Bizony vannak olyan dolgok, amelyeket még Isten sem tud: ez a mi nagy szerencsénk!
Az igazat megvallva én nem tartom a Valentin-napot, pontosabban mi nem tartjuk. Nem értek egyet azzal, hogy „cukiságparádét” rendezzünk az évnek egy megadott napján, és rózsaszínben illetve piros szívecskés ajándéktárgyakban fulladozva próbáljunk örülni egymásnak. Persze elfogadom, hogy valaki megtartja ezt az ünnepet és egy vörös rózsával, vagy egy meghitt vacsorával (satöbbi, satöbbi) különösebbé teszi ezt az estét.
Ha egy első századi keresztény eljönne a mai világba, biztos, hogy nem hinne a szemének. Nem elsősorban a technikai fejlődésre, és a nyelvi másságokra gondolok. Nézzük inkább azt, hogy milyennek látná az Egyházat, azt a közösséget, amelynek ő maga is a tagja.
Mi az Egyház hivatalos álláspontja a házasság előtti összeköltözésről? Bűnnek tartja? Miért igen/miért nem? Igaz indok esetén megengedett az összeköltözés házasság előtt? Mindegyik kérdés esetén: van különbség az együttjárás idején való összeköltözés, illetve a jegyesség alatti összeköltözés közt az Egyház hivatalos álláspontját tekintve? Engedékenyebb a jegyességet illetően? A szülők két oldalról próbálnak beleszólni, befolyásolni…
A kérdés a TESTTEO’ közösséghez érkezett, akik Szent II. János Pál pápa tanításával, a Test Teológiájával foglalkoznak elméleti szinten és gyakorlatban továbbadva is.
Sokan nem tesznek nagyböjti elhatározásokat, pusztán azért, mert úgy érzik, úgysem fog sikerülni. Pedig nem mindig kell hatalmas dolgokban gondolkodni, ezt bizonyítja ez a 4+1 pont is!
A közösségi média kinyitott egy kaput, amin, feltételezem, látta maga előtt beözönleni az innováció nyújtotta áldást; a véleménynyilvánítás lehetőségeinek kitárulását, a szélesedő társadalmi diskurzusokat – és ne legyünk naivak, a növekvő felhasználói aktivitáson keresztül a növekvő profitot is. De ami érkezett, az sokszor nagyságrendekkel veti vissza a társadalmi kohézió kiépítését.
Rengeteg izgalmas dolgot lehet manapság hallani a villamoson. Magyar kultúránk egész széles skálája jelenik meg a beszélgetésekben, monológokban. Van, aki kéreget, van aki zenét hallgat. Akad, aki olvas vagy játszik, mások kellemesen beszélgetnek. A napokban pedig találkoztam valakivel, aki imaláncot szervezett.
Korunkban nagyon sok hangzatos kijelentéssel lehet magunkat felspannolni arra, hogyan változtassunk az életünkön. Ezek közül is talán legnépszerűbb a „Valósítsd meg magadat” kijelentés. Azonban nekünk, keresztényeknek mennyire kell ezt követnünk? Van esetleg alternatíva?