszentje közbenjárására segíts minket eljutni a szívnagyobbodástól a nagy szívig!

Szüleid

Forrás: famillechretienne.fr

Ezt a cikket Nagyné Molnár Ildikó önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

1 Komment

  • Válasz Lotus Tuus 2018. 08. 26. 14:14

    Ilyenkor hol van a sok 777-es (meg a többi) nagy életvédő, meg abortuszellenes tiltakozó? Mert ez az eset is abortusz volt, csak nem ember, hanem isten által elkövetett. Sokkal, de sokkal több magzat hal meg az anyaméhben emberi közreműködés nélkül (spontán vetélés), mint mesterséges abortusz során. Mindig, mindig csak az ember bűneire koncentrál mindenki, az isteniekre senki sem.

    Másik oldalról nézve: ha ez a gyermek már a “istengyermekség tökéletes örömében” van, akkor miért ne lenne igaz ez a mesterségesen abortált magzatokra? (Hiszen ugye ők sem követtek el bűnt). Ezen az eseten túllép mindenki szinte azonnal, de az abortuszokon állandóan csámcsognak.