2017. 03. 15.

Fizetésemelést a káplánoknak! – az alsópapság 12 pontja

A mai napon az 1848-as forradalom kitörésére emlékezik az ország. Mindenhol műsorokat és beszédeket tartanak, amelyek visszatérő eleme a híres 12 pont egy-egy mondata. Kevésbé ismert tény azonban, hogy két ilyen tizenkettes lista létezett, mert a forradalom hevületében a budapesti káplánok is összeültek, és megfogalmazták a maguk követeléseit.

Mielőtt kattintasz, tippelj, miket tartalmaz a lista!

Sokan tudjátok talán, hogy a felszentelésem után Rómába kerültem, ahol egyháztörténeti tanulmányokat folytattam a Szent Kereszt Egyetemen. Ennek végén, tanulmányaim lezárásaként, kellett írnom egy licenciadolgozatot, amiben  a választott témámat: az 1848-as forradalom és szabadságharc egyházi eseményeit ismertettem. A források kutatása közben jött szembe az a gyöngyszem, amit nevezzünk egyszerűen így: “Az alsópapság 12 pontja”. Ekképpen kezdődik (eredeti helyesírással!):

“Méltóságos püspök, főkáptalani helyetnök, legkegyesebb urunk!

A világesemények illy nagyszerű perczeiben, az alkotmányos élet és népkívánatok illy magasztos diadalában, a szabadságot kivivott nemzetek világra szóló tapsviharában, s különösen a magyar és királya közt kötött uj frigynek aranykorában elhallgatni igazságos, az évek olly hosszu során át sajnosan viselt sebeinket bűn volna önmagunk, bűn méltóságod igazságszeretete és atyáskodása, bűn maga az Isten legdicsőbb ajándéka, a szabadság, ellen.” 

Az történt ugyanis, hogy a budapesti káplánok belelkesülve a március 15-ei események sikerén, 1848 áprilisában, forradalmi buzgósággal összeállíották a maguk 12 pontját, hátha egy füst alatt az országban tapasztalható változásokkal a maguk helyzetén is tudnak javítani. Sajnos nem tudom beidézni az egészet, mert – mint fentebb láthattátok – a hivatkozott máriusi ifjak 12 pontjával ellentétben ezek terjedelmes körmondatok formájában vannak megfogalmazva (amit a Nemzeti Újság is csak három részletben tudott leközölni), ezért be kell érnetek az általam önkényesen lerövidített változattal. Íme:

  1. Engedélyezzék az anyanyelv használatát a liturgiában!
  2. Fizetésemelést a káplánoknak!
  3. A káplánok felszabadítása a plébános “gyámsága” alól!
  4. Zsinat alkosson a káplánokat védő törvényeket, többek között, hogy ne lehessen a megkérdezése nélkül elhelyezni!
  5. Követeljük külön bíróság felállítását (mely 2 káplánból és 2 plébánosból, valamint az esperesből áll), amely feladatául tűzi ki a káplánokat ért esetleges vádak kivizsgálását!
  6. Követeljük hogy az “informatio”, azaz a káplánokról a püspöknek adandó jellemzés ez előbb említett bíróság által megismerhető legyen!
  7. Követeljük a papi ruházat egyszerűsítését és korszerűsítését! A kötelező reverendaviselés eltörlését, helyette legyen viselhető az atilla!
  8. Tiltsák be a szerzetesek lelkipásztorkodását!
  9. Szent István jobbját hozzák vissza Magyarországra!
  10. Az alesperest a papság megkérdezésével nevezzék ki!
  11. A hivatalos egyházi megnyilatkozásokat magyar nyelven adják ki!
  12. Évenkénti megyei zsinatok!

(Te is azt hitted, hogy benne lesz a cölibátus?)

A 12 pont közül az elmúlt 169 évben néhány megvalósult, néhány pedig okafogyottá vált. A  Szent Jobb újra Magyarországon van, a liturgia nemzeti nyelvű lett a II. Vatikáni Zsinat után, és azt hiszem már nem kell panaszkodnunk a plébánosok “gyámsága” miatt sem. A szerzetesek ugyan még lelkipásztorkodnak, de ami 1848-ban negatívan érintette az egyházmegyés papságot (ti. elveszik előlünk a munkát), ma éppen hálásak vagyunk érte (ti. képtelenek lennénk nélkülük ellátni).

És mi lett a lázadókkal? A káplánok forradalma végül nem lett olyan sikeres, mint a márciusi ifjaké, mert a felsőpapság igen érzékenyen (és hatékonyan) reagált az extravagáns újításokra: válaszcikkben utasította helyre a rebelliseket. Mielőtt azonban a vita elfajulhatott volna, a már ismert politikai események egészen más irányba sodorták az országot.

Na, hányat találtál el a cikk olvasása előtt?

kép: nagydontes.blog.hu

Hodász András

Blog Hodász András
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás