Interjú, Vágvölgyi Gergely

Ha örök életet akarok, Jézus Krisztust választom! – ünnepi interjú Fábry Kornél atyával

Ha rájövünk, hogy a legfontosabb másokét élni, az élet egészen új minőségét fogjuk megtapasztalni – mondja a 777-nek Fábry Kornél atya. Beszélgetés a feltámadás bizonyságáról, a spirituális erőtérről, az igazi szépségről és az Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről.

Ha az egy évvel ezelőtti Offline-on tényleg megkötöttem volna a fogadást, hogy látlak majd egyszer úgy, hogy nem mosolyogsz, mostanra mélyen a zsebembe kéne nyúlnom…

Ilyen vagyok, ez van (nevet). Nemrég a munkatársaim megleptek azzal, hogy egy vidéki út során Hajdúszoboszlón befizettek egy frissítő masszázsra. A masszőr azt mondta, szerinte abszolút stresszmentes vagyok, nem érez semmi feszültséget – még meg is kérdezte, mivel foglalkozom. Ha van trükk, az a folyamatos kapcsolat Istennel.

Pedig az Eucharisztikus Kongresszus előkészületei hatalmas feladatot jelentenek. Mik az aktuális teendők, hogy áll a szervezés?

Úgy kell elképzelni a folyamatot, mint a házépítést: az első a tervezés, a második az alapok lerakása. Ez utóbbinál tartunk most. Előre kell gondolkodnunk mindenben, lefoglalni a helyszíneket, megkötni a szerződéseket, az együttműködési megállapodásokat. Hála Istennek, nagyon sok segítséget kapunk, például a Magyar Turisztikai Ügynökségtől. Jelenleg zajlik a szerződéskötés a kommunikációs tevékenységeinkre, amelyet szintén jelentős stratégiaalkotás előzött meg. Már most meg kellett hívnunk a Moszkvai Patriarchátus kórusát, vagy a Szent Efrém Férfikart, ők ugyanis rengeteget utaznak. A teljes programsorozat terve előttünk van már, szinte részletekbe menően. Aktuális feladatként el kell kezdenünk megtervezni a Hősök terei rendezvény színpadképét, le kell adnunk a rendelést több ezer miseruha gyártására. Meg kell terveznünk, hogyan szolgáljuk ki azt a kb. egymillió embert, akik a záró szentmisére érkeznek. A japánoknál a munka nyolcvan százaléka a tervezés, húsz százaléka a kivitelezés; ha ugyanis a tervezés nagyon alapos, nagyon jó, akkor utána sokkal könnyebb a megvalósítás.

hirdetés

A technikai kérdések mellett marad idő a lelki síkra is?

A kettő egymással párhuzamos folyamat. Igyekszünk felmérni, hogyan tudjuk részvételre hívni az embereket, melyek a leginkább érintett csoportok, hogyan érzékenyítsünk és kommunikáljunk. Elindítottuk a szentségimádás iskoláit, megkezdte országjárását a missziós kereszt, sok helyen beszélünk a rendezvényről és annak céljáról. Több mint hetven zenei pályaműből zsűri fogja kiválasztani a himnuszt, zajlik egy új énekeskönyv megalkotása. Nyárra táborokat, szeptember 15-re Forráspont címmel ifjúsági eucharisztikus napot szervezünk. Eközben meg kell fogalmaznunk a kongresszus üzenetét nemcsak az egyházzal szoros kapcsolatban lévőknek, hanem a kívülállóknak is.

Kár lenne kihagyni a lehetőséget: mi a 2020-as Eucharisztikus Kongresszus üzenete?

A legfőbb üzenet egyértelműen a szeretet. Szerintem a kongresszus egyik nagy feladata az egyházkép javítása: bemutatni az egyház igazi arcát és megszerettetni az egyházat. Aki ugyanis távolságot tart, az elsősorban a rossz híreket hallja. Jézus maga mondta, hogy botrányok mindig lesznek – egy kidőlő fa pedig mindig látványosabb, mint a szép csendben növekedő fű. Meg kell mutatnunk az egyház lelki gazdagságát, a számtalan remek kezdeményezést, a szolgálat módjait és rá kell mutatnunk Krisztusra.

Nekünk magunknak pedig azt üzeni a kongresszus, hogy az egyháznak szeretnie kell minden embert.

A feladatunk az lesz, hogy mindezt „aprópénzre váltsuk”.

A felkészülés minden egyes éve mást és mást állít középpontba. Pünkösdkor belépünk a második évbe, amikor a közösségeinkre koncentrálunk…

…és a közösségben ünnepelt szentmisére! Tavaly a szentségimádások, illetve azokon keresztül az egyéni Krisztus-kapcsolat volt középpontban. Az egyéni imaélet megerősítését tűztük ki célul, idén erre építve a közösség Krisztus-kapcsolatát, amely a szentmisében teljesedik ki. Jövőre pedig a társadalom szélesebb spektrumához szeretnénk szólni.

Megütötte a fülemet a kommunikációs stratégia, amely egyházi szervezésű rendezvények esetén sajnos meglehetősen szokatlan kifejezés.

Pedig nagy szükség van rá! A központi üzenet mindig ugyanaz, a „csomagolás” azonban más. Felgyorsult az életünk, az Y-generáció után már az alfa-generációt is meg kell szólítani, márpedig minden korcsoportot más formában, más módon lehetséges. Ez elsődleges, hiszen Krisztus tanítása mindenkihez szól! Sajnos Magyarországon több millió funkcionális analfabéta él – hozzájuk hogyan jut el az egyház üzenete? Vagy azokhoz, akik olyan szegénységben élnek, hogy egy újság megvásárlását sem engedhetik meg maguknak? Pedig elengedhetetlen, hogy hozzájuk is szóljunk! Ezekre a kihívásokra igenis stratégiát kell alkotni és profi módon végre is kell hajtani azt. Egy meghatározó paradigmaváltás már lezajlott, amikor rájöttünk, hogy a felnőttekkel kell foglalkozni, mert az elmúlt évtizedekben felnövekedett több generáció, akik nem kaptak keresztény nevelést. Ha a szülőt meg tudjuk nyerni Jézusnak, ő már hozni fogja a gyerekét is, hiszen

akit megérint a Szentlélek, tovább akarja adni azt az örömöt, amit megtapasztalt.

Ugyanakkor a kongresszus a világegyház eseménye, minden néphez szól. A meghívókon túl hogyan érik el a Föld másik oldalán élő keresztényeket?

Valóban, világszintű mozgósításra van szükség. Krisztus Király vasárnapján harmincezer magyar imádkozott egyszerre az Oltáriszentség előtt, júniusban a világ 2020 pontján fognak emberek százezrei együtt imádkozni, úgy, hogy a program valójában egy huszonnégy órás, világméretű szentségimádás lesz. Egy „keresztény Insta” épül majd erre, képmegosztásokkal, hashtaggel, visszacsatolásokkal, misszióval.

Korábban azt nyilatkoztad nekünk, hogy látod, mekkora szükségük van a fiataloknak a szentségimádásra, hogy mennyire megindulhatnak e felé „a spirituális erőtér felé”. Hogyan jellemeznéd ezt a spirituális erőteret?

Vannak olyan helyszínek, ahová belépve nem érzed jól magad: tudod, hogy ott valami nem stimmel. Máshová belépve rögtön azt érzed, hogy hazaértél. Mélyen hiszem, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Amikor eljött közénk, tódultak utána a tömegek, és azt ígérte, hogy velünk lesz minden nap a világ végéig. Íme, az Eucharisztiában itt van köztünk – ahogy az igében is. Lustiger bíborost említeném, aki zsidó származású emberként egy nagycsütörtökön bement a templomba, ahol gyönyörűen fel volt díszítve az oltár, ki volt téve az Oltáriszentség és lenyűgözte, amit megérzett. Másnap vissza akart menni, hogy ezt az élményt újra átélje. De nagypéntek volt: az oltár megfosztva minden ékétől, a tabernákulum pedig üres. Azt mondta: innen valaki hiányzik. Nem valami, hanem valaki! Ez a megtapasztalás érintette meg, katolizált, később Párizs bíborosa lett. Ha valaki elcsendesedik az Oltáriszentség előtt, letisztulnak a gondolatai, megnyugodva tud tovább menni.

Kérjük Jézust, hogy töltsön be minket szeretetével!

Ezt érdemes kipróbálni! Nem mindig könnyű, de érdemes rendszeresen időt szentelni neki. Isten maga a Szeretet, Jézus Krisztus pedig valóságos Isten, aki jelen van az Oltáriszentségben, következésképp ott a Szeretet van jelen. Az Eucharisztia a szeretet ereje.

Sokan panaszkodunk arra, hogy ima közben elkalandoznak a gondolataink, nem koncentráltan vagyunk jelen. Mit tanácsolsz nekünk?

Azt szoktam ilyenkor javasolni, hogy ima előtt készítsetek ki papírt és tollat, ami pedig eszetekbe jut, nyugodtan írjátok le. Lehet, hogy akkor villan be, hogy egy beteg rokont elfelejtettél felhívni. Írd fel, hogy ima után sor kerüljön rá, aztán imádkozz érte! A szentségimádás iskolájában – aminek a videói felkerültek a Youtube-ra is – sok hasznos tanácsot adunk, érdemes meghallgatni őket!

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akiknek a falujában már csak néhány néni megy vasárnap templomba, vagy akiknek az egyetemen beszólnak, ha kiderül, hogy gyakorló keresztények?

Ígérem, eljutunk a témáig, de előbb tegyük fel a kérdést: miért élünk? Azért, mert Isten szeretetből az örök életre teremtett. Automatikusan jár az örök élet? Igen, de nagyon nem mindegy, hogy hol! Jézus azt mondta: „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van”. Azt is mondja: „ha nem eszitek, akkor nem lesz élet bennetek”. Hol kapom meg Krisztus testét? A szentmisén. Ha pedig a világ Teremtőjével egyesülhetek, akkor miért ne élnék ezzel a lehetőséggel?! Ha ötösöd van a lottón, mindegy, ki adja át a nyereményt, az összege változatlan. Ezek után másodlagos, hányan vannak a misén, szimpatikus-e a pap, kényelmes-e a pad, szépen szól-e az orgona.

Tehát ha örök életet akarok, akkor Jézus Krisztust választom.

Ha rájövünk, hogy Jézus legnagyobb ajándéka önmaga, teljesen mindeggyé válik, hogy milyen misére megyünk, vagy, hogy megszólnak-e miatta. Az Istennel való kapcsolatunkat pedig soha ne áldozzuk fel emberi kapcsolatokért!

Arról is beszéltél korábban, hogy azt szeretnéd; a fiatalok éljenek úgy, hogy tudják, miért élnek. Áruld el nekik!

Mert Isten szereti őket és örök életet ad nekik! Azt szeretném, ha tudatos életet élnének és tudatos keresztények lennének. Ne csak azért csináljunk valamit, mert „így szoktuk”, hanem azért, mert tudjuk, mit szeretnénk azzal elérni. Sok fiatalt látok megcsömörleni evilági dolgoktól. A lélek azonban sokkal több, mint az anyag, az istenkapcsolatommal pedig segíthetem a lelkemet. Az egyház, Krisztus művét folytatva a világban, erre hív meg. Győztes csapatban játszunk: Jézus már meghalt és feltámadt, örök életünk és örök célunk van: a szeretetre válaszolnunk kell. Ahogy Lisieux-i Szent Teréz mondja: szeretni annyi, mint odaadni mindent és odaadni önmagunkat is. Szent II. János Pál pápa pedig úgy definiálta a papot, mint „egy ember másokért”.

Ha rájövünk, hogy a legfontosabb másokért élni, az élet egészen új minőségét fogjuk megtapasztalni.

Már nem az fog számítani, hogy kinek mennyi pénze van, hogyan építi a karrierjét, hanem a valóban fontos dolgokra fogunk tudni odafigyelni.

Pedig ma inkább a pénz, a karrier, a szépség kultusza vesz körül minket.

A szeretet tesz széppé! Emlékezzünk vissza Teréz anyára: idős korában is micsoda kisugárzása volt! Szép volt, mert sugárzott róla a szeretet.

Akkor találjuk meg a boldogságunkat, ha elkezdünk másokért élni! Nem önző emberként, nem egyszeri fogyasztóként, nem középszerűként, hanem valami nagyot alkotva a többiekért, hogy egy boldogabb világot építhessünk.

A karácsony mellett húsvétkor mondjuk el a legtöbb közhelyszerű gondolatot az ünnep kapcsán. Mi újat lehet még mondani a huszonegyedik század emberének húsvét üzenetéről?

Pál apostol mondja: ha nem támadt fel Krisztus, szánalomra méltók vagyunk. A mai kor embere keresi az igazságot és sok esetben Lego-hitet épít, amiből sok mindent ki lehet rakni, tetszés szerint. De kapcsolatban van-e a hitem a valósággal? Régi vicc szól arról, amikor a bolondok házában a plafont festő szakinak azt mondja az egyik beteg: kapaszkodjon jól a pemzlibe, mert viszem a létrát! Ha hiszem, hogy a pemzli megtart, akkor nagy bajban vagyok, össze fogom törni magam. Húsvét azért a legnagyobb ünnepünk, mert bizonysága az örök élet bizonysága egyben. Gondolj csak bele: megszülettél, de nem fogsz megszűnni! Ez óriási dolog! Vizsgáljuk át a hitünket és tudatosítsuk: van feltámadás, van örök élet, van bűnbocsánat!

A szkeptikusok ezt olvasva azért talán ingatni fogják a fejüket.

Rendben, akkor vizsgáljuk meg a lehetséges forgatókönyveket! Ha Isten nem létezik és nincs semmi a halálunk után, mit veszítünk, ha keresztényként élünk? Semmit! Igyekeztünk értékes életet élni, szerettünk, gondoskodtunk. Ha van Isten, akkor azonban mindent megnyertünk! Ha Istent tagadó vagyok, akkor is logikus a választás, mert nagyon kínos, ha csak a halálunk után derül ki, hogy rossz lóra tettünk… Ajánlom mindenkinek az Elfogyott érvek című kisfilmet: egy srác, aki majdnem meghalt, gyógyulása után megkeresztelkedett, mert azt tapasztalta, hogy ennek a fele sem tréfa. Az utolsó utáni pillanatban is van esély, hogy igent mondjunk Isten szeretetére, de csak akkor fog menni, ha előtte egy életen át gyakoroltuk.

Vágvölgyi Gergely

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Anna 2018. 04. 02. 19:18

    Köszönjük szépen, nagyon jó interjù!!