“Van bennük valami isteni”

Tovább haladunk János első levelén, sorozatunk előző két részét itt és itt olvashatjátok. Ezúttal is nagyon különleges dolgokról lesz szó!

Textus: Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;  nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak. (1Jn 3,10-12)

A fizika már felfedezte, hogy az anyag mellett létezik antianyag is, amely ugyanolyan felépítésű, mint az anyag, de ellentétes töltésű atomokból áll. Nos, a Lélek világában már régóta ismert, hogy létezik az antilélek is, amelyet a Biblia Sátánnak, ördögnek, görög nevén diabolosnak nevez. A bibliai sátán az emberfölötti gonosz közelebbről meg nem határozható valóságát jelzi, azt a láthatatlan szellemi hatalmat, amelynek lénye az istenellenesség, és azon munkálkodik, hogy embert is Isten ellen fordítsa.

Erről az emberfölötti gonoszról tudnunk kell, és számolnunk kell vele.

Tapasztalatból tudjuk, hogy van a bűnnek olyan ereje a földön, mely nemcsak az egyes személyes vétkek összeadásából tevődik össze, hanem föléje nő az embereknek, és mérhetetlen sok baj, nyomorúság okozója az emberiség történetében és az egyének életében. Vannak személyek, események, történelmi korok, amelyekben kézzelfoghatóvá válik ez az emberfölötti hatalom, úgy zúdul ránk, mint egy cunami, és lerombol, elsodor minden civilizált értéket, szeretetet, megbecsülést, kultúrált viselkedést. Gyűlölet, erőszak, háborúk, népirtás, terrorizmus, erkölcsi értékek lerombolása jelzik az antilélek munkáját.

Hiába vannak azonban tapasztalataink, a Biblia által Sátánnak, ördögnek nevezett hatalom valóságát mégis vonakodunk elfogadni. Túl vagyunk már a sötét középkoron, amikor az ördögről beszéltek és féltek tőle. A felvilágosodott ember ezért ördögi hatások helyett pszichózisról és tömegpszichózisról beszél, és a jelenséget nem kívülről jövő hatásnak, hanem lelki megbetegedésnek tulajdonítja. Tudni azonban nem sokat tudunk róla, és attól, hogy az orvostudomány ad neki egy szépen hangzó latin nevet, nem tud vele mit kezdeni.

Pedig ez a hatalom valóságos. Jézust is megkísértette, minket is megkísért. Csak míg Jézust nem tudta hatalmába keríteni, addig minket rabul ejt. Gyakran hallják az idegorvosok és a lelkigondozók a kétségbeesett panaszt, hogy: nem tehetek róla, tennem, mondanom, gondolnom kell azt, amit nem akarok. Innom kell, nem tudom abbahagyni. Rabja vagyok a szexualitásnak. Gyilkos, vagy öngyilkos gondolataim vannak. Van, aki éppen a templomban érez tisztátalan gondolatokat, belül dühös szavakat, vagy káromkodásokat mormol. Mi van emögött a kényszer mögött? Itt érhetjük tetten sokszor éppen a saját életünkben az antilélek valóságát.

A Biblia úgy nevezi, hogy diabolos, ami azt jelenti, hogy szétdobáló, felforgató, szétválasztó. Találó elnevezés, mert valóban az a munkája, hogy szétválassza az embert Istentől, felforgassa azt a rendet, amit Isten adott életünkbe, és szétdobálja a világot. Valahogy úgy, mint ahogyan egy kisgyerek dühében csapkodva, rugdosva lerombolja azt a játékvárat, amit előzőleg az édesapjával együtt építettek.

Értsük meg jól, hogy nem az ember a gonosz, az ördög, hanem itt van a világban az emberfeletti gonosz, és mi a saját erőinkkel védtelenek vagyunk ellene. Mennyi jóakarat és erőfeszítés ellenére milyen szétdobált az énünk, az életünk, a házasságunk, az egész világ.

Hogyan lehet ezt elkerülni? Hogyan lehet a diabolos, az ördög rontó hatását kivédeni?

János apostol erre azt a választ adja, hogy azok, akik Isten gyermekei, a szeretetben élnek, és védettek a gonosszal szemben. János Jézusnak az az apostola, aki szinte monomániásan egy gondolatba sűríti Jézus egész lényét, tanítását és munkáját: a szeretet kategóriájába. Szinte semmi mást nem mond Jézusról, mint ilyeneket: benne szeretet volt, és ez a szeretet volt az emberek világossága. Vagy azt, hogy úgy szerette Isten a világot, – mindenki tudja a folytatását. János jegyezte fel azt is, hogy Jézus azt mondta: nincs senkiben nagyobb szeretet annál, ha valaki életét adja a barátaiért. János írja le Jézus szavát: új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Istenről is azt mondja, hogy az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, Istenben marad és az Isten is őbenne marad. A hagyomány szerint pedig az öreg János, aki Efezus püspöke volt, a gyülekezet istentiszteletein már csak annyit szólt, hogy: Fiacskáim, csak szeressétek egymást. János számára Jézus és a szeretet egyet jelentenek. És ugyanígy egyet jelent az, hogy: keresztény és szeretet. Akiben szeretet van, abban Jézus van, és az Isten gyermeke. Akiben nincs szeretet, az nem Isten gyermeke, hanem az ördög gyermeke. János, de az egész őskereszténység hitének, teológiájának, életgyakorlatának középpontjában az állt: mi Jézus szeretetéből Isten gyermekei lettünk, ezért szeretetben kell élnünk. Aki nem él a szeretetben, az nem Isten gyermeke, hanem a gonosz uralkodik az élete felett.

Hogy mit jelentett ez a szeretetben élés az ősgyülekezetben, azt egy régi levél mondja el, amit az athéni szónok, Aristides írt Hadrianus császárnak 120 körül:

“A keresztények szeretik az Istent és hisznek benne. Megbocsátanak azoknak, akik őket elnyomják és barátaikká teszik ezeket. Ellenségeikkel jót tesznek. Ha valaki kereszténnyé lesz, különbségtétel nélkül testvérüknek nevezik és szeretik egymást. Segítik az özvegyeket, sőt, azoknak gyermekeit is, akik velük gonoszul cselekednek. Akinek van, zúgolódás nélkül ad annak, akinek nincs. Ha egy idegent látnak, magukhoz hívják, és úgy örülnek neki, mintha valóban testvérek volnának, mert ezek nem test és vér szerint nevezik testvérnek egymást, hanem Lélek és Isten szerint. Ha valakinek nincs mit ennie, akkor a többi böjtöl 1-2 napig, hogy elláthassák ennivalóval.

Ez egy új nép, és egy új nép cselekedetei ezek, van bennük valami isteni.”

Íme, így látta egy pogány ember az Isten gyermekeit.

Az „ördögtől lenni” az ember Istent, a szeretetet megtagadó állapotát fejezi ki. Ez mutatkozik meg az egoizmus, az önszeretet bűnös cselekvésében. Ilyennek, önzőnek születünk, mondhatnám úgy is, hogy ez az evolúciós örökségünk. Az ördög gyermekei magukkal törődnek.

Isten Jézus elküldésével megteremtette a lehetőséget, hogy az ember mássá legyen, altuistává, szeretetre képessé, hogy Isten gyermeke legyen. Isten gyermekének lenni egyszerűen az, hogy hinni és szeretni tudunk. A Krisztusba vetett hit döntésével lesz az embernek új kezdete, Istentől való eredete. Mindenki előtt nyitva az ajtó, hogy az ördög gyermeke, vagy Isten gyermeke legyen. Jézus hívása mindenkihez szól: meg akar-e maradni régi állapotában, vagy nem?

János azt is elmondja ezzel a tanítással, hogy az Istenhez való tartozásunk kulcsa a szeretet.

Ezt a szeretetet nem lehet kettéválasztani Isten iránti szeretetre és emberek iránti szeretetre. Senki sem szeretheti Istent úgy, hogy nem szereti embertestvérét. Itt szoktunk mi leginkább elbukni.

Azt mondjuk, hogy szeretjük Istent, de a másik embert, még a hozzánk legközelebb állókat sem szeretjük. És akkor ha nincs bennünk szeretet, akkor már az ördög gyermekei vagyunk. Rabul ejt, uralkodni fog felettünk, nem tudjuk többé kivédeni rontó hatását. Ha embertársaink felé megtörik a szeretetünk, a segítő, gyakorlati, áldozatos szeretet, akkor elszakadunk Istentől, és ki vagyunk szolgáltatva a diabolosnak, a szétdobálónak, az antiléleknek.

Imádkozzunk azért, hogy Isten gyermekei maradjunk, akik úgy élünk és gyakoroljuk a szeretetet, ahogyan azt az első keresztényekről hallottuk az Aristides-féle levélben, hogy a mai pogányok, a Jézusban megjelent isteni szeretetet nem ismerők mondják: Ez egy új nép, és egy új nép cselekedetei ezek, van bennük valami isteni.  Ámen.

Balicza Iván

hirdetés