Számomra az apró hétköznapi csodák, a másik ember irántam tanusított szeretete, néha többet ér mint egy hatalmas villámcsapás.
A szokásos Biblia tanulmányozó alkalom keretében ücsörögtünk az ADNA Café-ban. Négy lány, és a szokásos forrócsoki, vagy kávé. A heti feladatlap felé görnyedtünk és beszélgettünk arról, hogy vajon hogyan is kell Jézus szavait a Lukács 9-ben értelmeznünk. Lelkiztünk, töprengtünk és imádkoztunk egymásért.
Az ADNA kávézót missziós céllal hozta létre a Református Egyház, így nem szokatlan jelenség, hogy az emberek Bibliát tanulmányoznak, vagy a hitről beszélgetnek. El lehet csípni hasonló beszélgetés foszlányokat, a polcokon pedig keresztény könyvek sorakoznak.
Az alkalom után lelkiismeretesen siettünk a kasszához, ahol váratlan fordulat következett be. Már mindent kifizettek nekünk. Micsoda? Hiszen, ilyen csak a filmekben létezik! Eldugott, sötét bárokban negyvenes üzletemberek hívják meg a fiatal lányokat – azaz én eddig így tudtam elképzelni egy ilyen szituációt. Azonban minket csak egy üzenet várt a pénztárosnál: Áldjon meg titeket az Úr!
Azóta sem tudok napirendre térni fölötte. Aznap én nem fogyasztottam semmit, de nem is ebben rejlik ennek az esetnek a varázsa. A kedvesség, az áldás, az, hogy tudunk önzetlen gesztusokat tenni a másik felé. Nem tudjuk, hogy a másikban ez hogyan fog lecsapódni, csak jót teszünk vele és éljük tovább az életünket.
(Kép:pixabay.com)
Még nem érkezett hozzászólás