A gyűlölet ökumenizmusa – 777
Egyéb

A gyűlölet ökumenizmusa

Alig egy nap alatt nagy utat tett meg a világsajtóban a La Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat csütörtöki cikke. A provokatív írás elsősorban az amerikai keresztényeknek szól, de világszerte létező problémára világít rá.

Az aktuálpolitikai utalásokkal teletűzdelt cikk lényege, hogy felszólaljon az amerikai keresztények körében egyre jellemzőbb, gyűlöletből fakadó, politikai jellegű vallásosság ellen. A pápához közel álló szerzők szerint egyes katolikusok gondolkodása az evangelikál fundamentalisták (a magyar köznyelvben leegyszerűsítve csak „szekták”), sőt, egyenesen az iszlám fundamentalizmus szemléletére emlékeztet.

A közös ellenség gyűlölete sok katolikust egy tető alá hoz az újprotestáns fundamentalistákkal.

A „gyűlölet ökumenizmusa” olyan keresztény felekezetekkel tereli közös zászló alá a katolikusokat, akikkel egyébként soha nem vállalnának közösséget. Eközben pedig képesek figyelmen kívül hagyni saját egyházi vezetőik iránymutatását. A démonizált ellenség az amerikai történelemben a modernista, hippi, kommunista, feminista mozgalmaktól a bevándorlókig és az iszlámig sok arcot öltött. A fundamentalista evangelikálok világából ismerős ideológia fő tünetei a következők:

Politikai-társadalmi harc a Gonosz ellen

Az amerikai politikai gondolkodásban kialakult egy olyan ószövetségi-keresztény narratíva, amiben a Jó kereszténység küzd a Gonosz ellenséggel. A Gonosz elleni harchoz képest másodlagos jelentőségűek olyan erkölcsi kérdések, mint a háború, a fegyverkereskedelem vagy a mohó profitszerzés. Sőt, a háborúk éppen a jóért vívott harc hősiességében jelennek meg.

Antonio Spadaro jezsuita, a La Civiltà Cattolica folyóirat főszerkesztője [Antoniospadaro/Wikimedia]

Torz bibliaértelmezés, világvégevárás, tudományellenesség

Kontextusból kiragadott, szó szerint értelmezett bibliai mondatok és a Jelenések könyvére alapozott világvégevárás adja a táptalajt ennek a fundamentalizmusnak. A világ gondjaiban nem saját felelősségüket és a megoldás lehetőségét keresik; inkább Isten ítéletét látják beteljesedni. A szó szerinti bibliaértelmezés és az apokaliptikus gondolkodás ráadásul menthetetlenül összefonódott a tudományellenességgel is.

Sikervallás és integrizmus

Az ószövetségi-keresztény narratívában Isten a világi, társadalmi siker eszköze, aki győzelemre segít a Gonosz ellen. A győzelem pedig az, hogy a keresztény értékeket (törvényt) érvényesítjük a politikai életben, megvalósítva Isten Országát a földön. Ez a fajta törvényközpontú, integrista gondolkodás távol áll a személyes megtérést és üdvözülést hirdető katolicizmustól. Sőt, bizonyos részletei egyenesen az iszlám fundamentalizmusra jellemzők.

 

Evangelikál vezetők imádkoznak Donald Trump irodájában július 10-én. 

A meglepően konkrét és provokatív cikk újabb pengeváltás a Ferenc pápa és Donald Trump között zajló ideológiai küzdelemben. Ha a szerzők csak az elnököt vagy az őt támogató újprotestáns felekezeteket bírálnák, akkor az írás nem sok újdonságot hordozna. Ennél azonban sokkal többről van szó. A cikk beismeri, hogy

“egy furcsa, meglepő ökumenizmus alakul ki az evangelikál fundamentalisták és a katolikus integristák között, a politikai befolyás vágyának közös talaján.”

Ráadásul ezeket a gondolatokat egy jezsuita szerzetes és egy presbiteriánus lelkész közösen tárja a világ elé. Utóbbinak az amerikaiak számára különös jelentősége van, mivel Donald Trump is presbiteriánus, így az elnök hívei nem zárhatják le az ügyet puszta katolikusellenességgel. Aktuális, provokatív, súlyos kérdést feszegető írásról van szó – de nagy kérdés, hogy mi lesz az utóélete. A szerzők nem tették könnyűvé a cikk értelmezését. Az aktuálpolitikai célzásoktól eltekintve a fő üzenet az, hogy

az üdvösséget, a gonosz elleni harcot, Isten országát a személyes lelki életben, és nem a politikában kell keresni.

Félő, hogy a médiában mindez csak egy újabb fejezetet ad “a liberális Ferenc pápa” sztorihoz. A cikk konkrét reakció a közelmúlt amerikai eseményeire, és nehezen érthető a kulturális-politikai háttér ismerete nélkül. Nyilvánvalóan felismerhetők hasonlóságok a mi európai valóságunkkal, de az amerikai kereszténység helyzete annyira különleges, hogy nagy hiba lenne konkrét párhuzamokat vonni.

[La Civiltà Cattolica]

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá