Az elmúlt időszakban többször hallottam a vallás kifejezést pejoratív értelemben keresztények szájából. Azt gondolom, ennek a szónak a presztízse komolyan kapcsolatban áll az egyházról alkotott általános képpel. Sokak számára a vallásos kiüresedett, szokások rabjaként tengődő látszatkereszténységet takar. Mindez egy végtelenül fájdalmas folyamat egyik mellékterméke, ennek a sebnek a begyógyításán Isten kegyelmében mi is munkálkodhatunk!
Ha lecsupaszítjuk a kifejezést eredeti jelentésére, etimológiája nem talányos, a hit megvallása, a hitből fakadó tettek, amiken keresztül megnyilvánul az egész életünket, lényegünket átjáró hit. Nyilván egy meg nem lévő hit “megvallása” ezekkel a tettekkel üres, de maga az élő hitből fakadó vallás ettől még létezik!
Katolikusként saját életemben megtapasztalom a szentségek hihetetlen ajándékait. Emlékszem az első gyónásomra, elsőáldozásomra, bérmálásomra, ezek a napok Istennel való élő, közvetlen kapcsolatom mérföldkövei voltak. Emlékszem a napra, mikor a szentmise áldozatának csodájában, teljességében új lelkesedéssel vehettem részt felnőtt hitem formálódásának egyik állomását elérve!
Semmit nem teszek üresen, megszokásból, nem is babonás, gyerekes félelem vezet vallásos tettekre.
Az igaz hit cselekedetekre sarkall, ez nem jelenti, hogy bármivel ki akarnám érdemelni Isten szeretetét, vagy magamat akarnám üdvözíteni, Krisztus már megváltott, keresztre vitte a bűneimet, Isten pedig feltétel nélkül szeret, tökéletesen!
A kiüresedett, vagy félelem által motivált vallásosság mögött egy leegyszerűsített, gyakran nagyon gyerekes istenkép rejlik. Ha valaki azért megy templomba, mert ez egy “szabály”, az nem éli meg a lényeget! Ahhoz, hogy a vallásosságunk valóban élő hitünk megvallásához és gazdagodásához vezessen, személyes kapcsolatot kell kialakítanunk Istennel. Ha valaki szerelmes, és a számára legkedvesebb személy hetente egyszer meghívja magához egy különleges vendégségre, akkor azt semmiképp nem nevezhetjük kényszerű kötelességnek. Egy hívő keresztény így jár templomba! (Azzal plusszal, hogy imában, dicsőítésben állandóan találkozhat Istennel, hétköznapjait is vele éli!)
A valódi vallás a hitből fakad!
Tartalom nélkül a külsőségek kiüresednek, de a személyes hit által a helyére kerül mindaz, ami eredetileg is hitünk megélésére és gazdagítására adatott!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás