Kilencven éven keresztül Írország nagypénteken elcsendesedett: a mindig nyüzsgő ír pubok is bezártak, hogy méltó módon emlékezzenek Jézus halálára. Egy új szabályozás ezt eltörölte, de az ír vendéglátósok többsége így sem nyitott ki.

Kilencven éven keresztül Írország nagypénteken elcsendesedett: a mindig nyüzsgő ír pubok is bezártak, hogy méltó módon emlékezzenek Jézus halálára. Egy új szabályozás ezt eltörölte, de az ír vendéglátósok többsége így sem nyitott ki.

Miközben a nagyhéten megemlékezünk Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, az interneten, a médiában vagy a nem hívőkkel folytatott beszélgetések során felmerülhet a kérdés, hogy az üdvtörténet eseményei történelmileg hitelesnek tekinthetők-e?


A Spanyol Védelmi Minisztérium megerősítette a hírt: Nagyhéten félárbocra eresztik a spanyol zászlót minden katonai létesítményen – beleértve a madridi Védelmi Minisztériumot – Krisztus halálára emlékezve.

Reményik Sándor megrázó versében írja le a passió egyik kulcsszereplőjének a lelki küzdelmét.

Az alábbi olvasói levélben olyan általános iskolás gyerekek gondolatait osztjuk meg, akik korukat meghaladó érettséggel és várakozással készülnek Krisztus kereszthalálára, akinek szavai aligha lehetnének aktuálisabbak: „ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” (Mt 18,3)

Jézus Kaifásnál eltöltött éjszakája földi életének utolsó éjszakája volt. Valószínűleg folytatta az imádságát, melyet megtörtek a Getsemani kertbe betörő katonák, az árulás, majd a főpapok vádaskodása, megalázása. Virrasztott, ahogyan sok templomban az esti szertartás után mi is tettük. Nem hagytuk magára, éberek maradtunk.

A nagyböjti készület a végéhez közeledik. Mindenki azt várja, hogy Krisztus legyözze a halált és megváltson minket, embereket. Csak néhány nap van hátra, Jézussal mégis rengeteg dolog történik ebben a három napban. Mindent megjár és mindent elvisel helyettünk.
