Május 1-jén Szombathelyen avatják boldoggá Brenner Jánost, a Kádár-korszakban meggyilkolt káplánt, aki utolsó leheletéig az oltáriszentséget védte. Brenner János életéről, halálának körülményeiről, a boldoggá avatásról és a jelenkor nehézségeiről beszélgettünk Brenner József atyával, a Veszprémi Papi Szeminárium spirituálisával.
Két bátyja és ön is a papi hivatást választotta. A család könnyen elfogadta a döntésüket?
Igen. Mind a hármunk hivatása egész más volt. A legidősebb testvérem gyerekkora óta papnak készült, ő volt a legkomolyabb a családban. László Zircre ment miután érettségizett. 1950-ben feloszlatták Zircen a szerzeteseket, utána Győrbe került a szemináriumba. János testvérem az államosítás után állami iskolába került, annyira szocialista módon ment a nevelés, hogy megunta és ő is elkerült Zircre gimnazistaként, ott érettségizett. Én pedig 1949-ben fejeztem be az általános iskolát. Osztályidegenként elhatároztam, hogy pap leszek és kis szemináriumba jelentkeztem, de az sem tartott sokáig, mert azt két év után szétrúgták. Magán úton érettségiztünk a szerzeteseknél, amit sokáig nem ismertek el. A változások miatt végül 1952-ben, Győrben mind a hárman összetalálkoztunk. Egy évig mind a hárman ott voltunk.
Mind hármójuknak veszélyeztetett volt az élete?
Nemcsak nekünk, hanem minden papnak. Én is megjártam a Gyorskocsi utcát 1956-ban. Mindszenty beszédéből, a Szentatya beszédéből és a pesti kispapok által készített naplóból készült egy anyag, amit sokszorosítottak. Vas megyébe is lehozták, én vettem át egy névsorral, amiben benne volt, hogy kinek osszam ki. Ezért kerültem a Gyorskocsi utcába. A püspökségre telefonáltak és fel kellett mennem Budapestre. Az volt a szerencsém, hogy tudtam miért hívatnak. Először összetévesztettek az idősebb testvéremmel és őt hívták. Nem tudott semmit, fenyegették, hogy ne tagadjon. László lejött Szombathelyre és figyelmeztetett, így megúsztam a dolgot, mert tudtam mit kell mondani. Abban az évben, amikor Jánost meggyilkolták, öt papot gyilkoltak meg hasonló módszerekkel. Kimondottan megfélemlítés volt a püspökök és a papok felé, hogy ne dolgozzanak.
hirdetés
A testvérével az volt a gondja a rendszernek, hogy az ifjúságot összefogta?
Gondoljon bele, hogy 1956-ban kik lázadtak először: a fiatalok. Pártösszejöveteleken elhatározták mit kell tenni, hogy az egyház ne tudjon hatással lenni a fiatalokra. Így eljutottak azokhoz a papokhoz, akik jól foglalkoztak a fiatalokkal. Csupán azoknak a papoknak engedték meg, hogy tevékenykedjenek, akik a békemozgalom tagjai voltak és jelentettek. Jó néhány papot kiszemeltek és félreállítottak. Van olyan jelentés, amiben azt írták, hogy János plébánosát rendőri neveléssel terelték, magyarán megverték. A veszprém megyei Ősfűn például bedobták a káplánt a kútba, a plébánosra akarták ráfogni. Itt is valami ilyesmi volt. Legelőször nőüggyel akarták megvádolni Jánost, csak nem sikerült neki, ezután jött a gyilkosság ötlete. Az első kísérlet nem jött össze csak a második.
A harminckét késszúrás így is nehezen magyarázható…
A halálát pontosan eltervezték. A harminckét késszúrás azért volt, mert Jánoson télikabát volt, ami védte. A befejezésnél volt a gond, hogy beakarták dobni egy száraz kútba. Amikor a kúthoz lehúzták a háznál egy farkaskutya ugatása megzavarta őket. A házból előjött az asszony és a lánya, felkapcsolták az udvaron a villanyt, és az elkövetők ott hagyták az udvaron Jánost, aki még élt és hörgött, majd eltűntek. Itt volt a hiba. Azok nyomoztak, akik gyilkoltak. Azt, hogy mi történt valójában, csak 1989 után tudtuk meg.
Önöket is kihallgatták a nyomozás során?
Mi az, hogy! Alig lehetett eldönteni, hogy tanú vagyok vagy vádlott. A perekre nem hívtak meg bennünket, hanem a nyomozásra Szentgotthárdra, ami határsávon volt. A testvéremhez abban az évben nem kaptam határsávot, a nyomozás idején azonnal kaptam.
Meglettek a gyilkosok?
Soha. Hatvan év után megtudtam, hogy az a férfi, akit kétszer halálra ítéltek a testvérem meggyilkolásának vádjával 1956-ban embereket csempészett át a határon. Őt fogták el. Először halálra ítélték Szentgotthárdon, majd Szombathelyen, ezután felment Pestre, ahol felmentették és rehabilitálták. Ezt követően kilenc évig nem volt gyilkos. Kilenc év után elővették azt a fiút, aki a gyilkosság estéjén elcsalta Jánost a plébániáról. Nem akarta aláírni az ellene megfogalmazott vádat. Azt mondták neki, hogy vagy aláírod vagy kiugrasz az ablakon, ezt a vádlott mesélte el később, amikor kiszabadult. Ez az ember hét évet ült a börtönben. A szabadulása után sem merte elárulni a felbujtóját, mert félt.
Ő volt az illető csak elcsábította János atyát, majd eltűnt a sötétben?
Dehogy tűnt el, ezt csak ő hazudta, Amikor hazament véres volt az öltözéke, az édesanyja számon kérte. Azt hazudta -mindenben hazudott-, hogy a kocsmában verekedett. Rá akarták fogni, hogy ministráns volt, hogy lejárassák az ministránsokat. Az édesanyja megosztotta falubéli asszonyokkal, hogy a gyilkosság éjszakáján véres ruhában jött haza a fia, ezért meg kellett halnia. Az asszony a laktanya mellett répát kapált és agyonlőtték. Őt is eltették volna láb alól, ha elárulja a felbujtóját. Még mindig él ez a személy, 77-78 éves lehet, elképzelhető, hogy külföldre ment.
Hogyan élte meg a család ezt a tragédiát?
Amikor megkapták a szüleim a gyásztáviratot, akkor némán ültek a fotelben. Nagyon megrázták őket a történtek. Édesanyám a haláláig emlegette a történteket. Az fájt neki a legjobban, hogy nem lehetett a gyilkosságról beszélni. Az egyházban sem lehetett róla beszélni.
A temetés sem volt egyszerű. 1957. december 18-ára volt kitűzve, a holttestet azonban több mint egy óráig nem hozták. Gondolom tanakodtak, hogy mit csináljanak. Civil ruhás ÁVÓ-sok el akarták küldeni az összegyűlteket, de mindenki csendben várt. Miután meghozták a holttestet, azt mondták, hogy nem lehet megnézni. A testvérem azért megnézte.
Önnek és a bátyjának az életútjára miként hatott a gyilkosság?
Ideiglenesen tettek a szombathelyi szalézi plébániára káplánnak, de harminc év lett belőle. Ennek az volt az oka, hogy ott nem volt lakás, a szüleimnek pedig volt háza, onnan jártam ki. Plébániát nem kaptam, így el voltam rejtve. Megoldódott, hogy csendben maradjak. Ugyanígy a bátyám Gyalókán volt egy 160 fős faluban, ahol szintén nem volt plébánia. Ő, aki tizenkét nyelvet beszélt.
A rendszerváltás után azért jobb lett a helyzet…
Az életutam azért változott meg, mert visszaadtuk a szalézieknek a templomot. Utána kineveztek Táplánszentkereszten plébánosnak, az hat évig tartott. Majd Szombathely külvárosába, Kámonba kerültem és a püspök kinevezett helynöknek, az tizenöt évig tartott. Nagy dolog volt, mert építettem a templomnak egy tornyot pályázat nélkül. Hetvenöt éves koromban nyugdíjba küldött a püspök és kisegítettem Szombathely környékén. Hét éve meghalt Veszprémben a spirituális, azóta ott vagyok.
Hosszú volt az út a boldoggá avatásig?
János halála után több, mint harminc év volt a rendszerváltásig, addig nem beszélhettünk Jánosról. Levetették a képét a győri szemináriumban. A magyarlaki templomban a hívek a fényképeit terjesztették, de ezeket elkobozták. 1990-ben lementünk a szombathelyi kanonokkal Szentgotthárdra és megkerestük a polgármestert, megkérdeztük, hogy lehet-e oda keresztet állítani, ahol a holttestet megtalálták? A polgármester úr azt mondta, hogy ne keresztet, hanem emlékkápolnát építsünk és hozzunk létre egy alapítványt. Végül egy kedves nővér jóvoltából, aki Amerikából tért vissza, épült meg a kápolna.
1999-ben merült fel a boldoggá avatás lehetősége, de ugye ez egy hosszabb processzus. Először engedélyt kell kérni Rómából. Nagyon bezavartak a rendőrségi kihallgatások, dokumentumok, ugyanis azok nem valós dolgok voltak. Attól kezdve tíz évig országon belül és kívül is terjesztettem János hírét.
Hol lesz a testvére maradványainak végleges nyughelye?
János jelenleg a családi sírboltban van a szalézi templomban. Exhumálva lesz és a Szombathelyi Székesegyházba fogják helyezni. A boldoggá avatás alatt a koporsó meg lesz világítva.
Manapság nem üldözik a papokat Magyarországon, mégis kevesen választják ezt a hivatást. Mi az oka, válságban van a Katolikus Egyház?
A Jóisten okosabb, mint az emberek. Ha nem ad hivatást, annak megvan az oka. Elsősorban az az oka, hogy az emberek elmaradtak a templomból. Nem kell annyi pap. Az egyházban nincs válság, hanem az emberek között van válság. Ráadásul nem minden pap teszi helyesen a dolgát, így nagyon korlátozott a gyónási lehetőség, ezért nem gyónnak az emberek.
A problémát János kápolnája nagyon jól megmagyarázza. A kápolnában jobbról és balról is van egy márványtábla. Az egyik oldalán az áll, hogy harminckét késszúrással megölték Brenner Jánost éjszaka, aki beteghez ment. A másik oldalon a következő olvasható: Zarándok, aki idejössz két dologért imádkozzál! Az egyik a jó keresztény családokért, a másik pedig papi hivatásokért. Ez teljesen aktuális. Elsősorban a családi életben van a hiba. Ha nem imádkoznak és nem beszélnek Istenről, akkor nagyon nehéz. A paphiány igaz, azért is imádkozni kell. Jézus mondja, hogy kérjétek az aratás urát…
Hozhat nemzeti szinten lelki felemelkedést, hogy boldoggá avatják a testvérét?
Igen, soha nem lehet tudni, hogy a Jóisten ki által ad kegyelmet. Véleményem szerint a legnagyobb reformátor Assisi Szent Ferenc volt, aki nem az egyházat, hanem önmagukat reformálta. Most, hogy Magyarországon lesz az Eucharisztikus Kongresszus nagyon aktuálissá válik János példamutatása, aki utolsó leheletéig az oltáriszentséget védte.
Brenner János élete:
Brenner János 1931 december 27-én született Szombathelyen. Elsőfogadalmas ciszterci szerzetes, rábakethelyi -ma Szentgotthárd része- káplán, az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés vértanúja. 1957 december 15-én ölték meg Zsidán. Az úton, ahol megölték 1996-ban emlékkápolnát avattak. A rendszerváltás után Nyugat-Magyarországtól-Kelet-Magyarországig számos alkotás készült róla. Jelmondata: „Az istenszeretőknek minden a javukra válik”.
Gerlachfalvy Réka
(képek: Szombathelyi Egyházmegye)
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás