Facebook-oldalán osztott meg igazán motiváló gondolatokat a focivilágbajnokság kapcsán Böjte Csaba testvér! A ferences szerzetes szerint a világ legnézettebb sporteseménye rengeteg mindenre megtaníthat bennünket.
Világbajnokság! Elkezdődött a bajnokság, hajrá fiúk! A sport igazából arról szól amiről az élet is szól, küzdelemről, harcról, erőfeszítésről, diadalmas győzelemről és véres kudarcokról! Kell a kemény sport, kell, hogy a saját szemünkkel lássuk, hogy egyetlen gólt sem adnak ingyen, minden egyes vacak pontért meg kell küzdeni! A létért való küzdelem a mi vidékünkön is, nagyon háttérbe szorult! Sokan úgy érzik, hogy nekik minden, de minden alanyi jogon jár! Lám – lám kijár az egészségellátás, az ingyenes oktatás, de mehetsz ingyen a könyvtárba, a városnapokon szervezett jobbnál jobb koncertekre, előadásokra, bármire…. Csak szólnod kell a szüleidnek, a tanároknak, pályázzál és mindent elérsz, megkapsz! A lógásokért, a tanárokkal való szemtelenkedésért legfeljebb egy enyhe ejnye – bejnye jár, mert ugye te már egy Z generáció vagy, és éppen ezért neked már dolgoznod sem kell, egyből mehetsz munkanélküli segélyre….
Kedves fiatal, kedves idősebb testvérem, szeretettel biztatlak nézzétek a meccseket, a verejtékben fürdő férfiakat, ahogy taknyukon, nyálukon csúszva összehoznak egy-egy beadást, vagy a mindent jelentő gólt! Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek, mert igazából minden ami valóban érték, azért nektek is meg kell küzdenetek!
hirdetésTetszik vagy nem, az élet senkinek, még nektek sem ad semmit ingyen abból ami valóban számít!
Meg kell küzdeni a tudásért, a megélhetést jelentő szakmáért, egy igazi, tiszta párkapcsolatért, a titeket anyává, apává tevő kisbabáért, mindazért ami örömet, békét, nyugalmat hoz a szívetekbe!
Nézzétek a pontot szerző játékos örömét, a csapatot, ahogy egy hosszú, nehéz meccs után diadalmasan levonul a pályáról! Döbbenj rá, hogy a jól végzett becsületes munka örömét, a megérdemelt győzelem ragyogását csak a harcosok ízlelik meg! Egy kemény viadalon elért diadalmas győzelem, olyan tiszta öröm, olyan kristály serlege a létnek melyet soha senki nem vehet el tőled, ami bearanyozza az életedet, s téged néped bajnokává tesz! Elkezdődött a viadal, nézzük a bajnokságot és szakadjon fel belőlünk is a többet, jobbat akarás, ne pénzzel akard megvenni a diplomádat, ne fogadd el verejtékes munka nélkül a tapsot, te küzdelemre született kemény szilánkja vagy népednek, állj ki és ott azon a pályán melyet te választottál, kitartó munkával szerezd meg bajnoki címedet!!
Böjte Csaba testvér
Fotó: Caspian News
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
4 hozzászólás
Látom, hogy Böjte Csaba testvérből sugárzik a jó szándék, és ezért képtelen vagyok igazán haragudni rá, de már a korábbi kijelentésénél is (arról, hogy gyermek nem születik olyan helyre, ahol nem jó neki, vagy valahogy így fogalmazott) kicsit húztam a számat, mert hiába a jóindulatúság, ha borzasztóan le van egyszerűsítve…
Ennél a bejegyzésnél pedig kicsit fel is dühödtem. Több száz éve egy olyan világban élünk, ahol az ember az életét, munkáját részben vagy egészben az állam szolgálatába adja, rábízza magát. Ebben a helyzetben elvárható, hogy az állam, ország cserébe segítse őt ebben, egészségüggyel, oktatással, hiszen valami kell, hogy járjon az adóért, állampolgári kötelezettségekért cserébe, legalább annyi, amennyi biztosítja, hogy az állampolgár folytatni tudja az államért való munkáját…
A pályázós megjegyzése különösen megsértett engem, mivel lassan 3 éve dolgozom egyetemi hallgatóként egy kutatásban, és talán most végre, egy pályázatnak köszönhetően kaphatok majd érte egy egyszeri, kb. 2 havi fizetéssel egyenlő összeget… Nem várom el, hogy mindent alám rakjanak, de úgy érzem, a munkámért cserébe elvárhatom, hogy megkapjam azt az életszínvonalat, ami SZÜKSÉGES ahhoz, hogy továbbra is képes legyek végezni azt a munkát. De egyelőre még itt sem tartunk.
A munkanélküli segélyt pedig aztán tényleg nem tudom, hogy képes valaki olyan elítélni, aki az elesettek megsegítéséért küzd. Mi a segély, ha nem ez?
És a LÉNYEG pedig, az igazi szürrealitás, a focistákkal szembeállítani mindezt, aki nem rendelkezik semmilyen hasznos munkaképességgel, a „munkája” mások szórakoztatásáról, nem a világ előreviteléről szól, és arra tette fel az életét, hogy egy JÁTÉKOT játsszon, amit minden óvodás is délután, és ezért MILLIÓS pénzeket kap.
Hogy lehet az ilyet nemesebbként bemutatni, mint mondjuk a gyógyszerfejlesztésben dolgozó diákot, aki elmegy gyorsétteremben dolgozni este 6-10-ig, a napi 8 órás szakmai gyakorlata mellett, mert az előbbi egy hónap alatt többet fizet, mint utóbbi 6 hét alatt? Mit csinál ő, ha nem igazán küzd?
Ez a generáció, habár kívülről elkényeztetettnek tűnik, állandóan az elismerés hiányától szenved, mert hiába kap többet, 10-szer annyi az elvárás, és még az idősebb generáció rosszallását is el kell viselnünk, mert ők nem látnak igazán rá. Ez nem visz előre minket, csak ellentéteket szít.
Én nagyon remélem, láthatok majd olyan bejegyzéseket, intelmeket is ezen a blogon, ami úgy érzem, előrevisz, nem csinál viccet a küzdelmeimből, hanem elismeri őket, és igazán segít abban, hogy jobban szolgáljam ez a világot, és nyitottabb legyek, lássam mások gondjait és tegyek ellenük, és jobban szolgálhassam az embereket, az országot, és a Teremtőjüket.
Igen, egyetértek. A foci egy játék, amit az elvégzett munka után, a felhőtlen kikapcsolódás igényével kellene játszani, minden görcs, és anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Minden embernek kellene hogy legyen olyan tevékenysége, ami a fejlődést, vagy a létezést szolgálja. A profi sport, és a profi művészet is ide tartozik, nem ilyen.
Nem beszelve arrol, hogy ezek a focistak milyen osszeget zsebelnek be egy egy golert
Szó szerint véres, mivel halomra ölték a kóbor állatokat a létrejöttéért. … Furcsa, hogy pont a küzdésről szól a cikk. Amikor a nyáladzva vergődő kutyusra gondolok, aki az utolsókat rúgja a szervetébe juttatott méregtől, arról inkább eszembe jut a harc. A legnemesebb harc mind közül. A harc az életért. Én inkább emellett állok ki.