Anno Domini – a 777 vadonatúj egyháztörténeti podcast sorozatának első részében Nánay Mihály a keresztes hadjáratok rejtelmeiben kalauzol el bennünket. Mik is azok a keresztes hadjáratok? Hogyan szól az a bizonyos fekete legenda? Tényleg gyerekek is harcoltak az ütközetekben? Mikor és miért indult el az első keresztes sereg? A podcastből kiderül!
Elindítottuk a 777 új podcast sorozatát, az Anno Dominit, melyben a legizgalmasabb egyháztörténeti témákat járja körbe Nánay Mihály történész, történelemtanár, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke. Az első adásban a sokakat foglalkoztató keresztes hadjáratok témája kapcsán öntött tiszta vizet a pohárba.
A legvitatottabb téma
A keresztes hadjáratok az egyháztörténelem talán legtöbbet vitatott témája, a 19. század óta romantikus érdeklődés övezi, elég csak például Sir Walter Scott magyarul is olvasható regényeire gondolni. A vallások és civilizációk közötti összecsapások iskolapéldájaként szokták őket emlegetni, főleg, ha a modern világban az iszlám és a nyugati világ közötti konfliktus, terrormerényletek történnek.
Sommás vélemények sokszor egyszerűen rablóhadjáratként mutatják be, melyhez ráadásul súlyos vérfürdő és pusztítás társult, az európai keresztény világ első gyarmatosítási kísérleteként, aminek ellenében valójában jogos a 20-21. századi iszlám erőszak.
Azonban a hadjáratok ilyen értelmezése teljesen téves, a ma már ismert tudományos tényekkel sem igazolható, ráadásul egy 20-21. századi emberjogi nézőpont visszavetítése egy alapjaiban más elvek és normák szerint szerveződő korba.
Mit tekintünk keresztes hadjáratnak?
A kérdést lehet szűken és tágan is értelmezni. Tágan értelmezve: minden ideológiai okkal magyarázott háborús konfliktus – így a 20. században is előfordulhat: terror elleni keresztes hadjárat (G. W. Bush) vagy bolsevizmus elleni keresztes hadjárat (Hitler).
Szűkebben véve: a kereszténység védelme érdekében vívott háborúkat értjük a fogalom alatt.
Ilyenek például bizánci császárok háborúi. Hérakleiosz visszaszerezte a Szent Keresztet a perzsáktól 630-ban – ehhez kötődik a Szent Kereszt felmagasztalása ünnep is. De Niképhórosz Phókasz is hatalmas területeket hódított vissza az araboktól Krétától kezdve, Cipruson át, Antiokhiáig bezárólag.
Valamint a reconquista, mely a muszlimok kiszorításáról szólt Hispániában, szintén a keresztes hadjáratok sorát bővíti, olyannyira, hogy 1063-ban II. Sándor pápa hivatalosan itt hirdetett először keresztes hadjáratot.
Ha a középkori magyar viszonyokat nézzük, akkor a török elleni hadjáratok, mint például a nikápolyi, a várnai vagy a Nándorfehérvár csaták is keresztes hadjáratoknak minősülnek. Ráadásul a Dózsa-féle parasztfelkelés is egy keresztes háború tervéből alakult ki.
Azonban, ha a legspecifikusabban akarjuk megnevezni, akkor a legszűkebb értelmezés szerint a keresztes hadjáratok a hivatalos pápai felhívásra a 11-13. században zajló, a Szentföld visszaszerzéséért és védelméért indított hadjáratok.
A fekete legenda
A modern nyugati gondolkodásban egyfajta szégyenérzet alakult ki a keresztes hadjáratok miatt, melyeket sokan nagyon negatív színben látnak és a vallási fanatizmus, intolerancia, kegyetlenség megnyilvánulásaként hivatkoznak rá.
Mindez nem véletlen, hanem tudatos, a kereszténységet és különösen a katolikus egyházat lejárató több évszázados irányzat, a „fekete legenda” eredménye.
Elsőként spanyol történészek írták le, a 16-17. századi spanyol birodalom lejáratását célzó, főképpen brit, majd francia (napóleoni) propagandát e néven.
A fekete legenda kialakulásának első hullámát a reneszánsz és a reformáció idézte elő. Tudatlan, intoleráns, erőszakos katolikus egyház képét festették a spanyolokkal rivális protestáns hatalmak, mint Anglia és Hollandia. A felvilágosodás, a sötét középkor mítosza pedig csak tovább erősítette az előbbi jelzőket.
A valóság mindezzel köszönőviszonyban sincs. A középkori kereszténység pont úgy viselkedett, mint ahogy a maga korában az megszokott volt, ugyanis a középkor embere nem értéknek tekintette a vallási toleranciát, sőt inkább gyengeségnek. Így nyilvánvalóan anakronizmus számonkérni a genfi egyezmény vagy az ENSZ alapokmányának pontjait egy olyan korban, ahol ezek egyáltalán nem léteztek. Elég megfigyelni, hogy a Hispániában 12–13. században uralkodó Almohád dinasztia keresztényüldöző tevékenységét, ahol a templomrombolások, Marokkóba deportálások, valamint az iszlámra át nem térő keresztények és zsidók elüldözése és legyilkolása volt jellemző.
Sajnos kijelenthető, hogy a mai kor teljesen alkalmatlan arra, hogy átérezze azt az őszinte vallási buzgalmat, erőt, mely a keresztes hadjáratok korát jellemezte.
A teljes epizódot IDE kattintva érhetitek el. Köszönjük, ha feliratkoztok a 777 YouTube-csatornájára!
hirdetés
