Egyéb

Jézus valóban megjövendölte a halálát?

Miközben a nagyhéten megemlékezünk Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, az interneten, a médiában vagy a nem hívőkkel folytatott beszélgetések során felmerülhet a kérdés, hogy az üdvtörténet eseményei történelmileg hitelesnek tekinthetők-e?

Gyakran éri bírálat azokat a szentírási részeket, amelyekben Jézus saját kegyetlen halálát jövendöli meg. Szkeptikusok szerint ez a prófécia csak “ex eventu”, vagyis a húsvéti események után hangzott el. Néhányan azt állítják, hogy Krisztus sohasem jövendölte meg a halálát, hanem az evangéliumokat összeállító korai egyház utólag tulajdonította az Úrnak ezeket a jövendöléseket, így támasztva alá a történéseket.

Ugyanakkor nagyon sok meggyőző érv szól amellett, hogy Jézus valóban megjövendölte meggyilkolását. De mielőtt rátérünk ezekre fontos tisztázni pár dolgot:

Először is, helyhiány miatt csak a Jézus halálára vonatkozó jövendölésekkel foglalkozunk, habár a feltámadással kapcsolatos jövendölések hasonlóan értékesek. Továbbá figyelmen kívül hagyjuk azt a nyilvánvaló tényt, hogy Jézus megtestesült Istenként ismerte a jövőt. Mivel a hívőknek nincs szükségük arra, hogy meggyőzzék őket Krisztus istenségéről elsősorban azokra az érvekre fogunk koncentrálni, amelyek a szkeptikusok számára is hihetőek lehetnek.

Ugyanebből az okból kifolyólag, habár a keresztények a Szentírást Isten tévedhetetlen szavának tartják, a kérdéses részeket egy szkeptikus szemszögéből fogjuk vizsgálni, aki igyekszik megítélni a vallásos szövegek történelmi hitelességét.

Márk evangéliumában Jézus háromszor jövendöli meg a szenvedését (ezek a jövendölések Máté és Lukács evangéliumában is fellelhetők), az első prófécia így hangzik:

„Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével. Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” (Márk 8: 31-35, a másik két jövendölés helye: Márk 9: 31 és 10:33-34)

Amikor a történelmi Jézus alakját tanulmányozók megvizsgálják az evangéliumokat, a hitelesség elbírálására használják többek között a „kínosság kritériumát”.

Ha a szövegben bármi kínos lehet Jézus vagy a korai egyház számára, valószínű hogy a feljegyzés hiteles.

Ez az igerész több szempontból is kínos lehet: Péter, a korai egyház vezetője látszólag megfeddi mesterét. Jézusnak erre el kell marasztalnia Pétert. Ez potenciálisan alááshatná Péter tekintélyét az egyházban. Ha a szakértők feltételezésének megfelelően Márk evangéliumának történelmi anyaga Pétertől származik, ez a beszámoló Péter rendkívüli alázatosságáról tanúskodik, hiszen valószínűleg számára kínos helyzetet teremtett.

Egy másik valószínűleg kínos részlet, hogy Jézus nemcsak megjövendöli szenvedését, hanem el is várja tanítványaitól, hogy kövessék. Ahogyan Craig Evans rámutat, Jézus képtelen volt megtenni, amit itt követőitől kér. Márk akárcsak a többi szinoptikus beszámol arról, hogy valaki más (Cirenei Simon) hordozta Jézus keresztjét. Ezért rendkívül valószerűtlen, hogy Márk találta volna ki a próféciát, vagy azt hogy Cirenei Simon vitte Jézus keresztjét, hiszen Cirenei Simon fiai, Alexander és Rufus valószínűleg a római egyház tagjai voltak. Mivel Márk evangéliumát feltételezhetően a rómaiknak címezte (Márk 15:21; Róm 16:13 is említést tesz Rufusról), Alexander és Rufus megerősíthették a beszámolót.

Egy nagyon nyilvánvaló előjele annak, ami Jézusra vár rokonának és előfutárának, Keresztelő Szent Jánosnak a sorsa. Jézus megerősítette Szent János buzdítását a bűnbánatra, előkészületeként Isten eljövendő országára, annak ellenére, hogy ez az üzenet végső soron Szent János vesztét okozta. Jézus egyértelműen tisztában volt azzal, hogy elismerve János próféta voltát és folytatva tanítását, vállalja annak a kockázatát, hogy hasonló sorsra jusson. Jézus még egy üzenetet is küld Heródes Antipásznak, János kivégzőjének, utalva közelgő halálára.

Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: „Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni.” Ezt válaszolta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” (Lukács, 13:31-33)

Miután megérkezik Jeruzsálembe és Jánosról tanít a templomban, Jézus elmondja a gyilkos szőlőművesékről szóló példabeszédet (Márk, 12:1-12), amelyben magát egyértelműen a szeretett fiúval azonosítja, akit meggyilkolnak. Ez a kirakós egy másik darabja. De talán a letartóztatása előtt mondottak bizonyítják a legvilágosabban, hogy Jézus számított a halálára.

A Getszemáni nevű majorban „remegni és gyötrődni” kezdett. „Halálosan szomorú” lélekkel azért imádkozott, hogy múljék el ez az óra. Jézus gyötrődve azért imádkozott, hogy elkerülje a közelgő szenvedést, ami szintén kínos körülménynek tekinthető. Valószerűtlen hogy a keresztények ilyen kijelentést találtak volna ki.

Még több érvet felsorolhatnánk, de a fenti bizonyítékok alapján jogosan hiszünk abban, hogy Jézus minden valószínűség szerint valóban megjövendölte a szenvedését. Jézus tisztában volt vele és tanítványainak is a tudtára adta, hogy földi küldetése a szent három nap eseményei révén teljesedik ki. Ezeknek vagyunk tanúi ezen a héten.

Forrás: Catholic.com

Fordította: Zöldi Júlia

Fotó: All Christian News, TruthFortree

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

2 hozzászólás

  • Válasz Veronika 2018. 03. 31. 15:12

    Sziasztok!
    Én Júdással kapcsolatban vagyok szkeptikus, már elég rét óta. A megtérés útján járok egy jó ideje. Fejlődik a hitem. De nem tudok mit kezdeni azzal, hogy az egyház mindenféle gonosznak állítja be Júdást. Épp a múlt heti misén prédikált erről a plébánosunk, hogy Péter is vétkezett, és Júdás is, de Péter megbánta tettét, és jó útra tért, ezért lett ő a “jófiú”, míg Júdás megbánta, de inkább öngyilkos lett, ezért ő gonosz és örök kárhozatra van ítélve. Én ezt nem tudom elfogadni. Több okból.
    1. Ha Júdás nem árulja el Jézus, úgy ahogy azt megjövendölték, akkor Jézus sem tudta volna véghezvinni, amit megtett, nem halt volna meg, és nem támadt volna fel, nem tud megdicsőülni, tehát Júdás tulajdonképpen jót tett az egyháznak ezzel. Ráadásul Jézus mondta neki, “amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb” sőt János szerint amikor az utolsó vacsorán szájába vette a Jézustól kapott kenyeret, akkor szált bele a sátán, tehát nem Júdás művelte az árulást, hanem a sátán Júdás bőrébe bújva. És valószínűnek tartom, hogy ezért is lett öngyilkos.
    2. Több helyen elhangzik, hogy Júdás mikor látta mit tett, megbánta bűnét, visszavitte a pénzt is, tehát tulajdonképpen megtette a jóvátételt. Márpedig az egyház tanítása, hogyha megbánja valaki a bűnét, és főleg ha jóvá is teszi, akkor az Úr megbocsát. Logikusan akkor Júdásnak is megbocsátott az Isten. Akkor viszont az egyház miért állítja be őt gonosznak? Mert ha akkora az ő bűne, amit nem lehet megbocsátani, akkor viszont az egész tanítás értelmét veszti, mikor arról beszél, hogy Jézus minden ember bűnéért halt meg, és mindenki részére van bocsánat.
    3. Isten mindenkit szeret, ezzel gondolom nem vitatkozik senki, ez tény. Tehát Júdást is szereti. Akkor az egyház, miért ítéli meg? Miért tartja gonosz, bűnös embernek? Mint Jézus művének folytatása, nem az lenne az egyház dolga, hogy szeret? És ha szeret, akkor nem éppúgy szereti az összes embert, így Júdást is, aki megbánta tettét?
    Én is bűnös vagyok, hogyha én nem tudok haragudni Júdásra, hogyha én másképpen látom őt? Ha ő nem teszi meg, amit megtett, akkor ezen a héten nem lenne ünnepünk. Nem önként tette, meg volt írva, hogy ezt fogja tenni, nem kérdezte meg senki, hogy akarja-e, és arról sem tehetett, hogy belé szállt az ördög.
    Az meg nem lenne épp kirívó eset, hogyha elkövet ekkora bűnt, bár megbánja, nem tudja feldolgozni, és beleőrül, majd hiába is próbált volna a Jézussal vagy a tanítványokkal beszélni róla, Jézussal nem is tudott volna már beszélni, a tanítványok meg valószínűleg nem bocsátanak meg neki, mivel Jézus mellől is elpártoltak azon az éjszakán. Az ember gyenge. Pláne akkor ha a sátán kerülgeti. És ki tudja, hogy nem a sátán műve az öngyilkossága is?
    Valaki segíthetne ezt megérteni. Mert én hiszek Jézus kereszthalálban, és feltámadásában, abban is, hogy megjövendölte ezeket magának. És ha megjövendölte a halálát, akkor nagyon jól tudta azt is, hogy Júdás mit tesz, és miért, és Jézust ismerve előre megbocsátott neki. Akkor nem ezt kellene tenni az egyháznak is??

  • Válasz Plánki- Major Ferenc-József és Marina 2018. 04. 01. 11:34

    Veronika testvér……hát sokszor mi is elgondolkozunk ezeken a cselekedeteken…és nem tudjuk hova tenni….mi is mint egy több mint 20 éve megtért család.
    Olvassuk a könyvek-könyvét…viszont nem könnyű igazán kereszténynek lenni…..mégis igyekszünk reménységgel hinni bízni ISTENBEN,mert mondja az ige……jobb ISTENBEN bízni mint emberekben reménykedni.
    Testvéri szeretettel kivánjuk mindenkinek,hogy a Hit,Remény,Szeretet töltse be a szívüket….vmint kivánunk egy áldott kegyelemmel teli Feltámadási Ünnepet.

    Testvéri szeretettel egy ISTENBEN bízó család.