A kormányfő által minap bejelentett családtámogatási intézkedések üdvözlendőek, s bár óriási demográfiai kihívás előtt áll Magyarország, némi bizakodásra adnak okot.
Orbán Viktor a budapesti családkongresszuson elmondott nyitóbeszédében jelentette be a kormányzat újabb családpolitikai intézkedéseit. Ennek keretében:
- tovább emelik a családi adókedvezmény mértékét;
- a diákhitellel rendelkező nőknek két gyermek esetén elengedik a tartozás 50%-át, több gyermek esetén a teljes adósságot;
- a diplomás gyedet meghosszabbítják egy évvel, így az a gyermek két éves koráig tart majd az egyetemisták esetében is;
- a jelzáloghitellel rendelkező családok a harmadik és minden további gyermek után egy-egy millió forintot leírhatnak tartozásukból (azt átvállalja az állam);
- valamint “soha nem látott” bölcsődefejlesztési program indul, számos intézményt alapítanak.
Kezdjük azzal, hogy Magyarország demográfiai helyzete (csakúgy, mint szinte az összes európai országé) katasztrofális: évente egy kisvárosnyival kevesebben vagyunk, évtizedek óta ijesztően magas az abortuszok száma és a népességmozgás is a negatív egyenleget erősíti (egyelőre többen hagyják el az országot, mint ahányan például a határon túli magyarok közül az anyaországba költöznek). A termékenységi mutató jelenleg 1,49, ami messze áll a népesség számának fenntartásához szükséges 2,1-től. (Ami azt jelenti, hogy száz nő kétszáztíz gyermeket szül. A demográfia szerint ez az a mutató az élveszületések terén, ahol stagnál a népesség nagysága. Ez alatt csökken, e fölött nő.) A demográfiai válság nem új jelenség, annak minden következményével évtizedek óta tisztában van a szakma, a politikai akarat azonban mindeddig hiányzott a helyzet valós kezeléséhez.
És ezen a ponton eljutottunk egy fontos tényezőhöz: a probléma megoldása elsősorban politikai akarat függvénye. A demográfiai válság megoldásához ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy a mindenkori kormányzat felismerje annak veszélyeit és kész legyen a prioritások között előkelő helyre emelni a megoldási tervet. Ez pedig áldozatokkal jár, egy átfogó és valóban hatékony intézkedéscsomag ugyanis hatalmas összegeket emészt fel a központi költségvetés alrendszerében. A pártpolitika azonban alapvetően ciklusokban gondolkodik, azaz “négy éves terveket” állít fel és azokat az intézkedéseket állítja a prioritási lista élére, amelyektől a soron következő választásokon szavazatokat remél (a szavazatmaximalizálás keretében), ezek pedig a gyorsabban kivitelezhető, látványos intézkedések szoktak lenni. Mivel egy demográfiai trend megfordítása hosszú időbe telik (az aktuális célkitűzés tizenhárom éves célt határoz meg), ezért eddig többnyire szimbolikus és látszatintézkedésekre futotta a kormányok (és sokszor a nemzetgazdaság) erejéből. A csütörtöki bejelentés után azonban bizakodóbbak lehetünk.
A keresztény, családcentrikus gondolkodást magukénak vallók, illetve mindazok, akik átérzik a kérdés súlyát, örömmel nyugtázták a bejelentést. Én magam is üdvözlöm azt. Természetesen megvan a csomag szimbolikus ereje is: családalapítás előtt álló fiatalként az ember csak örülni tud, ha a kormány azt üzeni: “vágj bele bátran, támogatni foglak!”. Ezen felül azonban a konkrét intézkedések is előremutatóak.
hirdetésA magam részéről évek óta sürgetek az óvodarekonstrukciós program beindítását: szükség van arra, hogy az intézményi hálózatot megújítsuk, teljes infrastrukturális és tartalmi fejlesztésen vigyük végig. Ebbe azonban bele kell tartoznia a pedagógusok munkakörülményeinek fejlesztésére és bérezésük javítására vonatkozó erőfeszítéseknek is, valamint törekedni kell arra, hogy minden bölcsőde a térség szükségleteihez igazodjon. Ezt követően (egyfajta felmenő rendszerben) következhetnek az óvodák és az iskolák: nem szabad kevesebbel beérni, minthogy az ország valamennyi intézménye teljes felújításon menjen keresztül. A kialakításkor pedig figyelembe kell venni mindazokat a szempontokat, amelyek ma már maguktól értetődőek: ingergazdag környezetet kell kialakítani, minél több természetes fénnyel, minél több zöldfelülettel az intézmények körül. Fontos lenne egy teljes mentálhigiénés hálózat felállítása is az egyre gyakoribb problémák kezelésére.
A családi adókedvezmény emelésekor tekintettel kell lenni arra, hogy a fókuszba ne csak a kétgyermekes családok kerüljenek, hanem azok is, akik a harmadik gyermek vállalásán gondolkoznak (a gyermek természetesen sokkal több puszta statisztikai adatnál, de demográfiai szempontból figyelembe kell vennünk, hogy 2<2,1, míg 3>2,1).
Szintén javaslatként fogalmazható meg, hogy a gyermeket vállaló fiatal családok esetében ne csupán az édesanya, de az édesapa is jogosulttá válhasson diákhitelének “kiváltására”. Mivel a családi kasszát a férj tartozása ugyanúgy megterhelheti, mint a feleségé, a tartozás részben vagy egészben történő elengedése ugyanolyan hatalmas segítség lehet.
Mindezek mellett valószínűnek tűnik, hogy további intézkedések, a családbarát politika további erősítése elengedhetetlenül fontos lesz, ha valóban demográfiai fordulatot szeretnénk – amiként nélkülözhetetlen lesz az is, hogy a jelenleg külhonban boldoguló honfitársainkat hazacsábítsuk.
Vágvölgyi Gergely
a szerző politológus
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás