Életmód, Tanúságtétel

Hogyan múlt el 12 évig tartó rémálmom?

Mindenkinek vannak rossz gyermekkori élményei és félelmei: egyik szerzőnk – érthetően neve elhallgatását kérve – egy különlegesen furcsa traumát mesél el.

Valószínűleg nektek is vannak olyan gyermekkori élményeitek, melyek kihatással vannak a mostani életetekre is, sőt végigkísérnek titeket a mindennapjaitokon és egy-egy beszélgetés vagy sörözés alkalmával izgatottan mesélitek őket a társaitoknak.

Mint mindenki más én is egy átlagos, vagy annál egy kicsit elevenebb és akaratosabb gyerek voltam. Előszeretettel ettem meg a „fikusz virág” termését, amely az erkély ajtó mellett állt sértetlenül egészen addig, amíg fel nem fedeztem. Vagy olyan is volt, amikor 1 órán át csukva tartottam a szám mikor anyukám alma pempőt akart nekem adni, azóta sem szeretem a zöldségeket és a gyümölcsöket. Bár megjegyzem az idő előrehaladtával azért sokat javult a helyzet. Egy szó, mint száz egy átlagos, csintalan kölyök voltam akár a többi ennyi idős kisgyerek.

Egyetlen egy különbséggel: 12 éves koromig minden este rémálmok gyötörtek.

Minden éjszaka féltem elaludni, mert tudtam, hogy újra eljönnek a nyomasztó képsorok. Különösen, hogy ezek az álmok Jézus szenvedéseit jelenítették meg. Borzasztó volt így felkelni, hogy tudtam a nap végén újra eljön az este és vele együtt a bizarr álmok is. Számtalanszor megjelent előttem, ahogy Jézust kerékbe törik – igen tudom, hogy Jézust keresztre feszítették -, vagy álmomban felébredek, kimegyek a nappaliba, ahol a szüleim az éjszakai műsort nézik a televízióban, ami éppen Jézus szenvedéseit mutatja. A baj csak az volt, hogy akárhova kapcsoltuk a TV-t mindenhol ugyanez a műsor ment. Ilyen és ehhez hasonló nyomasztó rémálmaim voltak majdnem minden este, amelyek még ma is élénken élnek az emlékezetemben az azóta elmúlt több, mint 15 év ellenére is.

A történethez hozzá tartozik, hogy alapvetően egy konzervatív keresztény családban nőttem fel, ahol kezdetben rutinszerűen jártunk minden hétvégén templomba, de az igazi megtérés a szüleim életében már kamasz koromban következett be. Folytatva tehát a sztorit édesanyámék mindent megtettek, hogy sikerüljön megszüntetni a „tüneteket”. Családi barátaink javaslatára meglátogattunk áloműzőt is, aki különböző talizmánokkal és „varázsigékkel” próbálta meg eltávolítani a panaszokat.

Természetesen mindhiába, hiszen rosszal a rosszat nem lehet gyógyítani.

Egészen addig tartott ez a „keresgélés” míg meg nem hallottuk, hogy Gál Péter atya, – aki többek között ördögűzéssel is foglalkozik – a városban tart előadást. Elmentünk hát rá és a szüleim elmondták neki a problémámat. Erre ő a következőkre világított rá: Az ördög úgy működik, mint egy eladó. Ha valamit vásárolsz nála, be fogja nyújtani a számlát. Előbb vagy utóbb, de befogja.

Mint később kiderült, a szüleim korábban a nagymamám halála után ezotériával kezdtek el foglalkozni ami, mint tudjuk, nem az Istentől származik. És hopp, azt hiszem itt ért össze a két szál. Lehetséges, hogy azt a bizonyos számlát rajtam keresztül nyújtotta be a plagizátor? Ezt nem tudhatjuk biztosan. De egy biztos, az atya tanácsára több ismerőst, barátot is megkértünk, hogy kezdjenek el imádkozni értem, pontosabban azért a szándékért, hogy szűnjenek meg a visszatérő rémálmaim. Ettől kezdve egyre több nyugodt, végigaludt éjszakám volt, míg nem egyszer csak azt vettem észre, hogy teljesen eltűntek a rémálmaim.

Ez az a pont, amióta tudom, hogy az imának mekkora ereje van és fontos tudatosítanunk, hogy ezáltal egy valódi „fegyver” van a kezünkben. Hiszen: “Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.”
Máté 21,22

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás