Június nem csak a vakáció beköszönte, a szóbeli érettségik vagy a vizsgaidőszak zárása miatt ünnep, hanem ez a hónap az Egyház életében a papszentelések időszaka is.
Ilyenkor megtelnek a székesegyházak és ezrek imádkoznak a felszentelt papokért, diakónusokért. Csodálatos emlék marad az én életemben is. A felszentelés, az első mise, a szülők, testvérek megáldása és persze azon emberek közelsége, akik végig kísérték a gyermekből felnőtté válásomat, az útkeresésemben pedig a papi hivatásom formálódását, erősödését.
Azt már megszoktam, hogy az egyházi hírek nem igazán érik el a népszerű internetes oldalak, hírmegosztó portálok ingerküszöbét, de a tavalyi nagyon alacsony újmisés szám miatt (20 diakónust szenteltek pappá) az idén már a következő szalagcímet olvashattuk: Fiatalok, menjetek papnak, szép szakma! A cikk tovább olvasása igen csak téves információkat és persze elképzeléseket tartalmaz a papság iránti elköteleződésről.
Az első hiba: a papság nem szakma, az hivatás. A pap feladata mindig is az, hogy közvetítsen a természetes világ és a természetfeletti világ között, amit meghívás nélkül nem lehet végigvinni egy életen át.
A statisztikai számokat nézve (papságra jelentkezők száma) természetesen éltünk már meg szebb időszakokat is, de 2005-ben 59 újmisés, míg 2006-ban „mindössze” 26 fő gazdagította az áldozópapok számát. Tavaly pedig a 20 újmiséssel szemben, idén 27 fiatal szentelésének örülhetünk. Nézhetjük a számok pozitív üzenetét is. Azt szerettem volna bemutatni a számokkal, hogy nem lehet egyszerű papírforma szerinti szabályosságot keresni a hivatások alakulásában. Pláne nem a pénzügyi dolgoknál van a kutya elásva.
A cikk erősen kiemeli az állam nyújtotta támogatások és lehetőségek emelkedését, ami tapasztalataim szerint nem érezhető az atyák mindennapi életében, hiszen az egyházi ingatlanok felújítása, rendben tartása össznemzeti ügy, mely régiók gazdaságához, idegenforgalmához és legfőképpen lelki gyarapodásához járulhat hozzá.
Az alacsony érdeklődésnek nem gazdasági, hanem társadalmi okai vannak.
Azok a gyermekek, akik nem születnek meg, nem lesznek megkeresztelve, nem járnak iskolába, nem lesznek elsőáldozók, se bérmálkozók, nem lesznek potenciális kispapok sem.
A családok zsugorodása, szétesése a legnagyobb oka a hivatások számának csökkenésének. Ha sikerül megállítani nemzetünk 35 éve tartó rohamos fogyását és a család fogalma újra mély értelmet nyer, akkor a hivatások száma is növekedhet.
Addig maradnak a hullámzó számok és a lassú megfogyatkozás.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás