Ki nekem Jézus?

Az egyik szentmisén a homíliájában az atya feltette kérdésként, hogy ki nekünk Jézus? Azt mondta, ezt gyakran megkérdezi a hittan órán a gyerekektől is, de nekik talán nehezebb ezt megfogalmazni. De mi nagyok képesek vagyunk rá? Tudjuk, hogy ki nekünk Jézus?

A hittan órákon, vagy a különböző szentségek felvétele előtti foglalkozásokon mindnyájan megtanultuk, hogy Jézus az Úr Krisztus, az élő Isten Fia, aki kereszthalálával megváltott minket bűneinktől és kiengesztelte vétkeink miatt az Atyát. Ő lett a húsvéti Bárány, akiről az ószövetségi próféták írtak.

Igen, ez így nagyon szép. Ezt jól tudjuk, megtanultuk és sokat hallottuk már. De ki nekem Ő valójában? Erre a kérdésre már nehezebb választ adni. Az Úr azonban tőlem is hallani akarja, hogy kinek tartom Őt, akárcsak egykor az apostoloktól. És én mit tudok erre a kérdésre válaszolni?

Belátom, a választ megfogalmazni egyáltalán nem egyszerű. Jézus számomra az én Megváltóm, akihez minden körülmények között odaléphetek, letérdelhetek elé, és elmondhatom neki szívem minden érzését. Megnyithatom előtte belső világom ajtaját, hiszen – bár ő földi élete során is mentes maradt minden bűntől – engem még gyarló emberként is szeret. A vágya, hogy boldog legyek, felemel minden csüggedésemből. Ő minden pillanatban vár rám, mindig jelen van, amikor szükségem van rá, csupán imára kell kulcsolnom a kezem, és engednem kell, hogy megérintsen. Tudom, benne bízhatok, Ő mellém áll.

Jézus számomra az újrakezdés lehetőségének reménye, mivel életében is az irgalmat gyakorolta mindenki felé, aki teljes szívével megbánta vétkeit. Nem kér mást tőlem sem, csak hogy ismerjem be, hogy gyarló vagyok, és rászorulok végtelen irgalmára és szeretetére. Ő ugyanis a végtelen szeretet, hiszen a Szentírásban is olvashatjuk:

hirdetés

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15:13)

Jézus az Isten Fia értem is meghalt a kereszten, ezzel kifejezve rendkívüli szeretetét irántam. Barátjának tart, hiszen azért viselte el a szenvedést, és azért vállalta magára a halált, hogy nekem életem legyen.

A hozzá fűződő kapcsolatom tehát egyértelműen BARÁTSÁG. Ő az én legjobb barátom, igazi társam, és én is az vagyok a számára. A kérdés már csak az, hogy tudok-e az lenni. Erre azonban minden nap törekednem kell, és akkor haladok a végcél, az örök boldogság felé. Krisztus ugyanis maga mondta a tanítványainak, hogy Ő az út, az igazság és az élet. ( Jn 14,6)

Jeso Eszter

hirdetés