A Test teológiájának világszerte ismert előadója budapesti, ezreket vonzó előadása előtt válaszolt a 777 kérdéseire.
Mik a legnagyobb félreértések ma a nyugati világban a családdal és a házassággal kapcsolatban?
A huszadik században “megfordították” a szexuális vágy irányát. A fókusz a másik emberről átkerült saját magunkra. Az elsődleges cél az élet továbbadása helyett az élvezet lett. És ha az élvezet kerül az első helyre akkor azzal párhuzamosan egyre inkább tárgyként fogok a másikra tekinteni, akitől azt várom, hogy kielégülést nyújtson nekem.
hirdetésEttől még az élvezet ígyis-úgyis jelen van és az emberen “belül” történik.
Félreértés ne essék: az élvezetet is Isten teremtette, azzal nincs semmi baj. De olyan szeretetet vár tőlünk egymás iránt, ahogy Ő szeret minket. Ha pusztán az élvezetet nézem, a másik ember addig lesz érdekes, amíg képes nekem valamit nyújtani, aztán amint ezt már nem tudja megadni, búcsút is intünk neki. Elfelejtettük, hogy a szexualitásunk kifelé irányul, a következő generációkat, a jövőnk építését jelenti. Ha sikerül ezt újra felismernünk, akkor nem fogjuk a másikat a “vágyunk tárgyaként” kezelni, hanem szeretetteljes szövetségekre fogunk törekedni, amelyek családi életet teremtenek. Ez nagyon fontos, ugyanis ha a család széthullik, azt követi minden, egészen a nemzetig.
A tendenciák ettől függetlenül erősen “önközpontú” megközelítést mutatnak.
Egy civilizáció állapota a szexuális vágy civilizációjának mértékéből kimutatható. Ahol a szexualitás rendje a másikra irányul, a közösség szolgálatára, a jövő építésére, az a civilizáció jobb állapotban van. Amint ezt az ember önmaga felé fordítja, azzal megkezdődik a társadalom széthullása.
Keresztény környezetben könnyebb erről beszélni, sok minden evidens, de hogyan lehet egy pápa nevével fémjelzett tanítást a szexualitásról hatékonyan megismertetni a világgal?
Amikor Jézus azt mondja, hogy vigyük ki az utcákra az Ő üzenetét akkor pontosan erről a világnak a megszólításáról beszél. Sokfélék vagyunk a Földön, de az emberségünknek van egy magja, ami közös. Mindenkiben. Ez pedig egy vágyakozás valamire, egy belső éhség valami után. Krisztus üzenetének semmi értelme, ha kizárjuk azt, hogy ez a válasz a minden emberben ott motoszkáló vágyakra. Itt kell elkezdenünk a párbeszédet: felszínre hozni minden ember szívének legbensőbb vágyait. Feltenni a kérdést, hogy mik ezek a vágyak, hol találom meg rájuk a válaszaimat, mi fogja végleg enyhíteni a szomjamat?
Hogyan lehet felrázni az embereket?
Ha megiszok egy pohár mérget, amiről azt hiszem, hogy víz és meghalok, öngyilkosságot követtem el? Nem, de ettől még belehaltam, ugye? Teljesen mindegy, hogy elhiszem-e, hogy víz van a pohárban, ha egyszer méreg. Hiába mond bárki, bármit. Sokan hiszik, hogy az Egyház el akarja venni tőlünk a lehetőségét annak, hogy jól érezzük magunkat ebben az életben. Holott csak óvni akar a szépen becsomagolt méregtől és megmutatni a helyes irányt. A szekuláris világ azt üzeni: Ha egyszer szomjas vagy, igyál! Lehet, amíg megiszod a folyadékot jól is fog esni, de amint leért és beüt a méreg, már a saját bőrödön fogod érezni, hogy valami nagyon nincs rendben.
De akkor a tömeges rossz tapasztalatok nem kéne, hogy változást szüljenek?
A másik, amit ez a világ el akar érni, hogy ne érezd a fájdalmat. Ha ugyanis nem érzed, hogy bántod magad, addig fenntartható a boldogság hamis illúziója. Az alkohol, a zaj, amiben élünk, a folyamatos szórakoztatás elterelik a figyelmünket “mérgezettségünkről”. Amikor főiskolás voltam, az egyik hétvégén eldöntöttem, hogy a bulik alatt egy kortyot se fogok inni, így kívülről tudom kicsit figyelni, hogy mi is történik. Azon a hétvégén megváltozott az életem és világosan láttam: ez nem boldogság, ez nem öröm, hanem pont az ellenkezője. Nem erre a bekábított életre vágyunk, de elnyomjuk magunkban azt a belső józanságot, ami kivezethetne ebből. A fájdalom hasznos: ha ráteszed a kezed véletlen egy sütőlapra, azonnal elkapod, mert fáj. De ha tele vagy nyomva fájdalomcsillapítóval, nem fogod érzékelni, hogy ártasz magadnak. Az Egyház nem lehordani akar, hanem szeretni és megóvni. Ha ezt felfogjuk és megértjük a szívünkkel az már meg fogja változtatni az életünket.
Hogyan foglalná össze azoknak, akik el szeretnének indulni ezen az úton: hol kezdjék?
Ne érd be a pillanatnyi élvezettel. Ne érd be semmi kevesebbel annál, mint ami végtelen beteljesülést adhat. Légy elég bátor és kezd el felfedezni, hogy mik a legmélyebb vágyaid ebben az életben és ne köss kompromisszumokat!
Heltai Péter
(Borítókép: ergo-net.hu)
Videóüzenet a 777 olvasóinak:
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás