Bese Gergő atya buzdító gondolatai advent kezdetén!
Ismételten egy új egyházi évet kezdtünk el a várakozás örömével, hiszen Advent első vasárnapja van. Reggel, amikor a szentmisére igyekeztem egy kicsit számot vetettem a magam mögött hagyott három pannonhalmi adventről, és feltettem magamnak a kérdést: Vajon a szentmiséken, előadásokon, személyes emberi kapcsolataimon keresztül sikerült az igazi ünnepet visszavarázsolni az emberek életébe? Tudják már, hogy Karácsony nem az ajándékozás, vásárlás ünnepe? Tudják, hogy Jézus születését várjuk? Vagy minden megy a maga fogyasztói módján tovább?
Ezen elmélkedve eszembe jutottak az olvasmány szavai, melyben Izajás megfogalmazza, milyen emberek vagyunk valójában: kemény szívű, bűneink hatalmában sínylődő, tisztátalan, széltől lengetett elszáradt falevél, olyan, aki elfelejti Istenét. Hibáink, gyarlóságaink ellenére azonban Isten nem mondott le rólunk!
hirdetésMi anyag vagyunk az alkotó kezében, aki formál, alakít mindannyiunkat.
Nem csak formál, hanem int, figyelmeztet is. Arra kér, hogy ne kábuljunk el a fényűzés láttán, hanem maradjunk éberek és imádkozzunk. Ne engedjük, hogy a forgatag, a vásárlási láz, a teljesíteni/megfelelni akarás kiölje belőlünk az igazi várakozás örömét!
Mert, ha a készület zaja hangosabb lesz, mint a Szentcsalád kopogtatása szívem ajtaján, akkor a betlehemi történet ismételten megismétlődik: nem találnak szállást a városban, zárt ajtók fogadják Józsefet és Máriát.
Az éber várakozás jutalma az igazi találkozás lesz. Ne hagyjuk elveszni a pillanatot! Ne hagyjuk elfecsérelni a készület örömét! Az éj sötétjében a betlehemi istálló fénye mutatja a célt, ha a város díszkivilágítása elnyomja az igazi Világosságot nem találom meg azt, akit igazán keresek.
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás