Fiatalos, lendületes, augusztusban szentelt jezsuita pap osztotta meg gondolatait a papságról és a szerzetesi hivatásról, a csendről és az emberségről. Kajtor Domonkos atyával beszélgettünk arról is, hogy a szenvedést hogyan lehet jó módon megélni. Őszinte és mély gondolatokat olvashattok az interjúban, amelyek egyszerre elgondolkodtatóak és sodróak.
A Szent István Televízió stúdiójában nemrég Gervasoni Michele egri káplán volt a vendég, aki a hivatásébredésről beszélt Molnár András műsorvezetővel. Szóba került, hogy milyen tapasztalatai vannak itt Magyarországon és miért nem szakácsként dolgozik már. Mesélt arról is, hogy miért éli meg kegyelemként azt, hogy tízen vannak testvérek.
Sokak számára örök kérdés és talány, hogy a mai korban miért dönt úgy egy huszonéves fiatal, hogy párkapcsolatról, családról lemondva teljesen Istennek szenteli magát. Most a júniusban pappá szentelt Riesz Benedek történetével ismerkedhetünk meg, akinek útja több szempontból is izgalmas; bár hívő családban nőtt fel, sokáig csak vasárnapi keresztényként élte az életét, és még akkor sem tartotta valós alternatívának a papságot, mikor bátyja bejelentette, hogy szemináriumba készül. Beni aztán váratlanul találkozott Istennel, így idővel a korábban elképzelt életét és terveit feladta, hogy abban a teljességben éljen, amely nem hasonlítható semmilyen véges dologhoz. Interjúnk.
Az öt érzékszerv közül talán a látást értékelik legjobban az emberek, mivel ez teszi lehetővé számunkra, hogy élvezzük az Isten által teremtett világ szépségét. José Humberto Negrete Lezo, egy 56 éves mexikói pap súlyos cukorbetegségben szenvedve néhány évvel ezelőtt megvakult. Az atya nemrégiben mesélt betegségének nehézségeiről, de mindazokról a kegyelmekről is, amelyek fogyatékosságából fakadnak.
Pár napja Csókay Károly jezsuita szerzetes bekerült a miskolci Semmelweis Kórház hospice részlegére. Egyik rendtársa, Sajgó Szabolcs jezsuita meglátogatta őt, és videóüzenetet vett fel a 97 éves atyával, melyben rendtársainak és ismerőseinek üzen.
Edoardo Santini a közösségi média felületén osztotta meg a napokban a nagy port kavaró hírt, miszerint meghozta hivatásbeli döntését, így, „ha Isten is úgy akarja, pap lesz”.
Miért dönt úgy egy 24 éves fiatal fiú, hogy szerzetesrendbe vonul? Hogyan tudott egyáltalán dönteni a különféle szerzetesrendek között? Milyen reakciókat kapott a szüleitől és barátaitól? Nem veti-e őt vissza az egyre jobban érzékelhető hivatáshiány? Bővíz Krisztiánnal hivatáskeresésének útjáról, Istennel való mély, bensőséges kapcsolatáról és az elcsendesedés fontosságáról beszélgettünk. Krisztián – aki jelenleg már Częstochowa közelében végzi egyéves novíciusképzését – arról is mesélt a 777-nek, hogyan látja a jövő Egyházát, és miért tud bizakodó maradni.
Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. Ehhez azonban meg kell értenünk, mi Isten elképzelése, de a bennünk kavargó gondolatok nem könnyítik meg a helyzetet. Honnan tudhatom, hogy Isten szól hozzám? És ha már sejtem, hogy mire hív, kérhetek-e Tőle jelet, hogy biztosabb legyek? Cikksorozatunk negyedik részében ezekre a kérdésekre keressük a választ Zics Ildikó hivatásgondozóval.
