Ima a reggeli induláshoz – 777
Ima

Ima a reggeli induláshoz

Nyakunkon a tél legjava, a csípős hidegek, szürke reggelek; taknyos az időjárás és mi magunk is. Apró fohász a reggeli kávé mellé, mikor minden második ismerősünk az ágyat nyomja lázasan, és nekünk is oly nehezünkre esik kilépni a meleg kis kuckónkból.

Istenem…
Olyan jó tudni, hogy bármikor Rád figyelek, tudom, hogy Te itt vagy.
Olyan jó Veled tölteni a kávés perceimet reggelente.

Hálát adok Neked, hogy ma is talpra tudtam állni,
kérlek, segítsd azokat, akik ma nem tudnak tevékenyen részt venni országod építésében.
Köszönöm, hogy a világban lévő nyomorúsággal emlékeztetsz mindig arra, mennyire hálás lehetek a legapróbb dolgokért is az életemben.

Köszönöm az egészségemet, és azt a kevés erőmet, amivel olyan nehezen indulok neki a mai napnak.
Kérlek, támogass ma minden próbálkozásomban és add, hogy igazán hasznára és szolgálatára váljak az embertársaimnak.
Segíts, hogy a legtürelmetlenebb pillanatokban is képes legyek legalább egy mosolyra;
hogy emlékezzek, a másik embernek csak ez a mosoly jelentheti ma a Te gondoskodásodat.
Látod, azért kényelmemben is akad nehézség, amivel nehezen bírok, de köszönöm, hogy zsoltároddal megvigasztalsz, hogy nekiindulhassak a mának…

Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá