Egyéb

Valentin-nap újratöltve

Az igazat megvallva én nem tartom a Valentin-napot, pontosabban mi nem tartjuk. Nem értek egyet azzal, hogy „cukiságparádét” rendezzünk az évnek egy megadott napján, és rózsaszínben illetve piros szívecskés ajándéktárgyakban fulladozva próbáljunk örülni egymásnak. Persze elfogadom, hogy valaki megtartja ezt az ünnepet és egy vörös rózsával, vagy egy meghitt vacsorával (satöbbi, satöbbi) különösebbé teszi ezt az estét.

Valahogy úgy érzem, hogy nekünk, (a kapcsolatunknak) nincs erre szükségünk ilyen formában. De az ünnepekre igen! Butaság lenne a homokba dugni a fejünket. Nem akarok végletes lenni ebben sem. Igenis szükség van arra, hogy a barátunknak/barátnőnknek vagy a jegyesünknek/házastársunknak kifejezzük az érzelmeinket, a pozitív értelemben vett ragaszkodásunkat, azt, hogy ő a (z egyik) legfontosabb ember az életünkben, azt, hogy mindent szeretnénk megtenni azért, hogy Ő boldog legyen.

A kérdés csupán az, hogy mindezt hogyan tesszük? Mennyire támaszkodunk a külsőségekre? Milyen ajándékokkal, programokkal lepjük meg a társunkat? (Ehhez nagyszerű tanácsokat olvashattunk tavaly: https://777blog.hu/2017/02/10/ket-ajandektipp-valentin-napra/  ) A Valentin-nap ünnepébe beletartozik-e, hogy hálát adunk a másikért, illetve a kapcsolatunkért? (Akár egy hétköznapi misével, vagy közös imával.) Vagy csak megnézünk egy jó love story-t? A túlzásokkal van gondom, a hangsúly és a fókusszal eltolódásával. A szerelem piacosításával.

Higgyétek el, egy meghitt beszélgetés, egy hangulatos séta, a régi közös emlékek felidézése legalább akkora öröm, és egyébként sokkal olcsóbb is.

Kívánom, hogy Szent Valentin püspök napja a bibliai szeretet jegyében teljen mindannyiunknak!

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” 1Kor 13,4-8

 

kép: pexels.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás