2018. 01. 16.

A vízen járás művészete

Még sosem éreztem ennyire erőteljesen egy új év kezdetén sem, hogy: igen, ez most a nagy változások éve lesz. De a nagy lépések általában sok ismeretlent is rejtenek magukban, amik ijesztően nehezedhetnek ránk. Főleg,ha aggodalmaskodó természetek vagyunk.

 

Valahány keresztény csoportba járok (Biblia tanulmányozás; közösség1; közösség2) mindenhol felmerült, hogy értékeljük az előző évet és fogalmazzuk meg vágyainkat, kilátásainkat az újra vonatkozóan.

Egyik vezetőm feltette nekem a kérdést: – Szerinted mire tanít téged most Isten?

– Vízen járni. – válaszoltam gondolkodás nélkül. Csak ezzel a képpel tudtam leírni azt az életállapotot, amiben vagyok. Lassan kiléptem a számomra biztonságot jelentő csónakból, a lábamat nyaldossák a hullámok. Előttem Jézus kitárt karral szólongat, de én folyamatosan a környezetemre figyelek. – Mi van,ha elsüllyedek? Mi van, ha jön egy cápa? – megannyi gondolat cikázik a fejemben, miközben Ő szelíden hív. A legszívesebben visszamásznék a hajóba, vagy megfognám Jézus kezét, valamerre indulnék, de a szél csak fúj körülöttem és elvonja a figyelmemet.

– Én erre nem vagyok képes, túl sokat kérsz. – rohannak meg az ellenérvek, majd Péterre gondolok. Az embert nem arra teremtette Isten, hogy a vízen járjon. Egyedül ez képtelenség lenne, de Péterrel is ott volt Jézus.

Az egyik legfontosabb ige, ami mostanában megnyugvást ad nekem, az a következő:

„Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7b)

 

Bár Pál intésnek szánja a gyülekezetnek ezeket a sorokat, én úgy gondolom, hogy ez egyben nagyon felszabadító is. A következő ige fényében világosodik meg igazán.

 

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jak 1,17)

 

Isten tervei tökéletesek és nincsen bennünk változás. Azt kérdezi: Bízol bennem? Bízol abban, hogy az én terveim és ajándékaim tökéletesek? Bízol bennem annyira, hogy kiszállj a csónakból és elindulj az ismeretlenbe?

Szeretek tervezni, mindig mindent megterveztem a tanulmányaimmal kapcsolatban is, de van egy pont, amikor már nem lehetünk teljesen biztosak. Nyelvvizsga célok, érettségi célok, ezeket be lehet lőni és egy ideig működnek. Aztán ott állsz, diplomával a kezedben és rájössz, hogy ezt már nem tudod olyan hajszál pontosan befolyásolni. Mindig ott lesz benne a bizonytalanság.

De van egy jó hírem: Jézus mindvégig ott volt/van. Akkor is, amikor megtervezted és akkor is, amikor már nem tudod eldönteni, hogy merre menjél. Csak lépj rá a vízre, és engedd, hogy vezessen! Nem baj, ha néha elbuksz, ha nem úgy sikerül valami, ahogyan te tökéletesnek hiszed. Csak kövesd a hangját, arra figyelj és egy kis idő múlva arra leszel figyelmes, hogy jársz a vízen, és ez nem tőled van.

Blog Harmati Dóra
hirdetés

1 Komment

  • Válasz Lucius 2018. 06. 13. 10:31

    Köszönöm, Dóra, remélem sok hasonló írást írsz majd.