„Mi kell a reményhez azokban a percekben, napokon, hetekben, amikor minden reménytelennek tűnik, fogytán a türelem, az esélyek is gyengülnek? Mi kell a reményhez, amikor épp azzal szembesül az ember, hogy az utolsó emberi esély is szertefoszlott? Amikor már olyan régóta nincs pozitív változás, hogy a reménykedés ostobaságnak látszik inkább?” Révész Szilvi író bejegyzését szemlézzük.
