Blog, Varga Gergő Zoltán

Segítsd meg, Uram, csak ne általam!

Kevés kiváltságos ember él ma Magyarországon olyan körülmények között, olyan helyen, ahol nem kell szembesülnie napi szinten a szegénységgel és nyomorral, nem beszélve a világban élő testvéreink napi szinten zajló küzdelmeiről. Ha mégis, ugyan ki és hogyan segíthetne rajtuk?

A cikk eredetileg az s4c.news oldalon jelent meg, melyet most teljes terjedelmében közlünk.

Keresztények közt gyakran forog a gondolat: ha nem tudsz egy kéregetőnek aprót/ételt adni, vagy másképp segíteni, legalább egy fohászt mondj el értük. Én is buzgón mondogattam, hogy „Segítsd meg, Uram, ezt az embert!” és örültem is mindig, hogy nem kell kétes helyeken pénztárcával bíbelődni, illetve nem kell az olyan jellegű kínos szituációkat megélni, mikor esetleg keveslik az adományt. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy akár azt is mondhatnám ilyenkor, hogy „Segítsd meg… csak ne általam.”

Mi vagyunk Isten segítő keze

Bizonyára hallottuk már annak az embernek a történetét, akinek elöntötte a házát az árvíz, jött három csónak, hogy kimentse a tetőről, de elutasította mindet, mondván az Úr majd megsegíti. A ház összedőlt, ő pedig megfulladt. A mennyország kapujában kérdőre vonta Istent, hogy miért nem segítette meg, hisz olyan nagy hittel imádkozott, Ő pedig mondta, hogy három csónakot is küldött, de neki semmi nem volt elég jó. „Tégy engem a te békéd eszközévé”, imádkozik Szent Ferenc. Ismerjük fel, hogy az Isten nem jön el a világba még egyszer azért, hogy odamenjen segíteni, minden rászoruló embernek. Ellenben elküldte Szentlelkét, hogy az Ő segítségével mindnyájan képesek legyünk arra, amire valóban meghívott minket, egymás odaadó szeretetére.

Egy másik példázatot is idehoznék: Egy patkószeg miatt a patkó elveszett, a patkó miatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt a csata elveszett, a csata miatt az ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószeget!

Istennek gondja volt arra, hogy atomonként összerakjon mindent a világban.

Nincs túl kicsi jótett. Ha lehajolsz egy emberhez, emlékezz, hogy az Istenhez hajolsz le, és ne felejtsd el: a földön lévőhöz – benned – az Isten hajol le.

Túl nagy a távolság az emberek közt. Sokkal nagyobb, mint azt az Isten szeretné, de mi merjünk azok az emberek lenni, akik nem csak imádkoznak, de odalépnek és megteszik, amit kell! Akik szemében a közel-keleti/afrikai/indiai/észak-koreai nehéz sorsú keresztények sora nem csupán statisztika, amelyről jobb is inkább elfelejtkezni. Ezek az emberek nem tehetnek arról, hogy hitük miatt üldözik őket. Krisztus megmondta, hogy üldözni fogják övéit. Ne legyen kétségünk afelől, hogy azon világ által szenvedik ezt, amely az ifjúságot, sikert és csillogást teszi meg istenének, és amelyre kényelmünkben mi is olyan könnyen rá tudunk csábulni. Legyünk Isten munkatársai, segítsünk neki, hogy általunk szeretete teljesebbé válhasson a világban. 

Varga Gergő Zoltán

 

forrás: S4C.news

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Heinci 2018. 09. 18. 12:05

    Jézus azt mondja: aki kér, annak adj.
    Nem részletezi, hogy vizsgáld meg rendes ember e, valóban rászorul e, értelmes dologra költi e, és azt sem, hogy mennyit adj.
    Csak, hogy adj.
    Én így szoktam hozzáállni.