Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét.
Mindszenty József 1956. november 3-án este 8 órakor mondott rádióbeszédet a Szabad Kossuth Rádióban. Közben Tökölön már elő volt készítve a magyar küldöttségnek állított csapda, a szovjet tankok pedig csak a parancsra vártak, hogy meginduljanak Budapest felé. Néhány órával később az országot ismét megszállták.
De nem merül fel az orosz birodalom vezetőiben a gondolat, hogy sokkal jobban fogjuk becsülni az orosz népet, ha nem igáz le bennünket?
A püspök pontosan tudta, hogy az ország jövője az oroszoktól függ. A szabadság utolsó óráiban elhangzott beszédéből mégis az optimizmus és a jövőbe vetett hit sugárzik. Annak a jövőnek az építésére szólít fel, amit akkor elsodortak a tankok – de amire ma végre lehetőségünk van. Szabad Magyarország az egységes és békés Európában: olyan valószerűtlen álom volt ez akkor, amiben csak kevesen hittek.
A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok közt, hanem az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén. Így az egyik ország haladása a másikat is előreviszi. Mi magyarok, az európai népek családi, bensőséges békéjének zászlóvivőiként akarunk élni és cselekedni. Nem mesterségesen hirdetett, de valódi barátsággal mindegyikkel.
A beszéd nem igazán illett a forradalom mámorához. Politizálás helyett munkára szólít, az oroszok elleni harc helyett kölcsönös megbecsülésre és barátságra. Aligha feltételezhetünk naivitást a püspökről, aki a legfájdalmasabban tapasztalta meg a szovjet rendszer igazi arcát. Mindszenty nem volt a kompromisszumok és a politikai helyezkedés embere: mindig az örök értékeket hirdette, az aktuális helyzettől függetlenül. Sok más egyházi vezetővel szemben ezért nem tudtak tőle a legcsekélyebb megalkuvást sem kicsikarni sem a nyilasok, sem Rákosi kommunistái. Az 56-os forradalmi lelkesedésben is nagy szükség volt az ő józanságára.
A politizálás ma másodrendű ügy: a nemzet léte és a mindennapi kenyér a mi gondunk.
A beszéd másnapján, november 4-én a szovjet megszállás elől Mindszenty az amerikai követségre menekült. Pontosan tudta, mi következik ezután – harmadszor élt át kommunista hatalomátvételt. Még fiatal hitoktatóként a Tanácsköztársaság idején két hónapra internálták. 1945-ben furcsa módon éppen a szovjet megszállás hozta el neki a szabadulást a nyilasok fogságából, hogy aztán ki legyen téve a Rákosi-rendszer politikai nyomásgyakorlásának, kínvallatásainak és koncepciós perének. Közel nyolc évnyi fogság után szabadult 1956. október 30-án.
Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva őszintén beszél. Én ezt így nem mondhatom: nem kell szakítanom múltammal. Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönzésem előtt.
Amikor öt nappal később belépett az amerikai követség ajtaján, aligha gondolhatta, milyen sok feladatot szán még neki az Isten. Hatvannégy évesen, évek óta betegeskedve, a kínzások által meggyötörten, a kommunisták bosszújának célkeresztjében mire számíthatott? Mégis tizenöt évet töltött a Szabadság téren aktív egyházi és diplomáciai tevékenységgel. 1971-ben akarata ellenére távozott, mert személye kényelmetlenné vált a kompromisszumkereső nyugati, sőt, egyházi politikának. És még ekkor, 79 évesen is volt ereje körbeutazni a világot, meglátogatni a szórványban élő magyar közösségeket Ausztriától Venezueláig. Bár haza többé nem térhetett, mégis a lehető legközelebb, Bécsben töltötte élete utolsó éveit.
Tudja meg mindenki az országban, hogy a lefolyt harc nem forradalom volt, hanem szabadságharc. A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösök ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén.
Mindszenty József az első világháborútól a Kádár-rendszerig minden jelentős magyarországi történelmi eseménynek aktív szereplője volt. Mégsem hagyta magát soha a pillanatnyi lelkesedés, csalódások, ígéretek és fenyegetések által befolyásolni: a leghűségesebben kitartott elvei és hite mellett. Nem félt ellene mondani sem a fasisztáknak, sem a kommunistáknak, de még magának a pápának sem. Kevesen mondhatták el magukról ennyi politikai fordulat és történelmi esemény után:
Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam.
A beszéd teljes szövege a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.
Leelőssy Ádám
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás