Keresi az ember a megfelelő jelzőket, a magyar labdarúgó-válogatottra és már jómagam is sokadszorra kezdek neki a kezdő soroknak, miközben ablakom alatt karneváli hangulatban ünnepelnek az emberek, ismeretlenek ugranak egymás nyakába, mosolyognak egymásra, és skandálják a rigmusokat. Egyszerűen a jelzők kifogytak, marad a hála és a köszönet, valamint az a megállapítás, hogy ezektől a srácoktól nagyon sokat tanulhatunk.
Az emberi élet számtalan területén hasznosíthatjuk az elmúlt hetek tanulságait, amelyeket Gera Zoltánéktól tanulhattunk meg: a legfontosabb, hogy egy csapat mindig sokkal többet ér, mint sok-sok egyénieskedő ember: remélem mind a vallási, mind a világi életben dolgozók belátják, hogy ha a saját érdekeinket nézzük a közösség helyett, akkor abból nem lesz eredmény, de ha összefogunk, csodákat hajthatunk végre.
Ez a csapat megmutatja nekünk – bármi is lesz a következő mérkőzés(ek)en, hogy nem mindig az erősebb a jó, hogy érdemes küzdeni, hajtani. Hogy hiába van gyengébb képességű, ha van hited csodákat tudsz elérni!
Ha van hitünk elérhetjük, hogy az emberek 25 év után azért könnyezzenek egy magyar válogatott meccs közben, mert annyira büszkék a csapatukra, nem azért mert szégyenkeznek.
Ha van nép, amely rászorul erre a boldogságra, akkor az a magyar. Ha van nép, amely megérdemli ezt a csodálatos érzést, akkor az a magyar.
Az egyik, ha nem a legszerethetőbb csapat a miénk ezen az Európa-bajnokságon, és ez sokkal fontosabb, mint bármilyen Gera-bomba, vagy Stieber-pöccintés. Egy együttes, amely valódi közösség, ahol mindenki csúszik-mászik a másikért, és amely éppen ezért napról-napra erősebb lesz. Ezt a csapatot nem lehet nem szeretni, ezeket a fiúkat csak szeretni lehet!
Ha ez a csapat a nyolcaddöntőben labdába se rúg, akkor is mindenki büszke lesz rájuk. Mert szívvel-lélekkel harcoltak, küzdöttek, mert átérezték hány embernek szerezhetnek örömöt, mert erőn felül teljesítenek, és mert elképesztően szerethetőek.
És legfőképpen azért, mert van hitük!
Martí Zoltán
Még nem érkezett hozzászólás